|
 |
Super 8 |
|
Wolkens ajánlója
A műfajok határán egyensúlyozni életveszélyes játék. J. J. Abrams bevállalta a
nyaktörő mutatványt, és nem esett le. A Super 8 nagyobbrészt aranyos
gyerek/ifjúsági film, kisebb részben sci-fi és még kisebb részben horror meg
akció. Hol erre billen, hol arra, hol felgyorsul, hogy levegőért kapkodunk, hol
lelassul, hogy láthassuk az érzelmek finom változásait. De szinte végig
megtartja az egyensúlyt, köszönhetően a jól sikerült színészválasztásoknak, és
ez elsősorban a gyerekekre értendő. Hiteles, ha kell, megható, ha kell vicces,
ha kell, bájos alakítások, amit szerencsére tökéletesen alátámaszt a magyar
szinkron.
A film egyetlen gyenge pontja a befejezés, ami egy felesleges adag giccsel önti
nyakon az egészet. De az emiatti bánatunkat gyorsan feledteti a stáblista
alatti "film a filmben". Szóval kéretik nem azonnal felpattanni a végén. :-)
 |
Az igazság ára |
|
Wolkens ajánlója
Az ügyvédekről a legtöbb emberben olyan kép él, hogy addig csűrik-csavarják a
szavakat meg a jogszabályokat, amíg azok a saját szájuk íze szerint nem
görbülnek. Mick Haller (Matthew McConaughey) közülük is a legrosszabbak közül
való: nagyképű, korrupt, mindenkit kihasznál a saját céljai érdekében,
egyszerre hidegvérű üzletember, zseniális sakkmester és őrült hazárdjátékos.
Legújabb ügyében, ahol a vád szerint az unatkozó milliomosfiú, Louis Roulet
(Ryan Phillippe) brutálisan megvert és bántalmazott egy prostituáltat, fel is
kell kötnie a gatyáját, mert valaki keményen hazudik. Egy átlagos ügyvéd bele
is bukna ebbe a játszmába, de Haller nem ijed meg a saját árnyékától, felveszi
a kesztyűt és a pókerarcot, nyomoz, manipulál, blöfföl, csal, hazudik. Hogy
nyer-e végül, nos, azt nem árulom el. :-)
Az eddig inkább szépfiús szerepeiről ismert McConaughey hibátlan az arrogáns
ügyvéd szerepében, minden szava, hangsúlya és gesztusa a helyén van. Marisa
Tomei, akinek valószínűleg egy szerepére sem emlékszik senki az 1994-es Only
You-n kívül, a 47 évével és a szemráncaival együtt olyan dögös és határozott
exfeleség, amilyen csak illhet egy ilyen pasihoz és egy se veled, se nélküled
kapcsolathoz. A többi színész oké, de semmi extra. Ami viszont mindenképpen
említésre méltó, az a fényképezés. A képek dinamikája, fényei és ellenfényei,
a közelik és távolik váltakozása, a remegő kézikamerás felvételek tökéletesen
alátámasztják Haller lelkiállapotának változásait, egyre fokozzák az egyébként
sem kis feszültséget. Igazi régivágású, oldschool mozi ez, üdítő oázis a
végeláthatatlan CGI meg 3D sivatagban.
 |
A pap - háború a vámpírok ellen 3D |
|
Wolkens ajánlója
Na erre mondják, hogy "pedig lehetett volna jó is..." Persze, ha lett volna
pénz forgatókönyvre meg díszletekre. A színészekkel semmi gond, kisujjból
kihozzák a karakterekből, amit lehet. A film messze legerősebb jelenete Maggie
Q és Paul Bettany érzelmes kettőse. De miután ez hivatalból akcióhorror, úgy
illene, hogy a lebilincselő látvány meg a lélegzetelállító akció legyen a
középpontban. Csak ezt nehéz úgy megcsinálni, ha minden jelenetben ÜVÖLT (igen,
csupa nagybetűvel) a vászonról a spórolás.
Igazából három jó dolog van filmben: a rövid anime-betét az elején (már ekkor
fájdalmasan felmerül a sejtés, hogy a film legjobb részét látjuk...), a
motorkerékpárok dizájnja, és a papnő drótvégre szerelt gyilkos kis fegyvere. A
méregdrága 3D jegy áráért? Ennyi pénzért egy nagy menü a mekiben többet ér: az
legalább hagy valami nyomot az emberben.
 |
X-men: Az elsők |
|
Wolkens ajánlója
Igen, a kósza hírek igazat mondanak: tényleg ez a széria legjobbja. Rajongóknak
kötelező, és aki nem látta a trilógiát, ezt megnézve könnyen kedvet kaphat
hozzá (bár újoncként az utalások egy része nyilván nem érthető). Szépen
felépített előzményfilm értelmes történettel, hiteles karakterfejlődésekkel,
humorral, mint a Star Trek. Az effektek itt is a történethez tartoznak és nem
öncélúak, ugyanúgy, ahogy a Harry Potter filmekben. Pontosan eltalált arány az
akciórészek és a párbeszédes jelenetek között (és ezalatt nem a Michael
Bay-féle 100%:0% arányt értem. ;-)) Több nem is kell egy remekbeszabott
képregény-adaptációhoz. Ajánlott!
Kapcsolódó ajánlók
 |
Ne engedj el! |
|
Wolkens ajánlója
Őszintén meg kell, hogy mondjam, a mai nagy mozifilmek döntő többsége úgy
megy át rajtam, ahogy anno az egyik férfimagazin a Halálos iramban-t illetően
fogalmazott: "nem több, mint egy gyors lefolyású adrenalin-hasmenés". Nos, ez a
film nem olyan. Beül a gyomrodba, és kínoz. Nem hagy aludni.
Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne áruljak el a megengedettnél többet. Az angol
filmművészet rajongói valószínűleg máglyán akarnak majd elégetni eretnekségért,
de nekem párhuzamként elsőre az amerikai Tolvajok városa ugrott be. A kérdés
ugyanaz, mint ott: meg van-e írva előre a sorsunk, vagy tudunk tenni valamit
ellene. Míg azonban ott a főhős, ugyan súlyos veszteségek árán, de megszabadul
a múltjától, addig a Ne engedj el antihősei látszólag tehetetlenül sodródnak
végzetük felé, és nem igazán kapunk magyarázatot arra, hogy miért nem próbálnak
egy pillanatig sem kitörni. Ennek hiányában viszont nincs menekvés, és nem
marad más, csak elvesztegetett évek és elfecsérelt életek.
Mindezek ellenére - vagy talán éppen ezért - a film üzenete tisztán átjön: az
életben minden egyes nap ajándék.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Másnaposok 2 |
|
Wolkens ajánlója
Töredelmesen bevallom, nekem a Másnaposok első része nem igazán jött be.
Nem értettem (és azóta sem értem) a felhajtást körülötte, az "év vígjátéka"
jelzőt meg aztán főleg nem. Úgyhogy kisebb fenntartásokkal ültem be a második
részre, ami ráadásul az előzetesen olvasott hírek szerint semmiben nem
különbözik az előzőtől. És... ha egészen halálra nem is röhögtem magam, de
azért igencsak jól szórakoztam.
Az egész valahogy sokkal jobban működik, mint az első részben. A kétségbeesett
keresgélés a káoszban az események nyomai után, az őrült arcok, akikbe a
társaság belefut, a cseberből vederbe helyzetek, és persze a nyíltan vaskos és
beteg humor. A hivatalosan 16-os karika helyenként rendesen pirosan villog, és
bár ez nem egy Machete, azért a széplelkű és kényes gyomrú mozinézők inkább
válasszanak mást. Ellenben ajánlott mindenkinek, aki legalább egyszer megélte
azt, hogy milyen érzés mások elmeséléséből megismerni az előző éjszaka
történéseit. ;-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Köpök a sírodra |
|
Wolkens ajánlója
A címbeli darabra a kétes dicsőségű "top 10 kirívóan erőszakos film" listán
akadtunk, ahol olyanokat utasított maga mögé, mint a nem kifejezetten
vérszegény Magasfeszültség meg a Motel. Miután a tízből ötöt már láttam :-), ez
is felkerült a megnézendők közé. És srácok, azt kell mondjam, megérdemelt a
helyezés.
Jennifer Hills, a kissé kétbalkezes fiatal írónő (Sarah Butler, nagyon hasonlít
Kate Beckinsale-re, de nem hideg szépség) egy Isten háta mögötti kisváros
melletti erdőbe költözik, hogy nyugalomban tudja befejezni a regényét. A helyi
fiúbanda figyelmét azonban nem tudja elkerülni. Az ártatlan nő megaláztatás és
embertelen erőszak áldozata lesz, kis híján megölik. Persze mindenkinek jobb
lett volna, ha meghal... De túléli, visszatér, és bosszút áll. A történet tehát
elég sok párhuzamot mutat az Utolsó ház balra című, szintén nagyon brutális
mozival. Míg azonban ott a szülők állnak bosszút a lányukért, addig Jennifer
maga veszi kezébe a dolgokat. Nem egyszerűen megölni akarja azokat, akik ezt
tették vele, hanem megalázni, megkínozni, ÉS megölni. A kegyelem legkisebb
szikrája nélkül, válogatottan fájdalmas módszerekkel.
Alacsony költségvetésű, nyilvánvalóan rétegfilmnek szánt alkotáshoz képest
Sarah Butler színészi játéka meglepően jó. Hitelesek kezdeti bénázásai, a
megtámadáskor érzett rémülete, kínjai, de igazán hátborzongatóvá akkor válik,
amikor visszatér, mint a halál angyala. Az arcán egyszerre ott van a tönkretett
életéért érzett leírhatatlan fájdalom és keserűség, a rendíthetetlen
eltökéltség, de a bosszú édes íze is. Félelmetes, mert mindent elvettek tőle,
és ezért nincs vesztenivalója. Ha pokolra jut, egyetlen arcizma rezdülése
nélkül fogja tökön rúgni az útjába kerülő ördögöket, és a fortyogó üst neki
nem lesz több, mint egy ellazító fürdő. Az ő játéka miatt mindenképpen érdemes
megnézni a filmet.
Hangsúlyozom, csak azoknak, akik bírják az erőszakot a filmvásznon. Ha
akármelyik, fentebb említett mozi megnézésekor rezgett a léc, akkor legfeljebb
az aznapi vacsora
helyett
szabad elindítani, se nem előtte, se nem
utána...
A film egyébként, mint az Utolsó ház balra is, újrafeldolgozás (az eredetije
1978-as).
Kapcsolódó ajánlók
 |
A lány és a farkas |
|
Wolkens ajánlója
A film első felében azon röhögtünk, hogy Piroska anyja jobban néz ki, mint
Piroska, akiért a falu szépfiúi epedeznek. Sőt, Piroska nagyanyja is jobban néz
ki, mint Piroska, akiért a falu szépfiúi epedeznek. Szinte az összes női
szereplő jobban néz ki, mint Piroska, akiért a falu szépfiúi epedeznek.
A film második felében már mindenen röhögtünk.
Csak az a gáz, hogy ez nem vígjáték...
 |
A kártyavár összedől |
|
Wolkens ajánlója
A nagyon jól sikerült első és nagyon rosszul sikerült második rész után
kicsit aggódva vártam a Tetovált lány trilógia harmadik filmjét. Hát, végül
mondhatnám, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, de azért inkább másfél szemem
sír. A kártyavár összedől ugyan jobb, mint a Lány, aki a tűzzel játszik volt,
de így sem ér nyomába sem az első filmnek.
A dolgot tetézi, hogy könyvben talán a záró rész a trilógia legjobb darabja,
így az embernek végig olyan "azért egészen nem sikerült elrontaniuk" érzete
van. Annak ellenére, hogy a könyv történetének itt már nem is a fele, hanem
legalább 70%-a hiányzik a filmből, és az összefércelés sem volt teljesen
sikeres: marad jó pár elvarratlan szál a végén. A kulcsepizódok megvannak, a
bírósági tárgyalás itt is a történet csúcspontja mindenféle szempontból, de
összegészében a szövevényesség megint sehol nincs.
A filmet nézhetővé igazán a főszereplő Noomi Rapace megint tökéletes játéka
teszi, annak ellenére, hogy a karakterének megfelelően a mimikája minimális. Ha
viszont szükséges, pusztán a szemével is képes érzelmeket közvetíteni, amikor
pedig már az arcizmai is megmozdulnak, akkor tudjuk, hogy valami nagy dolog van
készülőben. :-) A többi színész együttvéve sem ér egy fél Oscar-t sem.
Kár ezért a trilógiáért. :-( A fantasztikus első rész után nem lett volna
szabad pocsék forgatókönyvekkel belevágni a folytatásokba. Aki minden ízében
élvezni akarja ezt a remek krimit, az nem ússza meg a háromszor ötszáz oldal
elolvasását. Mert hiába Michelin-csillagos a szakácskönyv, ha menzakosztot
főznek a receptek alapján.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Halálos iramban 5 |
|
Wolkens ajánlója
... avagy a szokásos hihetetlenül béna hazai átkeresztelésben: Halálos
iramban - ötödik sebesség.
Szerencsére csak a cím fordítása béna, a magyar szinkron kifejezetten jó, ülnek
a poénok, a magyar hang csak Dwayne Johnson-hoz nem illik (nem, nem tévedt el a
srác :-), új szereplő, és tökéletesen passzol a filmbe Vin Diesel
ellenpontjaként).
Ja hogy nem a szinkron a lényeg? Hanem a film? Aha, tényleg. :-) Nos, barátaim,
lehet kapaszkodni: a Fast Five ötödik rész létére szerintem a sorozat
legélvezetesebb darabja. Itt van mindenki, aki számít az összes előző részből,
és még további jóarcok és jócsajok (köszönjük, köszönjük Elsa "én is
visszamennék érte" Pataky-t :-)). Több ripityára tört kocsi, mint a Taxi
1-4-ben együtt, közel annyi lövöldözés, mint a Drágán add az életed akármelyik
részében, és egy majdnem Olasz meló szintű széfrablás. És végig, az első
pillanattól kezdve tudjuk, hogy ezt az egészet nem lehet, és nem is szabad
komolyan venni. Érdekes módon ennek ellenére izgalmas. Merthogy sokkal inkább
akciófilm vígjáték elemekkel, mint vígjáték akciófilm elemekkel. Szóval benne
van minden, ami egy igazi "A" kategóriás mozihoz kell. Vagyis szinte
minden...
Egyvalami nincs a filmben: fizika. Anno az építészünk úgy fogalmazott: "A
statika törvényei a családi házakra nem vonatkoznak." A tuningverdákra pedig a
hatás-ellenhatás törvénye nem érvényes. Azt ugyanis szegény Newton magával
vitte a sírba. :-)
 |
Thor 3D |
|
Wolkens ajánlója
Má’ megin’: szuperhősös képregényfilm, Natalie "idén minden filmben szerepelek"
Portman, háromdé, szokásos klisék.
Csakhogy most: szuperlátvány, szuperpasi, Natalie "minden filmben szeretjük"
Portman, jófajta szinkron, kellemes poénok, rendezte Kenneth Branagh.
Nem rossz. :-)
 |
Vér: az utolsó vámpír |
|
Wolkens ajánlója
A múltkor a lokális hipermarketben bóklászva megint elcsábultam, és hogy, hogy
nem, a lemez beugrott a kosaramba. :-) Ma meg elérkezettnek láttam az időt,
hogy nézzek valami szeletelőst kikapcsolódásként. :-) És a darab nem okozott
csalódást...
A történet nagyjából olyan, mintha összegyúrnánk a Penge sztoriját az Azumi
karaktereivel. Tokió, 1970. Saya, a félig vámpír, félig ember szamuráj lány
(Gianna Jun elbűvölő) elszántan irtja vérszívó rokonságát, hogy eljusson a
fődémonig, Onigenig, aki megölte az apját. Az évszázados harcban a titokzatos
Tanács támogatja, majd váratlanul segítséget kap Alice-tól, a vele egyidős
(vagy nem ;-)) amerikai lánytól (Allison Miller). A harc mindkettejük számára
arról is szól, hogy megkapják a választ az élet nagy kérdésére: ki is vagyok
én, és mi a dolgom ebben a világban.
A film roppant látványos, aki szereti a Tigris és sárkány és hasonló mozik
stílusát, nem fog csalódni. A DVD-n más anyagok mellett találunk egy bő
félórás, jófajta werkfilmet, ami a mai amerikai filmek hasonló nevű, szánalmas
"extráival" szemben nem csak abból áll, hogy a színészek ülnek a vetített
háttér előtt, és arról ömlengenek, hogy "olyan volt a forgatáson a csapat, mint
egy nagy boldog család" meg hasonlók. Ehelyett rendes ízelítőt kapunk az
akciójelenetek felvételeiből, az edzésről, és a rengeteg gyakorlásról, ami a
forgatást megelőzte. A DVD egyetlen hibája, hogy a stáb ázsiai tagjainak a
nyilatkozatai nincsenek feliratozva. Ezzel együtt nagyon ajánlott a lemez
azoknak, akik a Penge első része óta várták, hogy újabb karakteres vámpírölő
harcos szülessen. Kislányok, ez itt nem az Alkonyat legújabb epizódja. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Sucker punch |
|
Wolkens ajánlója
... és csakazértsem "Álomháború", ahogy a hazai mozikban megy. :-)
A filmet a netes kritikák nagy része vagy földbe döngöli, vagy sárba tapossa.
És a helyzet az, hogy nem lehet vitatkozni velük, lényegében igazuk van. Nem
igazán van történet. Ötletek vannak, amiket a forgatókönyvíró-rendező Snyder
mindenhonnan és mindenkitől lopott, a Hellboytól az Eredeten meg a Sky
kapitányon keresztül a World of Warcraft-ig, és végül, de nem utolsósorban,
saját magától. A mozi legalább megszámlálhatóan végtelen sok :-) sebből
vérzik.
Amit látunk, az lényegében egy négyfelvonásos CGI orgia, a fejezetek között
átvezető részekkel. Pont, mint egy akciójáték. Nem biztos, hogy átlátod, ki
kivel van, meg mi a célja, de úgyis az a lényeg, hogy kő kövön nem maradhat
a főhősök nyomában. Ez itt öt csajszit jelent, akik akármilyen okokból egy
elmegyógyintézet lakói, és a babaarcú, újonnan érkezett Babydoll vezetésével
meg akarnak szökni. A szökés három síkon zajlik: az elmegyógyintézet
kékes-zöldes valóságában, a pirosas-narancssárgás kuplerájban, ami Babydoll
vízióiban az elmegyógyintézet kivetülése, és a fantasy szépiaszínű világában,
ahova a vízióból menekül (ha elvesztetted a fonalat, akkor tessék nézni
Eredetet hamahama :-)). A látványos akció nyilván a fantasy világában zajlik,
vannak itt gőzhajtású náci zombik, bazi gótikus katedrális csontváz,
kissárkány/nagysárkány, gépágyús szamuráj, szóval minden, amit súlyos
töltöttkáposzta túlfogyasztás után rémálmodni képes az ember. És körülbelül
annyira koherens is az egész. Mert tök jó, hogy mennek a csajok géppisztollyal
meg szamurájkarddal, röpködnek a háromfedeles propelleres kisgépek meg a
gigantikus léghajók (itt éppen iszonyatosan steampunk a stílus), de hogy mit
keres az egész közepén egy hipermodern exoskeleton harcigép belső színes
kivetítőkkel, ami úgy illik oda, mint Bill Gates asztalára az iPad ;-), na azt
senki meg nem mondja. És aki meghal a vízióban, az meghal a valóságban is? És
akkor Babydoll végülis normális vagy nem? És Zack Snyder? :-) Megannyi
megválaszol(hat)atlan kérdés.
A vicces az egészben az, hogy mindezek ellenére képtelen vagyok rávenni magam,
hogy azt mondjam: a Sucker punch egy rossz film. Mert nálam, ha rezgett is a
léc, nem esett le. Minden nyavalyája ellenére volt benne valami. De lehet, hogy
csak túl sokat játszottam mostanában Bayonettát meg Castlevania: Lords of
Shadow-t. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Kellékfeleség |
|
Wolkens ajánlója
Megint egy olyan romantikus vígjáték, ami annak ellenére szerethető, hogy
semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már egy másik filmben. Danny
(Adam Sandler), a jól menő plasztikai sebész egy fiatalkori csalódás miatt
agglegényként él, de ez nem gátolja abban, hogy jegygyűrűvel az ujján
csajozzon. Nincs is semmi gond, amíg meg nem ismerkedik álmai nőjével, a 23
éves szőke bombázó Palmerrel (Brooklyn Decker), aki nem hajlandó komoly
kapcsolatra, amíg a pasi el nem vált. Nem létező családot viszont nehéz
otthagyni, így a hazugságai hálójába pillanatok alatt belegabalyodó Danny
hamarosan Hawaii-on találja magát a felesége szerepét játszó, elvált
asszisztensével, Katherine-nel (Jennifer Aniston), annak szinte kezelhetetlen
gyerekeivel, plusz a helyzet nehezítendő, lökött unokatestvérével, Eddie-vel,
és persze az új barátnővel.
Aki nem találja ki, mi lesz a történet vége, az leülhet egyessel. :-)
A nézőre zúduló poénok kicsit vaskosak, de ülnek, jó a soundtrack, pörög a
sztori, és végül, de nem utolsósorban Sandler és Aniston párosa remekül
működik. Nem egy világmegváltó film, de könnyed kikapcsolódásra hibátlan
választás.
 |
Féktelen harag 3D |
|
Wolkens ajánlója
Olyan, mint egy pacalpörkölt kakasherével.
A legtöbb ismerősöd már az alapanyagoktól, a látványtól meg a szagtól rosszul
van. Az emberek kilencvenkilenc százaléka csak néz rád értetlenül: te ezt
megeszed
? A fennmaradó egy százalék hajlandó megkóstolni, de ebből is a
kilenctizedének megüli a gyomrát.
Marad ezerből egy ember, akinek ízlik, mert annyira rossz, hogy az már jó. :-)
Olyanokhoz lehet hasonlítani, mint a Doomsday, a szintén Nicholas
Cage nevével fémjelzett Szellemlovas, a Pitch black, a The machine girl vagy a
Terrorbolygó. Ahhoz kevés, hogy instant klasszikus kultikus trash legyen, mint
a Machete.
De nem minden tanulság nélküli: elhangzik benne minden idők
leges-leges-legmeggyőzőbb érve, hogy miért ne loccsantsák szét most azonnal az
ember fejét. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Negyedik |
|
Wolkens ajánlója
Egy jóképű, az űrből jött srác, világító tenyerekkel és telekinetikus
képességekkel, aki egy szépséges földi lányba szeret bele. Ennyi lenne a
sztori? A Negyedik olyan, mintha a Ragadozó, az X-men, a Transformers és a jó
öreg Critters lenne egy tini szerelmesfilmbe összegyúrva. Ez így elég gáznak
tűnik első hallásra... Ehhez képest meglepően vicces, meglepően látványos,
meglepően izgalmas, és végül, de nem utolsósorban, meglepően szórakoztató.
Jöhet az Ötödik! :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Csak szexre kellesz |
|
Wolkens ajánlója
A Szerelem és más drogok illetve a Tamara Drewe után folytatódik a
"hogyan lesz a szexből szerelem" vonal. Ezúttal Natalie Portman és Ashton
Kutcher kínozza egymást egy garantáltanheppiendes, meglepően jól sikerült
vígjátékban. A stílus ugyan helyenként meglehetősen vaskos - jogosan jár a
16-os karika a filmnek -, de sosem válik bántóvá. A karikatúraszerűen
megrajzolt mellékszereplők (a könnyűdrogos, nőfaló apa, a kétballábas
segédproducer csaj, a macsó haverok, a gonosz konkurens csábító) mind üde
színfoltok, a nyilvánvaló túlzások ellenére minden szereplő és gesztus
hiteles. Végre megtudhatjuk, milyen zenét kell hallgatni a nőknek azokon a
napokon, hány fánkot kell megenni a szerelmi csalódás instant kezelésére, és
hogy vannak SMS-ek, amikre csak annyit kell válaszolni, hogy "Csá". :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
A dilemma |
|
Wolkens ajánlója
Vince Vaughn alapvetően nem a cukormázas, édibédi vígjátékokról híres, és
nincs ez másként most sem. A dilemma egy keserédes történet barátságról,
szerelemről, házasságról, hűségről. A gyakorlatilag négyszemélyes filmben az
összes főszereplő hozza a karakterét.
Vaughn, mint kétségek között őrlődő barát, egyre mélyebbre süllyed a káoszba,
amit a lelkiismerete és egy szerencsétlen véletlen okoz. Partnereként Jennifer
Connelly végre nem besavanyodott, búvalbélelt, kiállhatatlan hárpiát játszik,
hanem szerelmes és szeretnivaló nőt. A hűtlen asszony szerepében Winona Ryder
hol szexistennő, hol megtört és elhanyagolt feleség, hol dühös fúria, akinek a
szeme villámokat szór. A megcsalt férjet és egyben Vaughn legjobb barátját
Kevin James alakítja, ő a tökéletes, naiv mackó. Remek színészi alakítások egy
kicsit döcögős, de életszagú és pillanatig sem unalmas moziban.
Ja és a hímnemű nézőknek bónuszként az amerikai ipar legszebb izomautói, olyan
motor- és kipufogóhanggal, hogy az azonnali orgazmust okoz. :-)
 |
Szerelem és más drogok
versus
Tamara Drewe |
|
Wolkens ajánlója
Két keserédes, Oscar-díjra nem törő romantikus vígjáték, amiben nagyon sok a
közös. Leginkább azt a kérdést boncolgatják, hogy vajon a szerelem és a szex
mennyire független dolgok, és hogy elkerülhetők-e a lelki sebek, ha ügyelünk
arra, hogy véletlenül se legyünk szerelmesek. Ami persze sosem sikerül. :-)
A főszerepekben két szépséges nő, szóval a férfi nézőknek bőven kijut a
vizuális élményekből. Anne Hathaway azonban nem csak a bájait mutatja meg,
hanem a színészi képességeit is, mindkettő kellemes meglepetés. :-) Gemma
Arterton karaktere valamivel kétdimenziósabb, ami valószínűleg abból adódik,
hogy a Tamara Drewe eredetileg képregényként jelent meg.
A fő különbség az, hogy a Szerelem és más drogok amerikai, a Tamara Drewe pedig
ízig-vérig angol. Ennek alapján mindenki könnyen eldöntheti, melyikre szeretne
beülni. :-)
A cikk utoljára frissítve: 2011.07.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|