|  | 
   
|  | Reservation dogs |  | 
 
Raf ajánlója
Négy fiatal indián (aka native peopleperson) sorsát és felnövését (nem
testileg: lelkileg, agyilag) követheti az ember végig 28 részen át ebben a
keserédes sorozatban - ahol minden könnyfakasztó történést sikerül úgy
megcsinálni, hogy a néző mosolyogva sír.
 Senkinek sem fenékig kejfel az élet, nekik még kevésbé - de ez a huszonnyolc
rész elbűvöl, magával ragad és nem ereszt.
 Bárkinek és mindenkinek ajánlom, a dűzniplűn megtekinthető.
 
   
|  | Mágikus, merész, meseszép utazás |  | 
 
Wolkens ajánlója
Alapvetően két oka volt annak, hogy be akartam ülni a filmre: Margot Robbie és
Colin Farrell.
 És amikor kijöttem, még mindig nem tudtam más érvet mondani, ami a darab
megtekintése mellett szól. Ők ketten nagyszerű színészek, és ez remekül átjön.
Nem az ő hibájuk, hogy a film nem igazán működik. Az, ahogy a történet szerint
beleszeretnek egymásba, az meg nem hiteles, és ennek folyományaként a
forgatókönyv gondolatmenetének a végpontja sem. Hiába hosszú és lassú az
odavezető út, meg a múltjukkal történő szembenézés, nem érezzük, hogy a közösen
megélt élmények kötelezően ide kellene, hogy kifussanak - főleg nem két olyan
ember esetében, akik már megkapták a maguk fájdalomadagját az élettől.
 Mindemellett a MMMU 12 éves korhatára a besorolás állatorvosi lova. Csak attól,
hogy nincsenek benne se meztelen cicik, se véres elhalálozások, abszolút nem
gyerekeknek való. A problémákat, amikről a film nagyrészt szól, egy 12 éves még
fel sem fogja. A nyelvezet helyenként kifejezetten trágár, ami egy felnőtt
számára felfogható az alkotók stíluseszközeként, de a gyerekek biztosan nem
fogják annak értelmezni. Ehhez adjuk hozzá, hogy a szülők "ha 12 éves a
korhatár, jó lesz az 10 évesen is" koncepcióval viszik a gyereket moziba - hogy
a mögöttünk ülő, biztosan a korhatár alatti kislány mikorra fogja kiheverni a
film okozta traumát, azt még megtippelni sem merem.
 
   
|  | Emily in Paris negyedik évad  |  | 
 
Wolkens ajánlója
A negyedik évad megint habkönnyű szórakozást kínál, a hangsúly továbbra is a
kellően bonyolult - vagyis inkább elbonyolított - párkapcsolatokon van. A
konfliktusok meg sem próbálnak drámaiak lenni, még a veszekedéseknek meg a
szakításoknak sem érezzük igazán a súlyát. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy
nem elég, hogy minden ruha csak egyszer hordható, de még ráadásul évszaktól,
napszaktól és alkalomtól függetlenül mindig kell lenni legalább egy nőnek a
képernyőn, aki éppen vagy miniszoknyában vagy nulla szárhosszúságú
rövidnadrágban van.
 És a legdurvább az, hogy akármennyire giccsesnek vagy gagyinak hangzik, mégsem
lehet lejönni róla... :-)
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Kontakt |  | 
 
Wolkens ajánlója
Jófajta, régimódi, lassú, paranoid thriller. Nem hibátlan, de ha valaki hibákat
akar benne keresgélni, vigyen magával nagyítót.
 
Raf ajánlója
John (James? Ash?) egy titkos vállalkozást üzemeltet - egy olyat, ahol
véletlenül kicsempészett vagy akár lopott adatokat visszaadni szándékozó volt
dolgozóknak segít visszajuttatni a (általában) dokumentációt, megvédve ügyfelét
és saját anonimitását egy szemmel annyira nagyon nem is látható összegért
cserébe. Egy új ügyfélnek próbál segíteni, de pár dolog félresikerül, s egy idő
után főhősünk élete is veszélyben lesz.
 Egy klasszikus, (jó értelemben vett) régimódi thriller, amiben a csavart a
csavarás előtti percekig még csak nem is látod jönni.
 Mindenkinek ajánlom, ott van a szeren!
 
   
|  | Alien Earth |  | 
 
Raf ajánlója
Hosszas várakozás után megérkezett a kisképernyőre is minden idők lexexibb és
legkönyörtelenebb lénye, akivel az utóbbi években pont a saját atyja bánt el,
de irtózatosan - maga a Xenomorph. Kapott erősítést is, ugyanis a We-Yu (lásd
még: Weyland-Yutani; Building better worlds) egy 62 éves misszióra küldött egy
raklapnyi alkalmazottat, hogy potenciális biofegyvereket hozzon haza. Annak
rendje és módja szerint nem ment zökkenőmentesen a dolog, és az űrhajó lezuhan
a Földre. Ez nem lenne olyan hű de nagy probléma - az igazi probléma az, hogy a
Prodigy (ejtsd: prodizsáj) cég felhőkarcolóiba ékelődik bele, így a szajré
bizony mások kezébe kerül. A Prodigy ADHD csodagyerek (érted) vezetőjének még
jól is jön, mert pont az örök élet egyik megoldásán dolgoznak: tudatátültetés
szintetikus testbe.
 Én, aki az Alien-en és Aliens-en nőttem fel, nekem a sorozat visszahozta "AZ"
élményt, nem a Prométely és a Covenborzalom stílusát (lásd még: űberhightech,
tiszta, csillivilli) viszi tovább, hanem a kopott, kiszolgált Alien-Aliens-ét
(ahogy a Rómulusz is tette), de olyan szinten, hogy frizurák, ruhák, sőt,
komplett jelenetek idézik meg az említett két filmet (de csak idézik, nem
szolgaian másolják, a legtöbb ilyen hommidzs bizony teljesen máshogy sül el,
mint a tapasztalatok alapján várná az ember).
 Tény és való, hogy én alien-rajongó vagyok (úgy hármas a tízes skálán jobb
napokon), de nálam betalált, NAGYON betalált - műkedvelőknek éppen olyan nagyon
ajánlott, mint a fanatikusoknak - nem kell félni, van bél, vér, androidtej,
űbercreepy karakter, ilijon - minden mi kell.
 Ha se rajongó, se műértő nem vagy, DE Pán Péter-ből doktoráltál, akkor is
érdemes.
 8 rész - és a részek elején a recap-et TILOS elnyomni. SZIGORÚAN
TILOS!!!!!4!!!!!
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Rajtakapva |  | 
 
Wolkens ajánlója
Hank (Austin Butler) egy new york-i kocsmában csapos valamikor 1998-ban.
Hajnalban arra ér haza, hogy nem kifejezetten bizalomgerjesztő ismerőse éppen
nála készül hagyni a macskáját megőrzésre. A csávó lelép, és Hank másnap arra
ébred, hogy többféle nemzetiségű és intelligenciaszintű maffiózótól a rendőrség
kábítószeres nyomozójáig mindenki rá vadászik, és az egész valahogy a cicával
van összefüggésben. Ő egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen, de ettől még
a gépezet elkezdi bedarálni, és a helyzete az egészségi állapotával párhuzamos
romlik.
 A bűnügyi vígjáték besorolásnak csak a fele igaz: vígjátékról szó sincs. Néhány
apró poént leszámítva a srác helyzete és a dolgok alakulása tragikus. Hanknek
fel kell vennie a kesztyűt, és a túlélésért folytatott harc részeként le kell
számolnia a múltja démonaival is.
 A film nem rossz, feszes tempóban pörög, a színészek jók, csak... csak.
Hirtelen felindulásból pár perc alatt több, mint öt súlyos fizikai/logikai
hibát sikerült találni, ezek egy része "plot armour", azaz magyarra fordítva
"forgatókönyvi páncél" (ma is tanultam valamit, köszi Raf :-)), amikor a
történet megvédi az adott karaktert a biztos haláltól a fizika ellenében, hogy
tovább mehessen a film.
 Nem az év akció- és/vagy bosszúfilmje, az biztos, nyugodt szívvel nem merem
ajánlani. Ebben a kategóriában a Peppermint (ami azért szintén nem teljesen
hibamentes) hozza ugyanezt a hangulatot, sokkal kevesebb zavaró aprósággal.
 
Raf ajánlója
Caught stealing
 Jelentése:
 A - lopáson kapva
 B - valami bézbózos dolog, ehhez én túl európai vagyok, hogy megértsem.
 Hank (Harry) egy csapos, aki réges régen bézbóz-reménység volt, de egy baleset
keresztülhúzta a számításait, s azóta alkoholista Giants-szurkoló (ne kérdezd).
Egy nap a szomszédból a punk nála hagyja a macskáját, Bud-ot (neé: Tonic), s
ezzel kezdetét veszi Hank (Harry) vesszőfutása. Az életéért és a nyugalmáért.
Mert érdekes módon sok ember akar beszélni a punkkal, de mivel ő látta
utoljára, meg a szomszédja is ÉS még a vérszomjas macskája is nála pocol,
természetesnek veszik a szovjetek, a bibsik és még a rendőrség is, hogy tud
mindent mindenről. De nem. Így kezdetét veszi (szó szerint) a macska (nem szó
szerint) egér harc a zsákmányért és az túlélésért.
 Röviden: jó film. Jó.
 Kicsit hosszabban: a trélerek és a promó anyagok átverősek, nem akcióvígjáték,
igencsak kevés benne a poén - akcióthrillerféleségnek viszont jó.
 Még hosszabban: Aronofsky megkérte (?) Charlie Huston-t, hogy írjon a
novellájából forgatókönyvet, aki (gondolom a zöldhasúak zizegését maga előtt
látván örömmel) megtette ezt. Szerintem a rendező meg akarta csinálni a saját
Blöffjét (nem igaz, mert a Ravasz, Agy és két füstölgő puskacsövet - mindenki
tudja, hogy az a jobb), de sajnos pont a humort hagyta ki belőle, így csak egy
tisztes iparosmunka.
 Mindenképpen ajánlom megnézésre, de ne a tréler alapján nézd meg, hanem a
színészek (és a fun fact, lejjebb) miatt.
 Fun fact: érdemes a két biboldót ALAPOSAN megnézni, úgyse jönnél rá magadtól,
hogy az egyik Liev Schreiber, másik pedig Vincent D'Onofrio.
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Wednesday második évad  |  | 
 
Wolkens ajánlója
A második évad igyekszik az első által kitaposott úton továbbmenni, persze úgy,
hogy közben emeli a tétet. A cselekmény több szálon fut, annyian törnek a
mogorva főhősnő életére, hogy összeszámolni is alig tudjuk. A felszín alatt
mindenkinek van valami kisebb-nagyobb, sötét vagy még sötétebb titka, de szépen
sorban az összes gonosz terv lelepleződik... vagy legalábbis majdnem. Úgyhogy
csavarok vannak rogyásig, minden epizódra jut valami fordulat.
 A színészek jók, ahogy korábban is. A főszerepben Jenna Ortega lehetőséget kap
arra, hogy bebizonyítsa, nem csak durcás arckifejezéssel tud nézni, hanem
igenis, remek színésznő, és még mindig hibátlan Wednesday. Emma Myers még
mindig cuki, Christina Ricci még mindig kellően őrült, Gwendoline Christie még
mindig hűvösen elegáns.
 Persze kapunk új karaktereket, a minimum gyanús új iskolaigazgató, Dort (Steve
Buscemi), a megszállott rajongó, Agnes (Evie Templeton), Wednesday nagymamája
(Joanna Lumley remekül szórakozik a szerepben) csak néhány a sok közül. Apró
szomorúság, hogy időközben a szépészeti beavatkozások az egykoron gyönyörű
Catherine Zeta-Jones (Wednesday anyja) arcát már a felismerhetetlenségig
torzították. És ha már a látványnál tartunk, hát, a CGI sincs a helyzet
magaslatán - gyaníthatóan költségvetési megszorítások miatt. Az Alkonyat széria
13 évvel ezelőtt jobb vérfarkasokat tudott, a hyde fajhoz tartozó szörnyek
pedig sokkal rosszabbul néznek ki, mint az első évadban.
 Összességében valamivel gyengébb az első évadnál, de még mindig bőven elég jó
ahhoz, hogy a néző ne akarjon lejönni róla. :-)
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Fegyverek |  | 
 
Wolkens ajánlója
Egy amerikai kisvárosban egyik éjszaka, pontosan 2 óra 17 perckor egy
osztálynyi gyerek kilép a családi házból és elrohan valahova, hogy többé ne
kerüljön elő. A kérdéses, az iskolában egyedül érintett osztályból másnap csak
egy kisfiú megy iskolába.
 Ő miért nem tűnt el? Van köze az egészhez? Vagy a tanítónő a felelős a
történtekért? Miért futottak a gyerekek furcsa testtartással? Hová tűntek?
Megannyi megválaszolatlan kérdés. A város forrong és kétségbeesett.
 Elég hátborzongató alaphelyzet, aztán az események további, nem kevésbé
horrorisztikus alakulását több szereplő szemszögéből követhetjük nyomon: hogyan
kezeli a traumát, és próbálja vagy nem próbálja kideríteni az igazságot a
tanítónő (Julia Garner), egy, a gyerekét elvesztett szülő (Josh Brolin), az
iskolaigazgató (Benedict Wong) és még mások - megannyi hibátlan alakítás.
 Amit kapunk, az az elmúlt évek egyik legjobb horrorja, ami üdítően egyedi,
idegtépően feszült, ügyesen felépített, nem sok helyen véres, de akkor nagyon,
és mindemellett... vicces. Nekem hangulatra valahogy a Pokolba taszítva-t és a
11:14-et idézte. A műfaj rajongóinak igazi csemege, erősen ajánlott, de a18+
karikát kéretik nem figyelmen kívül hagyni. :-)
 
Raf ajánlója
Tipikus, keleti amerikai kisváros. Suburban area, mondaná a szakértő. Csak
éppen hajnali 2:17-kor (amerikai és 12-nél nagyobb számokat nem ismerő
olvasóknak: 2:17 AM) egy osztálynyi nebuló "Napalm Girl" kéztartással (NEM, NEM
Naruto) elfut az éjszakába, soha többé elő nem kerülve.
 A város felelőst keres - többen meg is találják az ofőjükben, de vajon tényleg
felelős? Vagy csak mivel ő és az egyik kisklambó (lásd még: 2:17 - ugyanis 17
gyerek tűnt el) maradt, s gyereket iskolában lelőni szokás (lásd még: Parkland
iskolai lövöldözés februárban, 17 halálos áldozattal), de hibáztatni nem
annyira. Persze a tanci sem nyugszik, ahogy az egyik szülő sem, s megpróbálnak
a végére járni, hogy kiderüljön, hová is tűntek az atkák. ÉS MIÉRT.
 Öt szempont karakteren keresztül (Expanse-szériának ha már bejött) fejthetjük
meg (?) a rejtélyt, hogy mi is történt(?). HA megfejtést kapunk, ugyanis
 - ENYHE SPOILER KEZDETE -
 a film eleji narráció igazából szöges ellentétben áll a film végivel és a film
végével, s emiatt (és az utalások, lásd 2:17) teljesen más megfejtést is
adhatnak - de erről az író-rendezőt kéne megkérdezni igazából, hogy tutira
menjünk
 - ENYHE SPOILER VÉGE -
 Igazából (nekem legalábbis semmiképpen) nem horror, hanem thriller egy kevés
erőszakkal (és az is a legvégén már-már paródiába hajlik) és nagyon jó
megvalósítással (lásd még: alaposan megnézve a szempontkarakterek
interakcióját, saját szemszögükből vannak nagyobb különbségek!) meg 3
MCU-sztárral - én mindenkinek tudom ajánlani, a kb 3-4 jump scare túlélhető,
megér annyit a film.
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | A csütörtöki nyomozóklub |  | 
 
Wolkens ajánlója
a film alapjául szolgáló regényt történetesen olvastam és, finoman fogalmazva,
nem lett a kedvencem. Így aztán voltak fenntartásaim az adaptációt illetően, de
a helyzet az, hogy a végén kétszeresen is pozitívan csalódtam:
 - két órában képernyőn elmesélve a sztorit, sokkal pörgősebb, mint könyvben
volt, és a helyzetkomikum is messze jobban működik,
 - a színészgárda nagyon erős: Helen Mirren, Pierce Brosnan, David Tennant,
Jonathan Pryce és még több más, ismert színész is ott van a listán. Az emberben
felmerül a kérdés, hogy hogyan kerülnek ekkora ászok egy B kategóriás
krimivígjátékba, a megfejtés feltehetően az, hogy jutalomjáték gyanánt. Brosnan
és különösen Mirren szemmel láthatóan nagyon élvezik a szerepüket, Tennant meg
kisujjból kirázza az ütnivalóan idegesítő seggfejet.
 A műfajt nem újítja meg, de 120 perc könnyed szórakozást nyújt.
 
Raf ajánlója
Egy hírességekkel (és jelen esetben: híres ÉS tehetséges színészekkel)
telepakolt netflix film? Chris Columbus, mint rendező?
 What could go wrong, nem?
 Mivel netflix alkotásról van szó, hát, szokás szerint minden. IS.
 Tévedés ne essék, Helen Mirren, Pierce Brosnan és Ben Kingsley zseniális (miben
nem azok, ugyebár?!), de sajnos mind a kinézet (nem a színészeké, a filmé),
mind a megvalósítás annyira, de annyira TV-s, hogy csak na.
 Ennek ellenére érdemes megnézni, mert a gárda nagyon jó. A film cserébe
középszer.
 
   
|  | K-Pop démonvadászok |  | 
 
Wolkens ajánlója
A cím és a rövid tartalmi ismertető egyaránt elrettentő :-D, de annyi pozitív
cikk meg videó jött szembe a filmről, hogy úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.
Mert hát azt tudjuk néhány példából, hogy az eleve streamingre készült
animációs sorozatok és filmek nem kötelezően a középszerűség mintapéldái: az
Arcane és a Kék szemű szamuráj kimagasló minőséget képviselnek, de a
Terminator: A vég kapujában meg a Ragadozó: Gyilkosok gyilkosa is pozitív
meglepetések voltak. Na de egy zenés (ráadásul K-Pop), táncos, kardozó
tinilányos, démon gyilkolászós fantasy, 10+ éves korhatárral?!
 A helyzet az, hogy a KPDV jó. Meglepően jó. Sokkal jobb, mint amire az ember
számít.
 A történet szerint az emberek világát a démonokétól évszázadok óta három nő
védi, akik generációról generációra adják tovább a feladatot. A fegyverük
elsődlegesen az énekhangjuk, amivel egy pajzsot tudnak létrehozni, ami
megakadályozza, hogy a démonok elárasszák a Földet. Korunkban éppen a Huntrix
K-Pop trió az illetékes, ők azok, akiken az emberiség sorsa áll vagy bukik. Na
de az ellenoldal sem rest, így feltűnik egy dögös, öttagú fiúbanda, a Saja
Boys, akik valójában démonok. És innentől jöhetnek a szokások klisék... izé,
történeti elemek és fordulatok. :-) Önmagunk felvállalása, ébredő érzelmeink
kezelése, önbizalomhiány leküzdése, és persze a kötelező cuki állatok, aztán,
fantasyről lévén szóló, a látványos harcok, és végül, de nem utolsósorban, a
betétdalok.
 És, nem hiszed el, de a KPDV minden területen jól teljesít. A karakterek
szerethetőek, a sztori mind a humoros, mind az érzelmes vonalon szépen működik,
a látványvilág kifacsar mindent, amit a manga/anime stílusból ki lehet, az
animációk elképesztőek, és ami a legbosszantóbb, még a dalok is fülbemászóak.
:-)
 Ha már unod a Elzát a Jégvarázsból, Hófehérkét, meg a többi Disney hercegnőt,
itt a remek alkalom valami üdítően másra váltani.
 
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Veszélyes állatok |  | 
 
Wolkens ajánlója
Tucker (Jai Courtney) gyerekként átesett egy cápatámadáson, de túlélte. A
történtek nagyjából az ellenkezőjét váltották ki belőle, mint amire
számítanánk: ahelyett, hogy rettegne tőlük, felsőbbrendű lényeknek, a víz
isteneinek látja a cápákat, az embereket pedig haleledelnek. Szorgalmasan be is
mutat a nagyragadozóknak egy-egy emberáldozatot arra vetődő fiatalokból. Amíg
egyszer...
 Cápamániás sorozatgyilkosos horrort még nem láttunk, ennyiben mindenképpen
újdonság a film :-), de külön-külön sem a cápás, sem a sorozatgyilkosos horror
kategóriában nem kiemelkedő. Érdekes módon Courtney alakítása és karaktere
messze izgalmasabb, mint az áldozatait alakító színészeké (jócsaj: Hassie
Harrison, jópasi: Josh Heuston), így a pozitív hősökért annyira nem is tudunk
izgulni. Főleg, hogy szegényeket a forgatókönyv a "most már tuti megmenekül"
állapotból újra és újra visszapofozza a "reménytelen a helyzete" állapotba -
annyiszor, hogy a végére már időhúzásnak érződik.
 A hibák ellenére nem egy rossz darab, de ha az elmúlt évek kínálatában
keresgélünk cápás jócsajos horrort, akkor a Zátony vagy a 47 méter mélyen, ha
meg csak úgy általában víziszörnyes jócsajos horrort, akkor a Préda jobb
választás - sőt, ez utóbbi sokkal jobb.
 
Raf ajánlója
Nem azt mondom, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve cápás filmekkel, de jóval
kevesebbet kapunk belőlük, mint mondjuk képregénymozikból. Jó cápás filmet meg
még kevesebbet.
 Nem azt mondom, hogy a Dangerous animáliák egy jó cápás film, mert igazából
"csak" egy tisztességes iparosmunka, ahol a cápák inkább csak körítés, háttér;
sokkal inkább az emberi gonoszság és megszállottság van a középpontban (meg a
film első harmadában vagy 5 teljesen felesleges jump scare).
 DE.
 Az úr 2025-ik esztendejében eljutottunk oda, hogy a saját szájammal kimondtam,
sőt, most a saját ujjaimmal le is gépelem (bármennyire hihetetlen még számomra
is!!!4!!!!), hogy Jai Courtney, kb minden idők egyik legrosszabb színésze (lásd
még: Terminátor Genézis, ahol Emilia Clarke-kal versenyeztek ki a szarabb, és ó
igen, mindketten mindent megtettek a győzelemért!; mindkét szuiszájdális
csapatban, ugyanúgy a bumerángos lúzer; Die Hard 5 (vagy V?), ahol hevesen
küzdött a filmmel és Bruce Willis-szel az Arany Málnáért; you get the idea)...
ITT. KÉREM. SZÉPEN. NEM. CSAK. MAGÁT. MÚLJA. FELÜL. HANEM. ABSZOLÚT. ÉRTÉKBEN.
IS. ÉRTÉKELHETŐ. ALAKÍTÁST. NYÚJT.
 Igen,
 Jól olvastad.
 Jai "tehetségtelen" Courtney kimondottan jót alakít. Igen. Filmben, nem
gyúróteremben. "De tényleg!"
 Fun fact: BRUCE Tucker az antagonistánk neve. Wink-wink.
 Egy teljesen jó thriller cápás háttérrel, felesleges jump scare-ekkel. Ha
szereted a sorozatgyilkosos, nagyon szép helyen játszódó filmeket, ezt ajánlani
tudom.
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Warfare |  | 
 
Raf ajánlója
Van az amerikai (értsd: USA) tengerészetnek egy speciális egysége, a NAVY
(betűszó; lásd még: TLA) Fókák, az elit elitje, a faszagyerek-kommandó, Bin
Láden elkapói, stb.. You get the idea.
 Ez a film egy félresikerült bevetésüket filmesíti meg - olyan nagyon nehéz
dolguk nem volt, ugyanis az egyik rendező (nem, nem Alex Garland (róla később))
konkrétan ott volt, és részese is volt ennek a mild FUBAR-nak - ez elég sok
mindenben tettenérhető, a teljesség igénye nélkül: a filmben az akció
másodpercre pontosan ugyanolyan hosszú, mint a valóságban volt, Ray Mendoza a
stáblista alatti fotók, bejátszások során mutogatja mit és hogyan
csináltak.
 Már korábban (többször) kifejtettem, hogy Alex Garland-nak ott a helye a
filmesek panteonjában (elég csak annyit mondani: 28 days later, Sunshine, Dredd
2012, Civil War, Ex Machina) - és ezzel a filmmel is erősíti ezt. Összesen két
zene van a filmben: az elején és a végén, közte semmi, csak az emberi és
mechanikus zajok, hogy még zsigeribb élményt nyújtson (lásd még: a CW néma
jelenete). A film egy pillanatig sem próbál pátoszos lenni, az ellenség szinte
végig láthatatlan, arctalan - mert nem róluk szól a film, hanem az osztagról
akiknek elcsesződött a napja.
 Zsigeri film, nem könnyű szórakozás, de ha kedveled az ilyen filmeket
(szófelhő: háborús; igaztörténetenalapulós; AlexGarlandalkotás;
nempátoszosháborús; akciófilm), akkor én adnék neki egy esélyt.
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Már megint nem férek a bőrödbe |  | 
 
Wolkens ajánlója
Döbbenet, de már 22 éves a "Nem férek a bőrödbe", ami a mai napig az egyik
kedvenc vígjátékom. Ennyi idő után már várható volt, hogy előveszik újra a
témát, ezúttal szerencsére folytatás, és nem valami silány újrafeldolgozás
formájában.
 Az persze így is kérdés volt, hogy a második rész képes lesz-e felnőni az
elsőhöz. Az igazat megvallva, az első negyedóra után még egyáltalán nem voltam
erről meggyőződve, de a film utána erőre kap, és a végére eléri a "soha
rosszabb folytatást" szintet. Megtart és megidéz mindent, ami az elsőben jó
volt, és amit hozzátesz, azt jól csinálja. Lindsay Lohan, néhány erősen
felejthető színvonalú gagyi romkom után megint topformában van, Jamie Lee
Curtis meg úgy lubickol a szerepben, hogy a nézőtéren még a leghátsó sorban is
nyakig vizes lesz mindenki. :-) Jutalomjáték jelleggel újra itt vannak az
eredeti szereplőgárda legfontosabb karakterei, Chad Michael Murray-től
Christina Vidal-on keresztül Mark Harmon-ig mindenki tiszteletét teszi. Az
"újoncok", Sophia Hammons és különösen Julia Butters pedig nem ijednek meg a
feladattól, szépen hozzák a kezdetben egymást ki nem álló, aztán fokozatosan
összecsiszolódó mostohatestvér-párost.
 Igazi életvidám, hangulatjavító mozi, ne hagyd ki, és ha valamilyen teljesen
érthetetlen okból esetleg nem láttad az elsőt, természetesen a hiánypótlással
kezdd! :-)
 
Raf ajánlója
22 év után folytatást kapott a Freaky Friday, egy teljesen jó és vicces
testcserés vígjáték (ne számolj utána mennyi volt előtte és azóta - csak így
hirtelen a minőségi számegyenes két végéről: Freaky vs Family Switch). Persze
senki felett nem megy el 22 évente sötét, izé, huszonkét év nyomtalanul, se
Jamie Lee Curtis (Kertész Tamás leánya) és Lindsay Lohan (szülei gyermeke) se
lett fiatalabb - és ezt az alkotók nem restek kihasználni, nagyon sok poén van
ami a korkülönbségen(gel?) köszörüli a nyelvét. IS.
 Mert lehet, hogy egy emberöltő telt el a két film között, de ez a folytatás
olyan, mint a jó bor, nemesedett rendesen - szerintem sokkal jobb, mint az
előző! A poénok nagy része sírva röhögős, egyszer sem hajlik gusztustalanba
(tehát nem hánynak le senki, senki nem kénytelen hasmenni menyasszonyi ruhában
és csodák csodájára kutyaszarban sem hempereg senki!), cserébe kedves, bájos,
vicces. Na és JLC és LL is zseniális, a két kislányt olyan szinten mossák le a
vászonról, hogy csak na - nem egy súlycsoport a két páros!
 Mindenkinek kötelezően ajánlott, eddig az évtized top 5-ös vígjátéka, nagyon
magasra helyezett léccel.
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | A halhatatlan gárda 2 |  | 
 
Wolkens ajánlója
Van egy jó és egy rossz hírem azoknak, akiknek tetszett az első rész:
 A jó: a második felülmúlja az elsőt, és ehhez mind a személyes drámák, mind a
történet csavarjai, mind az új szereplők hozzájárulnak. Uma Thurman, mint új
főgonosz, 20+ év után megint kardozhat a vásznon. :-)
 A rossz: a történet lezárására várni kell, mert a második rész befejezése
egyértelművé teszi, hogy a cél a trilógiává bővítés.
 
Kapcsolódó ajánlók
 
   
|  | Többesélyes szerelem |  | 
 
Wolkens ajánlója
A főszerepekben Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans - három ilyen
színésszel mi mehet félre?
 Hát, például a Többesélyes szerelem. Hiába jók az alakítások, ha a történet és
a főhősnő csak vergődik. És még a műfaj is. Romantikus vígjátéknak gondolná az
ember az előzetes alapján, de romantikusnak nem elég romantikus, vígjátéknak
meg nem elég vígjáték. Nézhetnénk drámaként is, de drámának meg nem elég dráma.
A történet logikáját széttépik a fordulatok.
 Még azt sem könnyű eldönteni, mi is akarna a mondanivalója lenni. Mondhatnánk,
arról szól, hogy egy párkapcsolat sikere nem múlhat néhány paraméter
kiértékelésén, és hogy az elsöprő érzelmek megoldják a problémákat, de ezeket
kb. annyira meggyőzően állítja, mint egyszeri meteorológus az aszály kellős
közepén azt, hogy holnap márpedig eső lesz, mert az jobb, mint a szárazság.
 Érdekesség, hogy Pascal alsó hangon 15 évvel néz ki idősebbnek, mint Evans, ami
illeszkedik a történethez - miközben a valóságban ez a különbség csak 6 év.
 Mondjuk az, hogy ilyeneket kell beleírnom az ajánlóba, önmagában sokat elmond
arról, mennyire bilincselt le a darab.
 
   
|  | A pusztító (1993) 
versus
 Dredd (2012)
 |  | 
 
Wolkens ajánlója
Stallone a 80-as és 90-es években több akció-scifiben is szerepelt, például a
címbeli két film. Felültem a nosztalgiavonatra :-), és gondoltam, rég volt már
dupla filmajánló, szóval itt a remek alkalom, hogy összehasonlítsam őket...
azzal az icipici csavarral, hogy ez nem az a Dredd, amiben ő szerepelt. A
2012-es változatban ugyanis Karl Urban alakítja az egy személyben rendőr, bíró
és végrehajtó karaktert. De már ennek is 13 éve, szóval lassan ez is
nosztalgia. Úgyhogy lássuk a két mozit, fej-fej mellett.
 
 
 
  | Történetünk a jövőben játszódik, egy nagy katasztrófa után, amikor is több
	nagyváros,
 
 és mások egyetlen nagy megapolisszá olvadtak össze. A komplexum
      | Los Angeles, San Diego,
        Santa Barbara | Boston, Washington DC,
        New York | 
 
 Hősünk egy kőkemény, megállíthatatlan zsaru, aki egyetlen célt lát maga
    előtt: hogy kiiktassa
      | steril, szinte
	    teljesen mentes a bűntől, a rendőrségnek alig van teendője, gyilkosság
        15 éve nem történt. De most feltűnik a színen valaki, és a helyzet
        alapjaiban megváltozni látszik. | mocskos, a bűnözés
        melegágya, a rendőrség alig győzi a munkát, naponta 15 gyilkosság
        történik. | 
 a Legveszélyesebb Bűnözőt,
 
 aki kegyetlen, és lelkiismeret-furdalás nélkül öli halomra az ártatlanokat,
    ha úgy tartja a kedve.
      | az őrült, anarchista
        Simon Phoenix-et (Wesley Snipes),
 | a céltudatos
        bandavezért, Ma-Ma-t (Lena Headey),
 | 
 Hősünk szerencsére nincs egyedül, az oldalán harcol egy szépséges,
 ám nulla éles tapasztalattal rendelkező rendőrnő,
 
 akinek először fel kell nőnie a feladathoz, és ki kell vívnia a marcona
	pasi tiszteletét. Tűzharc tűzharcot
      | Lenina Huxley
        hadnagy (Sandra Bullock),
 | Anderson
        bírójelölt (Olivia Thirlby),
 | 
 követ, felváltva dördülnek el régimódi és futurisztikus fegyverek
	egyaránt. A küzdelem és a hajsza
 
 Az akciójelenetek látványosak, a filmtrükkök igényesek, rendes pusztítást
    kapunk a pénzünkért. A stílus
      | felforgatja a várost,
        talajszint fölött és alatt zajlik, gyalog és autóval egyaránt. | egy hermetikusan
        lezárt, hatalmas felhőkarcolóra korlátozódik, tovább fokozva a
        feszültséget. | 
 
 A főhős a végén vagy összejön a rendőrnővel, vagy nem, ehhez tessék
    megnézni a filmeket. :-) És ezt
      | inkább akcióvígjáték,
        a hangulat könnyed; humor, szóviccek és abszurd poénok fűszerezik. | vegytiszta akciófilm,
        a hangulat koromsötét, nyomasztó, humornak nyoma sincs. | 
 bátran merem mondani, mindkettő ajánlott. Az IMDB-s
 pontszám minimum indokolt, megkockáztatom, alulértékelt.
 |  
   
|  | Csupasz pisztoly |  | 
 
Wolkens ajánlója
Az új Csupasz pisztoly előzetese annyira vérciki volt, hogy nem akartam
megnézni, de Raf barátom kitartóan küldözgette a filmet dicsérő kritikákat, így
végül beadtam a derekam. Aztán a film megtekintése után az első mondata az
volt: "Bocs, azt hittem, jobb lesz."
 Ez így nagyjából össze is foglalja a lényeget. :-) Konklúzió: ne higgy el
mindent, amit az interneten olvasol.
 
Raf ajánlója
Azt mondják a barátok azért vannak, hogy a sok hülyeségünket ne egyedül
cipeljük, meg belerángassanak különböző hülyeségekbe.
 Ez a hülyeség sok minden lehet - például rávenni a másikat, hogy jöjjön már el
veled moziba, mert annyi jót olvastál a filmről. Persze, nem kényszer a
disznóvágás (amúgy DE) - idén már egyszer nagyon jól sült el a csábító
szirénhang, másodszorra már úgy néz ki nem.
 Pedig bármelyik tetszőlegesen választott égi entitás látja nem létező lelkem,
én nagyon jót szórakoztam (v.ö.: a 2200 forintos szerdai akciós jegy alapján
szerinte  a poénok ár-érték aránya nem érte el az 1000 forint per poént. I beg
to differ!). Neeson pont ugyanolyan esetlenül, fapofával tolja, mint Nielsen
(és pont annyira alkalmatlan bármire IS Drebinként - hiába teljesen más fából
faragott kabát mindkettő), a fém fatál, hihetetlen, de nagyon jó Puméla (Plusz
pont annak aki tudja ez mire utalás) Anderson, a poénok meg.. Hát a poénok
helyenként nagyobbat ütnek, mint egy elszabadult, eredeti festéssel rendelkező
V43 "Szili" mozdony nagyon megpörgetve hosszú kötélen fej felett.
 Én nagyon jót szórakoztam. A nézőközönség is sokat nevetett (bár a Bill Cosby-s
poén igen kevés embernél jött át, PEDIG!).
 Azt tudom mondani, hogy mi öten voltunk egy társaság, abból egy embernek nem
tetszett, tehát ezek alapján 80%, hogy te is jól fogsz szórakozni. Kivéve ha te
vagy az a 20%-ba tartozó egyén.
 
   
|  | Elio |  | 
 
Raf ajánlója
Elio
 Pixar megint csinált egy gyönyörű, vicces, bájos mesét sok-sok tanulsággal,
leckével és már-már Shrek-szintű-mennyiségű kikacsintásokkal (hogy minden
generáció IS élvezze).
 MINDENKINEK kötelező.
 
   
|  | Superman |  | 
 
Raf ajánlója
Superman 2025
 Mivel olyan hatalmas nagy kritikai és anyagi siker volt a DCU a Warner
fivéreknek (és a Dotnak, a huginak), hogy kénytelen-kelletlen megszerezték
James Gunn-t, hogy indítsa be (vagy legalábbis próbálkozzon meg vele újra) a
DCEU-t (mert most már egy E-t is kapott, mint E-lektromos, most úgyis mennek a
villanyverdák). Volt már tapasztalata vele, hiszen a GotG-trilógiát (és még ki
tudja mi mindent credit nélkül) megcsinálta egéréknek.
 Aki látta már az Galaxis Őrzői trilógiát vagy akár mást is tőle (külön
kiemelném a "James Gunn's PG Porn"-webszériát!!!!4!!!!), azt nem fogja
meglepetés érni: vagány soundtrack, öcsi ilyen-olyan szerepben, Nathan Fillion
és Alan Tudyk, móka.
 Superman se más, abszolúte szórakoztató, a poénok ülnek, Nicholas Hoult (About
a boy, Tolkien, Clash of Titans, Skins) zseniális Lexikon Luthor, Nathan
Fillion meg, hát, NEM VÉLETLENÜL néz ki úgy, ahogy.
 Mindenkinek ajánlott, még azoknak is, akik annyira nem csípik Szupit.
 A cikk utoljára frissítve: 2025.10. 
        Vissza a lap tetejére |
        Vissza a nyitóoldalra
 
 |