Filmajánlók 61.

Hölgyeké az elsőbbség

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Damien (Sacha Baron Cohen) a vegytiszta hímsoviniszta és bunkó menedzser mintapéldánya. Alex (Rosamund Pike) a vállalatért évtizedekig a lelkét kitevő és mégsem előre jutó rabszolga mintapéldánya. Kettejük viszonya ennek megfelelően alakul, mígnem egy váratlan fordulat következtében a pasi egyszer csak egy kifordított világban ébred. Itt mindent a nők uralnak, a szexista kommentektől a bárokban felszedett alkalmi partnereken keresztül a vezető pozíciókig, a férfiaknak meg a házimunka és a szépségipar által sulykolt hamis szépségideálok követése jut. A pasi nyilván mindent megtesz, hogy visszajusson a saját életébe, de ahogy az az ilyen mesékben lenni szokott, ehhez kell némi személyiségfejlődés.
Nem egy világmegváltó film, de meglepően szórakoztató. Ehhez két dolog kellett: az egyik, hogy az egész ne érződjön egy feminista vádiratnak, a másik meg, hogy hőseink jól működjenek együtt. Mindkettő sikerült, a férfiuralom kiparodizálása végig vicces, rengeteg apró ötlettel és utalással, Damien és Alex tűz és víz párosa meg szépen, hihetően csiszolódik össze. Esti kikapcsolódásnak tökéletes darab.

Motor City

akció

Wolkens ajánlója
Az előzetes alapján egy kőkemény, folyamatosan pörgő, patakvér, brutális akciófilmre számítottam, és ez igaz is... nagyjából a játékidő negyedére. Azon kívül viszont a Motor City egy, mondjuk így, szokatlan moziélmény.
Kezdjük azzal, hogy elég kevés olyan filmet láttam, amiben kevesebbet beszélnek, mint ebben - a magyar szinkron valamelyik délutáni kávészünetben készülhetett. A MC szavak helyett lassításokkal, a színészek mimikájára fókuszálással és epikus filmzenével operál, és mindezt meglepően jól teszi.
Detroitban járunk, 1977-ben. A történet szerint az autógyári jómunkásember John (Alan Ritchson egy kétajtós szekrény, és nem 18 mm-es pozdorjából :-), tökéletes a szerepre) egy gonoszul kitervelt átverés áldozata lesz. Korrupt rendőrség, drogkereskedelem, prostitúció, van itt minden, de a lényeg, hogy hősünket börtönbe zárják. Menyasszonya, Sophia (Shailene Woodley (atyaég, már 12 év eltelt a Csillagainkban a hiba óta) nagyon jó, a kihívó ribanctól a szerelmes háziasszonyon keresztül a luxusfeleségig mindent hibátlanul hoz. Megkockáztatom, az összes szereplő közül ő tölti a legtöbb időt a vásznon, és indokoltan) elhagyja. Johnban két érzelem marad, és egyik sem csillapodik: a szerelem a nő iránt és a bosszúvágy. És erről a bosszúról szól a film fent említett negyede, amiben kő kövön nem marad.
Bosszúfilmet láttunk már elég sokat, és hát ez nem az a műfaj, ahol a történet egyedisége a fő szempont, hanem a megvalósítás módja. A MC-t a fent említett megoldásai teszik egyedivé és hangulatossá. A bő 100 perces játékidő a lassan hömpölygő történetnek, az "ez már túl hosszú" határáig nyújtott jeleneteknek köszönhetően inkább két órának érződik, de nem válik unalmassá. Ahogy írtam: egy szokatlan moziélmény.

Raf ajánlója
John Miller (nem összetévesztendő Joe Miller nyomozóval a Térségből - szerintem amúgy nem rokon) átlagos vietnámi veterán munkás, aki egy bosszúspirálba keveredik.
Megmenti a nőt, ráhúzzák a vizes lepedőt, majd bosszút áll a bosszúért.
Nem lehet azt mondani, hogy bonyolult film lenne.
Sőt.
Még végtelenül pozőr is.
De egyben őszinte is - egy inch-csel sem akar többnek látszani, mint ami.
És teszi mindezt nagyon jól összeválogatott zenével - ami azért is fontos, mert a film nem a bonyolult dialógusairól lesz híres; úgy 63 szó hangzik el a filmben, aminek fele csak az angolul nem tudóknak feliratok felolvasása. Nem, nem muzikel, félnéma.
Ha őszinte akarok lenni, nem mondhatom azt, hogy jó film. De formabontó(-jellegű), hogy nem szöveggel, hanem zenével és cselekményekkel adja el a sztorit, az őszintesége, a finálé ultrabrutál leszámolása (lásd még: lift) mégis azt mondatja velem: abszolúte megérte a pénzt.
Jó, lehet, hogy Alan "Reacher" Ritchson továbbra sem egy színészóriás, de a jelenléte a vásznon még mindig üt.

Minions and monsters

animációs

Raf ajánlója
A "beszélő" sárga végbélkúpok újra a moziban vannak és sületlenségeket hajtogatnak és tönkretesznek lényegében mindent.
DE.
De a film első harmada-fele olyan zseniális óda a filmek hőskorához, olyan tisztelgés, hogy azt tanítani kellene.
DE.
Aztán ott van a többi része, ami, hát, hozza a szokásos színvonalat (értsd: "színvonalat") - bár meg kell hagyni, kimondottan viccesen legalább.
10 éven felüliek is NAGYON sok utalást (lásd: az ódás rész) kapnak arcukba (aminek egy részét még a felnőttek nagy része sem ismeri fel), s ezek nagyon nagy része kifejezetten szórakoztató (értsd: te is ülj be a gyerekkel - ha nem is Shrek szint, de eléggé ott van a szeren).

The bear ötödik évad

dráma

Raf ajánlója
Véget ért (MOST MÁR TÉNYLEG) a "medve nem játék"-sorozat.
De tényleg.
Komolyan.
Ja, hogy mégsem érződik annak teljesen?
Hát igen.
Remélem nem folytatják - na nem mintha nem lett volna jó ez az évad is - de úgy vélem, hogy a csúcson érdemes abbahagyni (The Boys, For All Mankind, rátok nézek - csak idénről, így hirtelen).
Nem tudom, Chris Storer milyen problémákat hozott otthonról, de amit most (IS) letett az asztalra.. Olyan feszültséget tud csinálni (ne feledjük, továbbra is egy főzős sorozatról beszélünk!), hogy nagyon sok horror/thriller könyöröghetne a receptért!
Nem tudom, hogy lesz-e mostanában ilyen sorozat - de nekem igényem, na, az nagyon lenne rá!

A cikk utoljára frissítve: 2026.08.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra