|
Kingsman - A titkos szolgálat
 |
Szórakoztató James Bond paródia, amiben Colin Firth sem közelharcban,
sem eleganciában nem nagyon talál legyőzőre. Az átellenes sarokban Samuel L.
Jackson, mint a világ legviccesebb főgonosza, egy olyan barátnővel, aki
egyfolytában pengeélen táncol. ;-) Kapunk emellé még megszámlálhatatlanul
sok újrahasznosított filmes klisét és utalást, feltörekvő ifjú
ügynökjelölteket, remekül megkoreografált és filmezett, ráadásul kellően véres
bunyókat, politikailag full inkorrekt poénokat, meg tisztességes látványt. És
természetesen megtudjuk azt is, hogyan kellene igazából inni a
Martinit. :-) |
Whiplash
 |
Mi történik akkor, ha egy fanatikus tanuló egy fanatikus tanárral
találkozik? Andrew (Miles Teller) eltökélt szándéka, hogy a legnagyobb dobosok
közé küzdje fel magát, és ennek érdekében képes minden mást feladni. Fletcher
(J. K. Simmons) az USA legkeményebb zenetanára és karmestere, akitől rettegnek
a tanítványai, akinek csak az számít, hogy a zenekar előadása tökéletes
legyen, és nem tűr meg senkit, aki ennek nem tud megfelelni. Kettejük
találkozása elkerülhetetlen összeütközések láncolatát indítja el, ami messze
túlnő a hétköznapi tanár-diák konfliktusokon, és akár véglegesen derékba
törheti mindkettőjük pályáját vagy ellenkezőleg, az egekbe repítheti
őket. |
Egy lenyűgöző mozi fantasztikus színészi játékkal, hihetetlen
dobszólókkal és a témából adódóan egyáltalán nem érdektelen módon,
fülbemászó soundtrackkel.
A film (kötelező ;-)) megtekintése után (!!!) érdemes megnézni az imdb
ténytárát is a darabbal kapcsolatban, sok érdekességet lehet
megtudni.
A bolygó neve: Halál (Aliens)
 |
Nekem a VHS korszak legnagyobb élménye nem Chuck Norris munkássága,
hanem ez a film. Először egy, szinte a nézhetetlenségig sokszor másolt
kalózkazettáról láttam, aztán ahogy megjelent a hazai mozikban, rohantam
megnézni. Ennek lassan 27 éve. Aztán most jött újra a nagy vászonra, és annak
ellenére, hogy az eltelt évek alatt nem egyszer és nem kétszer láttam, és
természetesen DVD-n is ott figyel a polcon, muszáj volt megint beülni
rá. |
Egy sci-fi horror abból az időből, amikor még nem a CGI uralt
mindent, hanem okos tervezés, ügyes trükkmesterek, ravasz kameraszögek és jól
időzített vágások kellettek ahhoz, hogy a látvány hibátlan, a film pedig
hatásos legyen. No meg James Cameron rendezői maximalimusa. Az Aliens minden
kockájáról süt az odafigyelés, a kompromisszumok nélküli filmcsinálás, közel
30 év elteltével sem érezzük úgy, hogy eljárt volna fölötte az idő. A színészi
játék tekintetében sem lehet panasz, bár a műfajból adódóan természetesen nem
az Oscar volt a cél. ;-) Ma is tökéletesen működik az egész, aki még nem
látta, itt az ideje pótolni.
The Bababook
 |
Egy ház, ami semmi jóval nem kecsegtet, egy gonosz könyv, ami lassan
megelevenedik, egy özvegy anya, aki szép lassan becsavarodik, egy
kezelhetetlen kisfiú, aki folyton szörnyeket lát a szekrényben - a Babadook
felütése nem feltétlenül tarol a világ legeredetibb horrorfilm ötletei
kategóriában. Szinte nincsen benne vér, és sehol nem ugrik át
meglepetésszerűen egy nyávogó macska a vásznon, hogy a néző hanyatt vágódjon
a székében. Valamiért ezt a filmet mégis sokan 2014 legjobb horrorjának
tartják. És nem véletlenül. |
Mert az igazi borzalom belülről jön. A főszerepben Essie Davis a
szemünk láttára épül le fokozatosan szellemileg és fizikailag, úgy, hogy a
szívünk szakad meg érte, aztán átváltozik a gonosz által megszállott
boszorkánnyá, hogy a fiával együtt minket is egyetlen szavától elfog a
rettegés. És ezzel még nincs vége... de nem mondhatok többet anélkül, hogy
ne árulnék el túl sokat a történetből. Maradjunk annyiban, hogy a számunkra
szinte teljesen ismeretlen színésznő alakítása porig aláz sok Oscar-díjast.
A fiát játszó Noah Wiseman is remekül megbirkózik a kihívásokkal: egyszerre
tud halál idegesítő, nyughatatlan sajtkukac, és pátyolgatni való, rémült
kisfiú lenni. Ketten simán elviszik a filmet a hátukon, a jól kigondolt
látványvilág már csak hab a tortán. A befejezés pedig... na ott kezdődik csak
igazán a borzongás.
Vadregény
 |
Valami ilyesmi az, amikor tehetséges színészeket olyanra kényszerítenek,
amit nem kellene megtenniük. :-) A Vadregényben többek között Meryl Streep,
Emily Blunt, Anna Kendrick és Johnny Depp éneklik a szövegüket, nem az ő
hibájuk, hogy a két órás, sötét fantasy stílusú összegyúrt
Grimm-mesegyűjtemény átirat musicalben (ennél egyszerűbb műfaji besorolás
márpedig nem létezik :-)) egyetlen fülbemászó dallam sincs. Ennek megfelelően
az egész akkor működik a legjobban, amikor átmegy a saját paródiájába, a
sármos nőcsábász herceg szerepében Chris Pine önironikus alakítása adja film
legjobb jeleneteit. Az amerikai általános iskolai szintnek és a huszonegyedik
századi politikailag túlkorrekt világképnek megfelelő tanulságok viszont a
100. perc után már kifejezetten fájdalmasak. |
Ha mesemusicalt akarsz, vedd le inkább a polcról a Bűbájt DVD-n és
nézd meg tizedszer. Ha pedig Grimm mesét sötét hangulatban, akkor meg a
Sigourney Weaver nevével fémjelzett Hófehérke-verziót. Igen,
1997-ből.
Spanyol affér
 |
Itthon annyira nem ismertek a baszk-spanyol konfliktus részletei, amire
ez a romantikus vígjáték épít. Szerencsére nem is szükséges, a film olyan
ügyesen játszik a két oldal sztereotípiáival és a helyzetkomikummal, hogy az
első pillanattól az utolsóig remekül szórakozunk, és könnyen megbocsájtjuk
a kisebb hiányosságokat a színészi játékban és a logikában. Cserébe az a rész,
hogy hogyan kerül egy tősgyökeres sevillai egy baszk függetlenségi tüntetés
élére megafonnal a kezében úgy, hogy a nyelvet sem beszéli, az a térdet
csapkodva, könnyezve röhögős kategória. Könnyed kikapcsolódás, a mozijegy
árát simán megéri. |
Elrabolva 3
 |
Jobb, mint a második, de nem fér fel az elsővel (miért, mi ér fel? :-)).
Ezen kívül nagyjából az, amire számítunk.
Plusz pont jár Forest Whitaker vendégszerepléséért a filozofikus rendőrnyomozó
szerepében.
Pontlevonás jár a "rosszfiúknak mindig ronda tetoválásaik vannak" című filmes
klisé 1258. számú újrahasznosításáért. Most komolyan... ez már tök uncsi.
:-( |
Sils Maria felhői
 |
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak mások öregszenek, mi nem. Talán
pont a kedvenc színészeink szerepeinek változása tud leginkább szembesíteni az
idő múlásával. Már a hétköznapi emberek nem igazán kezelik könnyen a kérdést,
a színészeknek még rosszabb lehet: látják magukat fiatalon és szépen a
tévében, aztán reggel belenéznek a tükörbe... |
A Sils Maria felhői többek között erről is szól. Juliette Binoche
egy korosodó színésznőt alakít, akivel el akarják játszatni egy film
újrafeldolgozásában a középkorú nő szerepét, míg 20 évvel korábban a fiatal
nőt játszotta ugyanebben a darabban. Az ebből adódó trauma bemutatásán kívül
a film pontosan érzékelteti, mennyire befolyásolni tudhat nem csak egy
életpályát, de egy életen keresztül tartó gondolkodásmódot is egy markáns
szerep a pálya kezdetén, és az azzal történő azonosulás. Binoche megdöbbentő
hitelességgel és őszinteséggel alakítja a vérprofi színésznőt, aki pontosan
tudja, hogyan pózoljon a kamera előtt, de hiába van túl számtalan szerepen,
valójában leragadt a múltban, abban a karakterben, és a magabiztos pózolás egy
ingatag, bizonytalan személyiséget takar. Kétségbeesetten próbálja elfogadni,
hogy eljárt felette az idő, de igazából képtelen megemészteni.
Asszisztensének szerepében Kristen Stewart (azon túl, hogy meglepő választás
a szerepre :-)) tökéletes ellenpont, kapcsolatuk dinamikája hibátlanul működik
a filmben, a való élet és a készülés a szerepre egyre jobban összemosódik.
Az újonnan forgatandó moziban a fiatal lány szerepét eljátszó színésznőt Chloë
Grace Moretz alakítja, aki ezúttal végre lehetőséget kap, hogy megmutassa
igazi képességeit.
Három remek színészi alakítás egy cseppet sem könnyű, de mindenképpen
megtekintést érdemlő, okos moziban, ha az agyadat kikapcsolás helyett inkább
gondolkodásra szeretnéd használni.
Szexterápia
 |
Arról fantáziálsz, hogy megerőszakolnak? Az izgat fel, ha másokat sírni
látsz? Azt élvezed, ha valaki más szerepét játszhatod? Perverz
telefonhívásokra gerjedsz? Megannyi furcsa szexuális… aberráció? Eltévelyedés?
Hívjuk anomáliának. Így vagy úgy, valamilyen formában mindegyik problémát
jelenthet egy kapcsolatban, ha a partner nem tud róla, és különösen, ha nem
vevő rá. |
A Szexterápia című ausztrál vígjáték ezt a témát járja körül, alsó
hangon is szenzációsan. A szituációkat, amiket bemutat, hol a térdünket
csapkodva nevetve, hol visszafojtott lélegzettel, csendben figyeljük. Megannyi
szerethető karakter, rengeteg helyzetkomikum, az abszurditás határáig
feszített, valahol mégis fájdalmasan hiteles párbeszédek. Hiszen a szexben,
ahogy a kapcsolatokban általában, a dolgok kulcsa a kommunikáció. Szóval
figyelj arra, amit kommunikálok: ha jól akarod kezdeni az idei moziévet,
indíts ezzel! :-)
Video Game High School 1. évad
 |
Nem tudom, honnan volt rá pénzük, nem tudom, honnan szedték a
szereplőket, nem tudom, hol forgatták, de imádom. :-) A Videojáték Gimnázium
websorozat ötlete már akkor nagyon tetszett, amikor a nem kicsit
fegyverfetisiszta Freddie Wong meg a haverjai kitalálták, évekkel ezelőtt.
Aztán elfelejtkeztem róla, és most, hogy elkészült a harmadik évad, hirtelen
képbe került megint, és leültem megnézni az elejétől. Én nem is jöttem le róla
az első évad végéig (9 rész, összesen kb. 2 óra). |
Ami a tartalmat illeti, az nem túl nehezen kitalálható: ez egy
olyan gimnázium, ahol videojátékosokat nevelnek, mindenféle műfajban,
a lövöldözős játékoktól az autóversenyeseken keresztül a Guitar Hero-ig. Már
bekerülni sem egyszerű, és a való életben nem túl sikeres Brian D is csak egy
furcsa véletlennek köszönheti, hogy tanúbizonyságot adhat FPS képességeiről és
ezáltal meghívást nyer az iskolába. Ahol persze a tantárgyakat meg a
tanulmányi ;-) versenyeket leszámítva minden úgy megy, mint egy igazi gimiben:
vannak nagymenők, kevésbé nagymenők, lúzerek és totális lúzerek, barátok és
dióta szobatársak, jócsajok és béna srácok, bulik, hülye tanárok, és persze
egy könyörtelen igazgató. Az iskola sztárja a „The Law” néven futó nagyképű és
nárcisztikus seggfej, aki viszont sajnálatos módon videojátékban elég jó, és a
nulladik másodperctől utálja Briant, aki történetesen éppen az ő váratlan
legyőzésével kerül be az iskolába...
A megvalósítás kvázi amatőrfilmhez képest csúcsminőségű, az effektek nagyon
látványosak, a szereplők, noha érezhetően nem profik, mégis teljesen
szerethetőek vagy éppen abszolút utálhatóak. Videojáték rajongóknak kötelezően
megnézendő, a többieknek „csak” erősen ajánlott.
Vámpírakadémia
 |
A Vámpírakadémia Richelle Mead azonos című könyvsorozatán (nem olvastam)
alapuló tinivámpíros mozi azoknak, akik az elmúlt éveket a Holdon töltötték,
és így esetleg nem láttak volna még eleget ebből a műfajból. A jó hír az, hogy
teljesen élvezhető, vicces, pörgős, látványos, és ugyanúgy működik vámpír-,
mint gimis-szerelmes filmként. A főszerepben Lea Thompson szívdöglesztő
húszéves lánya (asszem, ideje nyugdíjba mennem :-D), Zoey Deutch, aki kellően
fanyar humorral narrálja az eseményeket. Könnyed kikapcsolódásnak
tökéletes. |
Eszeveszett mesék
 |
Pont ahogy a címe mondja. :-) |
Sírok között
 |
Liam Neesen, mint exalkoholista exzsaru... már megint. Sajnos ezúttal
erőtlenebb, mint valaha, az Elrabolva azóta mémmé vált telefonos jelenetének
gyenge utánérzésében már én sem félnék tőle. Felejtős mozi, ha az Elrabolva
harmadik része sem lesz jobb, akkor kedvenc színészünknek valószínűleg ideje
műfajt váltania. |
Fák Jú, Tanár Úr!
 |
Most őszintén, mekkora esélyt adnátok egy német vígjátéknak ezzel az
idióta címmel? Lássuk be, semennyit. És ez bizony hiba lenne.
Pár szóban az alapszituáció: Zeki Müller, a bankrablásért jogszerűen elítélt,
harminc körüli, jóképű, ám nevéhez képest inkább töröknek kinéző srác most
szabadul a börtönből, ahol az elmúlt 13 hónapot fegyencedzéssel,
mellkasborotválással és testzsírszázalékának egészségtelenül alacsony értékre
szorításával töltötte. Kint várja nem túl magas IQ-val, ám annál nagyobb
mellbőséggel megáldott csaja, akinek csak annyi dolga volt az akció után, hogy
a zsákmányt elássa. |
Persze a helyszínválasztás távolról sem volt ideális, és az
eltemetett pénzre azóta ráépült egy iskola (hmm, csak nekem nem tűnik teljesen
eredetinek az ötlet?).Hősünk egyéb opció hiányában jelentkezik az iskolába
gondnoknak, aztán az események sodrában hirtelen kisegítő tanár lesz belőle.
A gyereknevelési módszereit, gondolom, ki lehet találni.
Az eredmény egy könnyed, szórakoztató, vicces, kedves, romantikus és
helyenként pikáns komédia, aminek a fő gondolata az, hogy mindenkiben ott van
legbelül a jóság és a képesség a világ és magunk jobbá tételére, és ezt
megfelelő motivációval a felszínre is lehet hozni, legyen szó bűnözőről,
kezelhetetlen diákról vagy reménytelenül csetlő-botló tanárnőről. Nem az a l
ényeg, hogy mik az eszközeid, hanem hogy mik a céljaid. Az, hogy a film
üzenete egy pillanatra sem válik giccsessé, a színészeknek köszönhető, akik
mind otthon vannak a szerepükben a tizenéves diákoktól az ötvenes
igazgatónőig. Ne zavarjon, hogy a film a kutyát sem érdekli a hazai mozikban,
ne foglalkozz a német vígjátékokkal szembeni előítéleteiddel, ülj be rá, nem
fogsz csalódni.
John Wick
 |
Tudjátok, alapból rühellem azt, amikor egy filmben a látványra költenek
egy vagyont, a forgatókönyvre meg semmit. Persze mint minden szabály alól, ez
alól is van kivétel, és az egyik ilyen mozi a John Wick. A forgatókönyvíró
valószínűleg SMS-ben alkotta meg a művét :-), de az is lehet, hogy csak az
alapötletet vetették papírra: csináljunk valami szupertökös bosszúfilmet,
amiben a morcos, jó útra tért rosszfiú fejbelő minden, még mindig rossz úton
járó rosszfiút, aki az útjába kerül. Nagyjából ennyi. |
És a dolog működik. Persze azért okos módon tettek bele dögös
verdákat, némi humort, alaposan megtervezték az akciójeleneteket, olyan
operatőrt alkalmaztak, aki érti a dolgát, aláraktak egy zúzós soundtracket, és
találtak egy tökéletes főszereplőt is, ami az egésznek a kulcsa. Keanu Reeves
bizonyított már pár akciófilmben, ezzel a darabbal megmutatta, hogy a
Feláldozhatók szériában is lehetne neki helyet szorítani. Csak mondom, hátha
Stallone is olvassa. :-)
Káprázatos holdvilág
 |
Lehet, hogy Woody Allen öregszik, de írni és rendezni még tud. Nagyon
tud. A Káprázatos holdvilág egy varázslatos, romantikus mese arról, hogy miért
kell hinnünk a csodákban, akkor is, ha a racionális énünk kézzel-lábbal
tiltakozik ellene. A legfinomabb részletekig kidolgozott párbeszédek (angol
nyelv ajánlott), Colin Firth domináns, kemény, merev karakteréhez Emma Stone
tökéletes lágy ellenpont. Az életkedv-javító hatás garantált, ki ne
hagyjátok! :-) |
Vérmesék
 |
A (most éppen) Blake család elég sűrűn költözik. Ennek fő oka, hogy
apuka főfoglalkozásként korábban nagymenő maffiózó volt, amíg fel nem dobta
a „családot”, akik most a börtön rácsa mögül próbálnak megtenni mindent, hogy
(most éppen) Fred, szeretett felesége és gyermekeik lehetőleg ne élvezzék túl
sokáig a tanúvédelmi program örömeit. A másik ok, hogy ők négyen szörnyen
nagy igazságérzettel rendelkeznek, és hajlamosak maffiamódszereket alkalmazni
megtévedett embertársaik helyes irányba terelésére. Áldásos tevékenységük
nyomát leégett boltok, mások fején összetört baseball-, tollas- és egyéb ütők,
nyolc napon túl gyógyuló sérülések és eltűnt személyek jelzik. |
A Vérmesékből vastag sugárban dől a fekete humor, és ha nem is éri
utol a zseniális Eltakarítónőt vagy az őrült Vaskabátokat, azért remek
szórakozást nyújt szinte minden percében. Robert de Niro és Michelle Pfeiffer
párosa klasszul működik. Tommy Lee Jones-nak már nagy gyakorlata van a morgós
felügyelőtiszt karakterében, a rabló-pandúr páros civódása majdnem házastársi
szintű, ahogy a feleség is családias viszonyt ápol a védelmükre kirendelt
titkosügynökökkel. A gyerekek szerepében Dianna Agron és John D'Leo simán
hozzák a szintet. Noha kifelé ez a család látszólag teljesen őrült, vicces
módon befelé tökéletes az összhang és az összetartás, messze jobb, mint sok,
átlagos életet élő famíliában.
A film egyetlen gyengéje az elnagyolt és kiszámítható befejezés, úgy tűnik, a
végére elfogytak az ötletek. Ezzel együtt a gyilkos komédiák kedvelőinek
erősen ajánlott, abszolút üde színfolt a palettán.
Csillagok között
 |
Wolkens kritikája
Nagyjából a film kétharmadáig (ami jelen esetben közel két órát jelent…) azt
gondoltam, na végre itt a sci-fi, ami laposra veri a Gravitációt, és addig
ugrál rajta, amíg bele nem tapossa a betonba. Végre itt a sci-fi, ahol nem
szégyellték megfizetni a szakértőket, hogy ami elhangzik vagy a vásznon
megjelenik, az fizikailag korrekt legyen. És ez elég sokáig így is van, amíg
nem lesz úrrá a forgatókönyvön az, hogy Mi Itt Most Valami Nagyon Epikus
Dolgot Csinálunk, és a családi dráma fekete lyukként roppantja össze az addig
akkurátusan összerakott világképet. Az érzelmi vonal kiteljesedése - ami
egyébként szó se róla, nagyon szépen fel van építve - áttolja a filmet azon a
bizonyos határvonalon, ami már a csillagászat iránt rajongók számára nehezen
elfogadható. |
Így a Csillagok között pontosan ugyanabba a csapdába esik, mint
korábban a Napfény: a rendező túl sokféle műfajt akar markolni, de végül
kifolyik a kezéből a film, és a befejezés nem hat igazán átütően. A különbség
ott van, hogy a Csillagok között ettől még élvezhető marad, és valószínűleg az
egyik legjobb három órás film, amit az einsteini relativitáselmélet
népszerűsítésére csináltak. Vagy a szeretet fontosságának a hangsúlyozására.
Vagy a környezettudatosság fokozására. Döntse el a néző, ha már a rendezőnek
nem sikerült. :-)
Raf kritikája
Sajnos a sci-fi, mint műfaj az elmúlt években (évtizedekben) a
tetszhalál/kóma/haldoklás állapotában van (megfelelő rész aláhúzandó). Ezen
nem segít a stúdiók extrém kockázatkerülése és folytatásmániája sem. Sajnos
odáig jutottunk (a sci-fit, mint műfajt tekintve mindenképpen, de lassan a
romkom kivételével mindenben), hogy csak remake-ek, adaptációk, folytatások
vannak. És csodálkoznak a fejesek, hogy a zemberek nem járnak moziba. (és
akkor a kettészedett befejező részekről nem is beszéltem). Egy ilyen
környezetbe került be az Interstellar - Csillagok között című Nolan-brothers
film. Amiről cikkek tucatja jelent meg, hogy így csillagászok közreműködésével
készült, satöbbi.
Amikor az emberek éheznek egy jó tu-fa filmre, akkor még a rossz sem olyan
rossz. A jó meg nagyon jó. Ez a film konkrétan nem jó. Nem rossz, meg minden,
de a jó nem ilyen. Hiába szép (igen, egy újabb érv az IMAX mellett), meg
minden, ha tele van olyan hibával (egy kis része a szinkroné volt, nagy része
a "forgatókönyv"-íróké; lásd még a Föld légkörének 18%-a Nitrogén; vagy, hogy
az addig nem ott lévő Gargantua hirtelen elkapja az űrhajót, pedig csak éppen,
hogy nem zuhantak le, stb), hogy az ember csak ül és néz, hogy ez most
wtf-wth-omg?! és a film legrosszabb vonása a mindent átitató deus ex
machina-szál.
Mindezek ellenére nem rossz egy film - Matthew McKrampampuli ugyanolyan
nagyon jó színészi teljesítményt hoz, mint az utóbbi években, komolyan
elhiszem, hogy ő most tényleg otthagyta a lányát a Földön... A női karakterek
nem rosszak, a színészek továbbra is jók (és igen, tényleg nem tud a nőkkel a
filmjeiben Nolan apó mit kezdeni), de mégis. Filmnek nem rossz. Sci-finek nem
jó.
Verdikt: azért érdemes imaxba' megnézni. De korántsem
kihagyhatatlan.
Lavina
 |
Hogy milyen is egy lavina? Gyorsan ránk zúdul, halálra rémít, lüktet tőle
bennünk az adrenalin, dübörög, betemet, és egy pillanat alatt vége van.
Na, a film pont nem ilyen. |
Piszkos pénz
 |
Vegyük sorra, hogy mi a közös a Tolvajok városa, a Drive és a Védelmező
című mozikban: rendkívül lassan megy előre a bűnözés mocsarában zajló történet,
hogy időnként brutálisan felpörögjön néhány patakvér jelenet kedvéért, a
visszafogottnak, szinte jelentéktelennek tűnő főhős pedig egy sötét titkot
rejteget, és sokkal több van benne annál, mint ami a felszínen látható. |
Persze ehhez kell egy alkalmas színész, aki ezt a karaktert
megfelelően a vászonra tudja vinni úgy, hogy rá lehet építeni az egész filmet.
Ben Affleck, Ryan Gosling és Denzel Washington után Tom Hardy is beáll a sorba
a Piszkos pénz című mozival. Némi kutatás után kiderül, hogy a srác sokkal
régebb óta építi a karrierjét, mint gondolnánk, és a Sötét lovag: Felemelkedés
meg a Kémes hármas című, nem túl mély karakterábrázolást igénylő darabokon
kívül rengeteg filmet, színházi és tévészerepet, meg díjat mondhat magáénak.
A szorgalmas munka meghozta a gyümölcsét: Bob Saginowski, a szinte retardáltnak
tűnő csapos szerepében Hardy kitűnően alakít: sugárzik belőle a rejtett
fenyegetés, érezzük, hogy amit látunk, az egy tökéletesen felépített álca, csak
azt nem tudjuk, mekkora a bomba lehet a mélyben és mikor fog robbanni. A női
főszerepben Noomi "tetovált lány forevör" :-) Rapace, akitől már megszoktuk,
hogy hibátlan mimikával alakítja a szerepeit, ennek megfelelően az egyszerű
pincérnő karakterét kisujjból kirázza. A mellékszereplőkre sem lehet panasz,
így a párhuzamként felsorolt filmeknél egy hajszállal talán gyengébb, de még
mindig igen erős mozit kapunk.
A cikk utoljára frissítve: 2015.03.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|