Mottó: ahogyan én láttam. ;-)

Underworld 4 - Az ébredés 3D

Kezdeném azzal, hogy az Underworld trilógiát nem lehetett szeretni. Volt egy hibátlan és megunhatatlan első rész, amit egy nagyon gyenge második és egy aránylag nézhető harmadik követett. Így persze komoly kérdés volt, hogy mit fog adni a negyedik rész: visszahozza az első rész varázsát, vagy folytatja a bukdácsolást. Nos, egyiket sem. Ez az Underworld már nem az az Underworld. És ez jó!

Hogy mi maradt? Gyakorlatilag más nem, mint Selene szerepében Kate "minden idők legdögösebb vámpírcsaja" Beckinsale, akinek a negyvenhez közelítve is igen jól áll a latexruha. Már nem az a hamvas és szerelmes szépség, aki az első részben volt, a vonásai megkeményedtek, és ez tökéletesen illik a történetbeli "senki nem állíthat meg" szerephez. Egyszemélyes hadjáratának emberek és vérfarkasok egyaránt nagy tételben áldozatául esnek, miszlikbe tör, felrobbant, szitává lő, felszeletel mindenkit, aki az útjába áll. Ez a film lényegében egy Resident Evil Werewolf Edition :-), és bár a forgatókönyv néhány helyen megsínylette a tömény akcióra hangolást, még mindig sokkal-sokkal jobb, mint az RE akármelyik, 2-nél magasabb sorszámú része. Egy 18+ kategóriás, folyamatosan pörgő látványmozi, és ebben a kategóriában majdnem tökéletes.

A tetovált lány (USA verzió)

Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Fincher egész jó kis mozit rendezett a lassan kultikussá váló krimiből. A rossz hír az, hogy a svéd változat jobb. Persze ez csak azoknak rossz hír, akik azt is látták...

Hogy miben gyengébb Fincher filmje, nehéz egyértelműen kijelenteni, főleg azért, mert kifejezetten pörgősebb, a bő két és fél óra úgy illan el, hogy szinte észre sem vesszük... Kivéve az utolsó húsz percet, amikor már nagyon kéne vécére menni, ehhez képest a tempó leül, a stílus érzelgősre vált, és jön a "lassan-mondom-hogy-az-amcsi-nézők-is-ércsék" :-) rész. A történet utolsó hullámainak elmesélése fájdalmasan szájbarágós, míg előtte a film nyolcvan százalékában meglehetősen nagyvonalúan nyesegették a sztori szálait.
Ami a két főszereplőt illeti, nem lehet a játékukra panasz. Daniel Craig teljesen elfogadható módon hozza Bloomkvistet, persze azért az Oscartól még fényévek választják el. :-) Rooney Mara megtesz mindent, és nem csinálja rosszul - nem az ő hibája, hanem a forgatókönyvé, hogy Lisbeth karakterét sokkal szociálisabbra és ezáltal kevésbé hátborzongatóra formálja, mint azt a szemével is ölni képes Noomi Rapace és a könyv tette. A dolgok furcsa fintora, hogy a film zárójelenete pont az érzelgős percektől és Mara játékától lesz hiteles és hű a regényhez.
Szóval nehéz egyértelmű pro vagy kontra véleményt mondani. Gyengébb idegzetűek és a sztorit nem ismerők mindenképpen ezt a verziót válasszák, mert kevésbé vág gyomorba, mint a svéd. Aki olvasta a könyvet, de nem látta a svéd változatot, szintén melegíthet ezzel, nem fog csalódni. Aki teljes előképzettséggel rendelkezik :-), annak valószínűleg lesz némi hiányérzete, ezzel együtt nagy buktát nem kockáztat a megnézéssel - egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez egy USA verzió. Egy másfajta közönség igényeinek próbál megfelelni.

Tucker and Dale vs. evil

Egy csapat, magát okosnak tartó, ám valójában Darwin-díjra esélyes diák kempingezni megy az erdőbe, persze annak rendje és módja szerint már az első este rémtörténeteket mesélnek a tábortűznél. Naná, hogy mind beparáznak, és azonnal kikiáltják sorozatgyilkosnak a benzinkútnál látott két, kissé lassú észjárású cimborát, Tucker-t és Dale-t, akik csak sörözni, pecázni meg egy romos nyaralót felújítani jöttek ide a világ végére.

Meg is indul a támadás a lepukkant viskó ellen, a főiskolások mindazösszes, azaz nulla harctéri bevetési tapasztalatával felfegyverkezve. Na a hatékonyságuk is kábé akkora, hullanak, mint a legyek, elsősorban saját hülyeségüknek, másodsorban mindenféle éles tárgyaknak esve áldozatul. A két, velejéig jóindulatú barát meg csak áll értetlenül, és marhára nem érti, hogy keveredett ebbe az egészbe.
Szinte hibátlan kifordított horror, sikítva röhögős, mint a Csapatleépítés vagy a Leszbikus vámpírok gyilkosai. Ha egy kicsit is bírod a vért, akkor kihagyhatatlan.

Sherlock Holmes 2 - Árnyjáték

a Sherlock Holmes második része még olyanabb, mint az első volt. Holmes egy őrült zseni, akinek a játszma az elsődleges szempont, a túlélés csak másodlagos. Akkor érzi elemében magát, ha minden manipulációja a kívánt eredményt hozta, ha minden az ő terveinek megfelelően zajlott. A történet ennek van alárendelve, ezért a realitás nem volt teljesítendő feltétel a forgatókönyv írásakor. :-)

De ez csak finnyáskodás. A film pörög, az első perctől az utolsóig, vicces és látványos. Robert Downey Jr. imádnivalóan lökött, Jude Law mosolygósan elegáns, Jared Leto kellően karakteres hidegvérű főgonosz. Ami a női szereplőket illeti, Kelly Reilly sokkal lazább, mint az első részben, Noomi Rapace sárkányos tetoválás nélkül remek, kisujjból laposra veri Rachel McAdams-et, aki talán a szereposztás egyetlen gyenge pontja.
Szóval aki jól akar szórakozni egy laza akciófilmen, nem fog csalódni, de intellektuális krimit továbbra se várjunk.

Szilveszter éjjel

Gary Marshall a kevésbé sikerült Valentin nap után ismét megpróbálta klónozni az Igazából szerelem című remekművet. Noha még mindig akadnak komoly génhibák a másolásban :-), az eredmény ezúttal egész nézhetőre sikeredett. A történet talán egy kicsit túl sok szálon fut, így kevesebb lehetőségünk van azonosulni az egyes szereplőkkel, de a végére azért összeáll az egész, és ha nem is tökéletes, de mindenképpen szórakoztató filmet kapunk. Kikapcsolódásnak kellemes, ennél többet semmiképp ne várjunk tőle.

A legsötétebb óra 3D

Lehetne jó, de nem jó. Lehetne annyira rossz, hogy az már jó, de ahhoz nem elég rossz. :-) Pedig elég rossz. Ennyi elcsépelt klisét, kiszámítható fordulatot, logikai, és szembántó folytonossági hibát, következetlenséget ritkán látunk egy filmben összezsúfolva. Talán a Függetlenség napjával összemérhető, de az legalább sokba került. :-)

Mission impossible 4: Fantom protokoll

Amikor a Kéjjel-nappal című totál komolytalan lövöldözőst végigröhögtem, kezdtem bízni abban, hogy Tom Cruise mostanra rájött a legfontosabbra: nem attól lesz jó egy filmje, hogy ő véresen komolyan veszi magát. És szerencsére az MI4 sokkal inkább ezt a laza vonalat viszi tovább, mint a korábbi Mission impossible mozikét. Az Fantom protokoll csak azért nem lett az év akcióvígjátéka, mert azt a díjat már májusban besöpörte a Fast five. De ez egy nagyon szépen csillogó ezüstérem, tessék szépen elmenni és jól szórakozni a filmen! :-)

Alkonyat - Hajnalhasadás 1.

Az a vicces szituáció alakult ki, hogy erre a 12-es karikás csajos filmre, amire a korhatárnak megfelelő lányok mennek főként, végül ketten mentünk Szilárd barátommal, jelentősen emelve az átlagéletkort és a fiú-lány arányt. :-) Mondhatnám, ellentmondásos helyzet. Ahogy ellentmondásos a film is. Az embereket ma az Alkonyat-sorozatnál jobban megosztani valószínűleg csak politikai vitával lehet. :-) És a Hajnalhasadás első része igazi árokásó film: aki eddig sem szerette, az ezután kifejezetten gyűlölni fogja, aki pedig eddig is odavolt érte, az most sem lesz csalódott. De nem csak ezért nehéz úgy írni a filmről, hogy ne zúdítsak népharagot a saját nyakamba. Szóval nézzük a filmet az ellentétek és ellentmondások szemszögéből.

Ahogy a Harry Potter 7 esetében is, minden adódó probléma ellenére szerintem összességében jót tett a történetnek, hogy két részre bontották. A vágás a lehetséges legjobb ponton történik, a sztori első fele lezárul, a másodikba még nem érdemes belekezdeni. És ahogy a HP7-nél is, a vágás a történet dinamikája tekintetében is egy lassúbb és egy pörgős részt választ el - a második rész stílusa valószínűleg teljesen más lesz.
Ha azt írom, olyan ez a mozi, mint a Drive, akkor a Drive rajongói valószínűleg azonnal a fejemet követelik. Pedig a ritmus és hatásosság tekintetében pontosan olyan: sokáig nagyon, sőt idegesítően vontatott, aztán hirtelen sokkol, de akkor aztán rendesen. Én még úgyis brutálisnak éreztem helyenként, hogy olvastam a könyvet, és tudtam, mire számítsak. A felkészületlen nézők viszont rendesen sziszegtek és szívták a fogukat. A korhatár-besorolási rendszernek az amerikaiak prüdériájából adódó ellentmondásossága tökéletesen tetten érhető a filmen: Edward és Bella szerelmi jelenetei hangsúlyozottan szemérmesen fotózottak, a szülés erősen naturális bemutatása ugyanakkor még a vérhez szokott nézők idegrendszerét is próbára teszi.
A színészi alakítások szintén elég széles skálán szórnak. Jacob szerepében Taylor Lautner még mindig olyan jól néz ki, hogy elolvadnak tőle a tinilányok, de színészi eszköztára kimerül abban, hogy nagyot nyel a belső feszültség érzékeltetésére, amitől látványosan liftezik az ádámcsutkája. Robert Pattinson, mint Edward nekem ezúttal túl színpadias, a tekintete üres, olyan, mintha csak felmondaná a szövegét, de nem közvetít igazi érzelmeket. A pozitív meglepetés Kristen "Seagal" Stewart, aki (a) megtanult beszélni, és már nem csak érthetetlenül motyog, (b) a ráakasztott gúnynév ellenére teljesen hitelesen megmutatja a lelkében tomboló érzelmi viharokat. Billy Burke ismét jól hozza a tanácstalan és a helyzetet nagyjából teljesen kezelni képtelen apukát, a többi mellékszereplő viszont csak térkitöltő funkciót lát el a vásznon (kivéve Michael Sheen-t, aki 30 másodperc alatt is tud hatásosat alakítani, de ezt csak azok láthatják, akik nem pattannak fel azonnal a zárójelenet után).
A látvány rendben van, engem mindössze az zavart, hogy a vérfarkasok még mindig egy bolhát is megszégyenítő gyorsulással startolnak el álló helyzetből. :-) Ami viszont különösen jó, az Bella terhesség alatti változásainak megjelenítése - tényleg érzékeljük, hogy rohamosan fogy az életereje, egészen a csont és bőr állapotig. A zene már kevésbé tartozik a jól sikerült soundtrackek közé (na ezen a ponton a Drive-nak nyomába sem ér a film), az elnyújtott esküvői jelenetben és annak környékén kifejezetten idegesítő nyálas darabok szólalnak meg.
Szóval, ahogy mondtam, ellentmondásos. Ha nem szereted a sorozatot, ne nézd meg, mert úgy jössz majd ki, hogy habzik a szád, mint egy idegbajos vérfarkasé, ha odavagy Bella történetéért, akkor viszont csorog majd a nyálad, mint egy vámpírnak, aki beszabadult a vérbank raktárába. :-)

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra