Filmajánlók 60.

Az ördög Pradát visel 2

dráma

Wolkens ajánlója
az érettségi találkozók egyik érdekes jellemzője, hogy akárhány év telt el, akármilyen életpályát is futottak be az osztálytársak, akármilyen személyiségváltozáson mentek keresztül, ezeken az eseményeken a csoportdinamika mindig visszaáll arra, ahogy anno középiskolában a társaság működött.
Az ÖPv2 ezt a hatást tökéletesen hozza. A négy főszereplő, a Runway magazin főszerkesztője (Meryl Streep még 77 évesen sem tud hibázni), jobbkeze (Stanley Tucci) és a két korábbi asszisztens (Anne Hathaway, Emily Blunt) 15 év elteltével nagyjából ugyanott folytatja. Ugyanazok a játszmák, ugyanazok a konfliktusok, ugyanazok a megfelelési kényszerek... a film ettől egyszerre hihető (ami jó) és kiszámítható, ha nem is teljesen ötlettelen, de legalábbis ötletekben nem túl gazdag (ami nem jó).
Az eredeti film rajongóinak érdemes beülni rá, aki viszont nem szerette azt, az ezt még kevésbé fogja. Számomra külön érdekesség volt, hogy a mozinézők legnagyobb része abból a korosztályból került ki, akik az első rész idején jó eséllyel még Bogyó és Babóca kalandjait követték élénk figyelemmel. (Én pedig zöldfülű filmkritikus voltam, az első ÖPv-ről készült ajánlóm benne van az első negyvenben :-)).
Ajánlott angol eredetiben, Emily Blunt akcentusa valami gyönyörűséges.

Kapcsolódó ajánlók

Az ördög Pradát visel

Hogyan kaszálj nagyot

krimi

Wolkens ajánlója
Glen Powell "A bérgyilkos, aki nem is volt" című felejthető darab után ismét egy morálisan minimum megkérdőjelezhető döntéseket hozó karaktert játszik. A történet szerint a kis Beckett anyját annak dúsgazdag apja (Ed Harris) kitagadta a családból, így potom néhány milliárd dollár örökségtől esett el. Hősünk csóróként nő fel, és a körülményekhez képest tisztességes nevelést biztosító anyját is fiatalon elveszíti. Mindennek a tetejébe kiderül, hogy az örökség mégsincs teljesen veszve: a mindenkori legidősebb élő leszármazott kapja a mesés vagyont. Így aztán, mikor újra összefut bombázóvá érett gyerekkori szerelmével (a Szerből ismerős Margaret Qualley alakítása messze a film fénypontja, tökéletesen hozza a jéghideg, manipulatív pszichopatát), annak szavai szöget ütnek a fejébe: mi lenne, ha tenne kicsit az ügy érdekében, és eltakarítana néhány családtagot az örökséghez vezető útból. A helyzetet bonyolítja, hogy közben beleszeret a kedves, bájos és tiszta lelkű Ruth-ba (Jessica Henwick). A sorozatgyilkosság meg az őszinteség viszont nem tartozik a sikeres párosítások közé…
A sztori érdekes és ötletes, a színészi játék rendben van, a forgatókönyv nincs teleszórva logikai hibákkal, szóval összességében nem egy rossz darab. De nem is kiemelkedően jó: ugyan nincsenek a szkriptben ordító bakik, cserébe kellően finom részletek sem: a karakterrajzok elnagyoltak és klisések, a bűntények részletei meg még annál is kidolgozatlanabbnak érződnek. Egy megnézést megér a film, de kettőt már szinte biztos, hogy nem.

Raf ajánlója
Bernard nem kimondottan szerencsés csillagzat alatt született. Fogantatása után anyját kitagadta kőgazdag faterja, édesapja pedig szülés közben kap tüdőemblémát. Tiniként már anyját is elveszti, ekkor határozza el, hogy megfogadja haldokló szüleje tanácsát, és úgy fog élni, ahogy megérdemli.
Miután kirúgják az állásából, mert kell a pozi a tulaj fiának, úgy dönt, megszerzi magának a mesés vagyont - sok minden nem is kell hozzá, minthogy mindenki más, aki örökölhetne, eltávozzon az élők sorából.
HtMaK nem egy kimagasló film. Egy tisztességes iparosmunka, ami ha nem tartalmazná Glen Powell-t és Margaret Kvakkkapitányt minden bizonnyal max streamingre került volna fel háttérzenének. Margit már a Substance-ben megmutatta, hogy tud (GP meg szinte mindenben eddig), itt a fémfatál szerepében rémisztően ellenálhatatlan.
Mindenképpen ajánlom megtekintésre, de nem a film, hanem a színészek minősége miatt - csak ne túl nagy elvárásokkal kezdd el nézni.

Kapcsolódó ajánlók

A bérgyilkos, aki nem is volt

A Szer

Kész dráma

dráma

Wolkens ajánlója
Mi történne, ha az esküvőd előtt tudnál meg valamit a jövendőbelidről, ami kételyeket ébreszt benned? Hagynád ezeket a gondolatokat elszabadulni, elburjánzani, engednéd, hogy átvegyék feletted a kontrollt? Egyáltalán, meg tudnád őket állítani?
Dióhéjban ennyi a Kész dráma lényege. Az alaphelyzet nem tűnik igazán drámainak, ezért az embernek eleinte az az érzése, nem is lesz komolyan vehető a film. Aztán egy idő után rájön az egyszeri néző, hogy ez bizony tudatos és ügyes alkotói húzás: így messze nagyobb ívet lehet rajzolni a káosz elszabadulásának. A főszereplő párt játszó Zendaya és különösen Robert Pattinson remekel - csak örülni lehet annak, hogy nem cukormázas romkomokra pazarolják a színészi képességeiket, hanem bevállalnak kellően excentrikus (zakkant?) karaktereket. Mondom ezt úgy, hogy szeretem a cukormázas romkomokat. :-)

Detective Hole első évad

krimi

Raf ajánlója
Harry Hole. Az oslo-i (de nem Oslo-ban lévő) nyomozó, az egyetlen az állomány kötelékében, aki volt az USA-ban tanfolyamon az FBI-nál sorozatgyilkosokról. Hole, akinek nevét húlénak kell(ene) ejteni. Harry alkoholista. Azt mondják, abból nem lehet kigyógyulni, csak szüneteltetni.
Ez igaz is Harry-ra, mert egy kolléganője halála után Hole nyomozó inni kezd, mintha nem lenne holnap - az önpusztítással nem feltétlenül az a baj, hogy önpusztít az ember, hanem az, hogy ezzel egy időben egy sorozatgyilkos kezd el nőket ölni Oslo szerte, 1-1 ujjukat levágva. Hamar rájön a redőnység, hogy itt sajnos szükség van a megbízható alkeszre a házból, s megpróbálják vele felderíteni a gyilkosságokat.
Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ismerős lehet Harry Hole neve - ha más nem, a Hóember című borzadályból. Ami hiába volt telepakolva jobbnál jobb színészekkel, olyan szar lett, hogy még a saját rendezője(!) is elhatárolódott tőle. Mondjuk az is igaz, hogy nem a Hetedikkel (pun intended) kellene kezdeni.
Netflix máshogy állt a témához. Ők az ötödik könyvet porolták le és csináltak belőle egy kilenc részes minisorozatot. És mennyivel jobban tették. Jó, az is sokat számított, hogy nem írnémet meg amcsi színészekkel zsúfolták tele, hanem helyi hülyékkel (elég sok színész ismerős lehet más skandináv sorozatokból), s a sorozat eredeti nyelve is viking, izé, norvég.
Egy hibát követtek el (nem, az nem hiba, hogy loosely based a sorozat a könyvön, hiszen az évad(?) címe sem Boszorkányszög!), az pedig Tom Waaler szerepére Joel Kinnaman választása. Értem én, hogy ő a legismertebb név (jah, mert az emberek nem nézték az Occupert-et, ami szintén Nesbo - és egyre inkább nyomokban dokumentumsorozat, nem fikciós), meg jó volt nagyrészt a For all Mankind-ban, meg az Altered Carbon első évadában, meg a The (második!) Suicide Squad-ban. VISZONT oltári szar volt a Robotzsaru remake-ben (mondjuk ott az egész film bűnrossz volt) - és sajnos itt is borzasztó (ő lehet a szereplők Ridley Scott-ja: "ha RS egy filmet csinál, akkor a filmek múzsája dob egy érmével, hogy jó vagy rossz legyen az alkotás"). A sorozat nagy részében úgy járkál, mint aki két éven át csakis dinnyét cipelt és két hete intenzív szorulása van (lásd még: "fingom sincs") és másfél szelet extrasavanyú citrom van a szájában. Szerencsétlen úgy ábrázolja Waalert, mintha egy paródia karikatúrája lenne - de nem a klasszikus minusz szorozva mínusz az plusz, hanem szekunder, sőt, tercier szégyen mínusz.
Cserébe Harry-t eltalálták (még ha a színészi tárháza kissé szűkös Tobias Santelmann-nak), ahogy a többieket is (bár Rakel nekem a könyvek alapján sokkal szebb volt), Goslotham meg Goslotham.
Aki szereti a skandináv krimiket és/vagy Nesbo (áthúzott ó-val, de lusta vagyok az ASCII-kódot kikeresni) könyveit, az ha még nem darálta volna le, tegye meg gyorsan (igen, KOMOLYAN egyszerre tette ki az egészet a Netflix!), mert jó adaptáció és jó skandi krimi lett.

Kapcsolódó ajánlók

The suicide squad

A cikk utoljára frissítve: 2026.05.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra