Filmajánlók 27.

Volt egyszer egy Venice

akció

Raf ajánlója
Bruce Willis-ről már jó ideje lehetett sejteni, hogy a Nicholas Cage által kitaposott útra tért (lásd még: minden szart elvállalok, miközben a színészi teljesítményem konvergál a nullához) - Die Hard 4 óta szinte minden filmje ilyen.
És itt van ez a film.
Hogy én micsoda lelkesedéssel vártam a filmet, mikor megláttam John Goodman-t a trélerben! Nagy kedvencem az öreg - még Bruce Willis jelenlétét is megbocsátottam a filmnek.
Aztán hirtelen nagy csönd lett a filmmel kapcsolatban, a film körül.
Tegnap este megnéztem és már tudom, miért.
Egy találó analógia: Céronaldó / Messi / Lewangoalski / stb. ott áll az üres kapu előtt, labda 10 centivel a gólvonal előtt, kapus a tizenegyes pontnál elterülve és mattolva, az első védő is messze - és ekkor a csodacsatár egy fenséges mozdulattal kirúgja a stadionból a labdát.
Ez a film is ilyen: olyan stáb, hogy csak na (az előbb említett John Goodman, de ott volt még Jason Momoa, Adam Goldberg, Ken Davitian is és még sokan mások). Aztán erre egy semmilyen sztori, nulla izgalom - mintha egy közepes, extrahosszú Szomszédok részt néztem volna jobb színészekkel.
Csak akkor nézd meg ha meg akarsz győződni arról, hogy Bruce Willis + haj = Nicholas Cage.
Máskülönben kerüld el.

Rossz anyák karácsonya

vígjáték

Raf ajánlója
Egy közepes, de mégis pár igen jó pillanattal felvértezett vígjáték volt az első rész, hamar folytatást kapott. Annyi a különbség, hogy ez legalább nem vállalhatatlanul rossz lett (rád nézek SA2!).
Egyszerűen csak... Semmilyen. Van benne pár poén (a zacsigyantázás roppant kellemetlen volt, mégis a két színész annyira feldobta a jelenet, hogy nem tudtam nem röhögni), katarzis, veszett jó karakterek (és az őket játszó színésznők - főleg Susan Sarandon és Christine Baranski (ellopják a "lányaik" elől a sót)) - csak éppen egy IGAZÁN szórakoztató forgatókönyvet nem sikerült írni nekik.
Ennek ellenére egy behavazott napon érdemes megnézni ha már láttad az előzőt.
(Mondjuk ha már olyan sok dologra figyelnek filmkészítés közben akkor arra miért nem tudnak, hogy két kékszemű szülőnek nem lehet barnaszemű gyereke?!)

Kapcsolódó ajánlók

Rossz anyák

Spanyol affér 2

vígjáték

Raf ajánlója
Pár éve egy aranyos európai vígjáték (Spanyol affér - micsoda meglepetés) megjárta az itthoni mozikat. Egy spanyol srác belezúg egy aszték, izé baszk lányba, elmegy utána, kultúrsokk, heppiend.
Na, valaki Lopezlandban úgy gondolta, hogy tutira van igény egy folytatásra. Spoiler alert: nem volt. Főleg nem így.
Ugyanis ez a film se nem vicces, se nem szórakoztató. Lényegében egy mondvacsinált, két rész közti konfiktussal vezetik fel a történetet, amiben egy nem spanyol számára sok poén nem nagyon van - igazából nem más, mint baszkok és főleg katalánok kigúnyolása. Ami így kívülállóként nem kimondottan érdekfeszítő, de legalább hisszú távon fárasztó is (ahogy másfél órán át gyenge románozó vicceket hallgatni sem jó).
Én örülök neki, hogy netflixen elérhető volt és (ha úgy nézem) nem adtam ki érte egy buznyákot sem.

Kapcsolódó ajánlók

Spanyol affér

Thelma

fantasy horror dráma

Wolkens ajánlója
Amikor egy könyvből film készül, akkor aránylag könnyen meg lehet filmesíteni a történetét, viszont sokkal nehezebben a mondanivalóját, a szellemiségét. Így előállhat az az eset, hogy készül egy olyan film, aminek a felszínen semmi köze egy könyvhöz, valahogy mégis azt érezzük, hogy megragadta annak a lényegét.
Így történt annak idején, hogy George Orwell 1984 című remekművéhez a Brazil sokkal közelebb állt, mint a filmváltozat. És pontosan ez van itt is: a Thelma jobb, szebb, érzelemgazdagabb és pontosabb ábrázolása a Stephen King régi remekművének, a Carrie-nek a középpontjában álló lelki konfliktusnak és meghasonulásnak, mint akármelyik Carrie mozifilm. Lassú, apró lépésekből hihetően felépített karakterfejlődés, finoman ábrázolt érzelmek, és feszültségkeltés felesleges vérontás nélkül, ez a Thelma. Az előzetes horrorfilmnek állítja be, a moziműsor erotikus thrillernek nevezi, ne higgyük el egyiket sem. Sokkal inkább egy film a felnőtté válásról, önmagunk megtalálásáról, csakúgy mint a Nyers, csak - elnézést a szóviccért - emészthetőbb formában tálalva. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Carrie

Nyers

Én, Tonya

dráma dokumentum

Wolkens ajánlója
Alapból előítéletekkel viseltetek az "igaz történeten alapuló" filmek iránt. Az én sztereotip képem szerint :-) többségében valami rettenetesen túltolt pátosszal manipuláló darabok, ahol az emberfeletti hősiességet hangsúlyozó nagyzenekari kíséret és lassított felvételek hivatottak a néző könnycsatornáit megnyitni. Az Én, Tonya viszont semmilyen szempontból nem ilyen, és pont ezért szerethető.
Emberi történeteket mesél el, emberi sorsokat és emberi hibákat, keserédes humorral fűszerezve a helyenként egyáltalán nem vicces események láncolatát. Mindeközben zavarba ejtően keveri a különféle műfaji eszközöket: dokumentumfilmes megoldásoktól a szereplők által narrált eseményeken keresztül a konkrétan a nézőre kikacsintásig van minden, sokszor egy jeleneten belül is. És vannak remek színészek: a címszerepben Margot Robbie lenyűgöző, bár az idei női főszereplő Oscarért vívott versenyben azért fel kell kötnie az alsóneműt, ellenben a mellékszerepéért jelölt Allison Janney komolyan esélyes ezzel az alakítással.
Nem szokványos és egyáltalán nem könnyű darab, de ajánlott.

Raf ajánlója
Röviden: Margot Robbie csúnyácskának maszkírozva egy életrajzi ihletésű filmben korcsolyázik. Megtörtént események alapján. Állítólag.
Hosszabban: Tonya Harding élete és bukása 120 percben - megismerhetjük az abuzív anyát, az abuzív férjet, a balfék testőrt és machinációit, a műkorcsolya világát, na és persze a Nancy Kerrigan elleni támadást (és következményeit).
Minden bizonnyal soha nem fogjuk megtudni, hogy mennyire alapozták a valós eseményekre a filmet (bár a film végén bevágott eredeti felvételek azt sugallják, hogy teljesen, de ugye ezt 100%-ban soha nem fogjuk megtudni), ennek ellenére van annyira magával ragadó a sztori és a színészi alakítás, hogy simán készpénznek veszi az ember az egészet - amin azért a negyedik fal ledöntése is sokat segít.
Mint említettem, az alakítások jók, a sminkek, hajak, kinézetek hozzák a kornak megfelelő mindent - és kivételesen szegény Margó Robit nem a seggével/csöcseivel adják el, hanem kicsit (?) elcsúnyítva (?) (vagy csak simán nem sminkelték?!) a szinészi játékával. Mert tud azé' az aussie spiné. Ahogy Sebastian "Luke fia vagyok" Stan is; a legjobb mégis a mutter és a testőr - a bodyguard alakítása a stáblista miatt válik igazán hátborzongatóvá.
Összességében egy jó filmélmény, nem csak műkorcsolya ádáz rajongóinak.

Szólíts a neveden!

romantikus dráma

Zozo ajánlója
Ezzel a filmmel kapcsolatban 3-4 napja millió gondolat kavarog a fejemben, kezdve azzal, hogy továbbra sem hiszem el, hogy a főszereplő színész, Timothée Chalamet mindösszesen 20 éves volt a forgatás alatt, annyi, mint én most. Teljesen jogos az az Oscar jelölés, és nagyon szurkolok neki, hogy meg is kapja.
Aki esetleg még semmit nem hallott a filmről, vagy a könyvről, ami alapján a mozi készült, annak elárulom: melegekről szól. Több embert hallottam, akik ezt hozták fel indoknak, hogy miért nem szeretnék megnézni. Pedig hatalmas kár lenne érte.
A film gyönyörűen felépített, a színészek 3 nyelv között váltogatnak teljes természetességgel, minden alakítás hibátlan, letisztult és őszinte. A látvány lenyűgöző, a zene teljesen magával ragadó, napok óta hallgatom a soundtrack-et újra és újra.
A történet Észak-Olaszországban játszódik, ide költözik Oliver, a friss művész diplomás amerikai férfi egy nyár erejére egy művelt francia családhoz dolgozni. Itt megismerkedik a vendéglátók 17 éves fiúgyermekével, Elioval, és fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Egy igazán szívhezszóló történet az első, mindent elsöprő nagy szerelemről, ami olykor kínos és döcögős és hibát-hibára halmozós, és összességében ettől igazán különleges.
A filmet egy mondatban összefoglalva egy riporter szavaival kell éljek: "It isn’t necessary a gay thing, it’s not even a straight thing, it’s a love thing."
Kötelező darab!

Három óriásplakát Ebbing határában

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Megfutamodhatnék a feladat elől, és írhatnám simán, hogy kötelező darab. De nem teszem, és belevágok, elsősorban azért, mert hosszas gondolkodás után sincs gőzöm se, mi is lehetne az ajánló vezérfonala. :-)
A sztori például nem. Egy egyszerű ok miatt nem: ebben a filmben a történet mellékszereplő. Szerencsére nem úgy, mint a mai akciófilmek többségében, inkább úgy, mint mondjuk a Nyers esetében. Az alkotók nem azt akarták elmesélni, mi történt, hanem azt, hogy kikkel . Egy gyermekét elvesztett, megkeseredett anya (Frances McDormand fantasztikus, minden rezdülése hibátlan), egy rasszista, alkoholista zsaru (Sam Rockwell végre megmutathatja, mennyire jó színész) és egy, meglepetésekkel szolgáló rendőrfőnök (Woody Harrelson biztosan hozza a szintet) olyan fajsúllyal vannak jelen a vásznon, hogy a többiek meg sem próbálnak konkurálni. Pedig a forgatókönyv nem bánik mostohán a mellékszereplőkkel sem, mindegyik érdekes karakter. A film úgy ábrázol egy olyan helyzetet, amiben senki nem egyértelműen pozitív hős, és amiből senki nem jöhet ki nyertesként, hogy közben végig azt sugallja: a gyűlölet csak újabb gyűlöletet, az erőszak csak újabb erőszakot szül, és az egyetlen út a megbékéléshez a megbocsátás.
Sugallja. Nem a szánkba rágja. Nem axiómaként kijelenti. Nem jelszóként harsogja. Sugallja. És megengedi, hogy Te máshogy gondold. Sőt, kikacsint, és azt is megengedi, hogy azt gondold, igazából talán ő is máshogy gondolja. :-)
A négy Golden Globe díj, a hét Oscar jelölés, és a 8.3-mas IMDB pontszám teljesen indokolt. Ha ez nem elég, hogy megnézd, akkor mi? :-)

Raf ajánlója
Szerintem többször is említettem már, hogy mennyire szeretem azokat a trélereket, melyek megvezetik, esetleg még át is cseszik az előzetesek megnézőinek fejét.
Ez a film sem kivétel - szerencsére.
Ez a film a trélerekkel ellentétben nem egy fekete vígjáték, sokkal inkább egy dráma.
És egy nagyon jó film.
Miről is van szó?
Egy szép napon egy néni, kinek leányát megerőszakolták és megölték, besétál a helyi hirdetésszervező irodába (felkészül Sl.L.) és a háza közelében lévő három hirdetőtáblát kibérli, melyeken felhánytorgatja a seriffnek, hogy miért is nem történt semmi előrelépés az elmúlt hét hónapban?
Természetesen nem mindenki örül ennek / nézi jó szemmel a kis csendes városkában, s ennek köszönhetően régi (és új) sérelmek is előtörnek.
Aki látta Matin McDonagh előző alkotásait (vagy legalább párat) az már valamilyen szinten tudhatja, hogy mire számítson - nagyon jó karakterekre, fekete humorra, tökéletes dialógusokra. És kellemetes kis (nagy?) csavarra is akár.
Ez a film sem kivétel - péntek este óta sem tudom eldönteni, hogy melyik volt jobb: Frances McDormand maga, ahogy előadta a dialógusokat, vagy a dialógusai. Mert mindkettő nagyon jó (szerintem Frances néni (aki, FYI az egyik Coen-fivér neje) eléggé esélyes, hogy megkapja a második oszkárbácsit).
Igazából még tudnék ömlengeni a filmről, de minek?!
Azért vannak hibái is a filmnek (lásd még: Sam Rockwell karaktere jó darabig sehol nincsen "Az anyukához" képest - de abszolút értelemben mégis jó; csak ugye ott van Mildred!), de eltörpül minden ilyesmi az összképhez képest.
Gyerünk, mozira fel! Hajrá oszkárbácsi!

Kapcsolódó ajánlók

Nyers

Rögtönzött szerelem

romantikus vígjáték

Raf ajánlója
Egy pakisztáni szárrmazású (btw.: azt tudtad, hogy "Pakisztán" az lényegében egy mozaikszó? Keress rá, tényleg az. Köszi Homeland negyedik évad!) stand-upos beleszeret egy kaukázusi nőbe - csak éppen ott a család, akik egyrészt pakisztáni feleséget szeretnének neki, másrészt nem csak szeretnének, szerezni is próbálnak neki.
Aztán a leányzó megbetegszik, s a srác a mesterséges mélyaltatásban lévő (lásd még: kóma) leány mellett marad. Aztán... Aztán majd megnézed a filmet és megtudod.
Namármost.
Ha még nem láttad, szégyelld magad. Végre egy film ami (kategóriáján belül - vö.: romkom) bájos, kedves, magával ragadó ÉS NEM HÁNYNAK-SZARNAK benne.
Komolyan! Nincsen benne semmi gusztustalanság, nem esik senkire sem egy hűtő, senki nem kap hasmenést az első randin, nem hányják telibe a menyasszonyi ruhát (benne a menyasszonnyal), semmi ilyesmi.
Micsoda felüdülés!
Amúgy ezen KÍVÜL is nagyon jó film. Első randira éppúgy ajánlott, mint sokadikra - vagy csak úgy.

Atomszőke

akció

Raf ajánlója
Sárlíz Teron, mint kém.
Dzsémsz Mekévoj, mint kém.
Eddi Márszán, mint kiugrásra készülő NDK tiszt.
Dzsón Gúdmen, mint titkoszszolgálati vezető.
Szófia Butélia, mint kezdő francia titkosügynöknő.
Bill "másodállásban vérbohóc" Szkárszkárd, mint titkosügynök.
Til Svájger, mint órakészítő.
Kelet-Berlin a fal lebontása előtt nem sokkal.
Nyolcvanas évek legnagyobb slágerei orrvérzésig.
Kémjátszma.
Egy Porsche 964.
Képregényadaptáció.
Ladák, Wartburgok, Trabantok, Skodák igény szerint.
Fogd ezeket az összetevőket, és mixeld össze.
Akárhonnan nézi az ember, ilyen alapanyagokból nem nagyon lehet rossz termék, ugye?
Nem nagyon, bizony - ilyen összetevőkből még George Lucas sem tudott volna szart csinálni (vagy legalábbis nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy tudott volna. Bár jobban belegondolva, de, simán. :-( ).
McAvoy lubickol a szerepében, Theron is jó, Goodman dettó - de az egész film hangulata, a zenék még az egészet megkoronázzák.
És akkor még nem beszéltem a 10 perces lépcsőházi verekedéses jelenetről - amit, ne higyj a szemednek, NEM egy snittben vettek fel. Nem. 40 jelenetből vágták össze! Nem, én még mindig nem hiszem el, hogy nem snittmentes.
Atomszőkére fel!

Kicsinyítés

sci-fi dráma

Wolkens ajánlója
Egy tudós kidolgoz egy eljárást, amivel picire lehet csökkenteni az embereket - ezt a témát is láttuk már filmen, kapásból tudok mondani hármat. Ami a Kicsinyítést mégis érdekessé teszi, az az, hogy sokkal inkább fókuszál a változás lelki megélésére, mint hogy olcsó vígjáték vagy vicces akciómozi próbáljon lenni. Furcsamód ez lesz a fő gyengéje is. A film első fele erősen töredezett, egymás mögé dobált epizódokból áll, amik a történet keretének megrajzolásán túl próbálják érzékeltetni a tökéletesen átlagos antihős, Paul (Matt Damon remek alakítása) személyiségváltozásának fázisait, de nem állnak össze egy koherens egésszé.
Aztán felbukkan a színen egy excentrikus szomszéd (Christoph Waltz annyira zseniálisan Laza és Vicces, hogy azt már nagybetűvel kell írni :-)), egy műlábon sántikáló vietnami takarítónő (Hong Chau egyszerűen imádnivaló, és a szinkron is tökéletes), és az események felpörögnek. Paul, aki sokáig csak sodródik az eseményekkel, lassan eléri azt, hogy végre főszereplő legyen a saját életében.
Nagyon érdekes kettős érzéssel jön ki az ember a filmről. Egyrészt iszonyatos potenciál van benne - amivel nem tud élni. Rengeteg téma és szál marad lezáratlan. Vannak jelenetek, amik igazából semmi jelentőséggel nem bírnak. A történet bakugrásokkal halad előre, hogy két ugrás között nullára lassítson. Ugyanakkor a második órában elkezdenek működni a poénok, felébred a néző(tér), megszeretjük a szereplőket, és a sok mondanivaló-morzsa között lassan kikristályosodik az, amiről a film leginkább szólni akar: nem attól leszel boldog, amit a környezeted ad neked, hanem attól, amit te teszel a környezetedért, legyen az bármilyen szinten, és ez sokkal több, mint hinnéd.

Hét nővér

sci-fi

Wolkens ajánlója
Eredetileg úgy gondoltam, hogy elég egy rövid ajánló, és kész. Ez a film egy koromsötét hangulatú, nyomasztó, brutálisan jó disztópia, pont. Ha láttad az Equilibriumot, a V mint vérbosszút, a Különvéleményt, akkor nagyjából tudod, mire számíts. Diktatórikus jövő, és egyvalaki, aki lázad ellene.
A Hét nővér annyiban különbözik, hogy nem csak egyvalaki lázad. Egy kőkeményen népességszabályozott jövőben élünk, ahol családonként csak egy gyerek megengedett. Terence Settman nagyapja lesz hét lányikernek, de a lányát, a gyermekek anyját elveszíti a szüléskor. Úgy dönt, titokban felneveli a babákat. A hét lány a külvilág felé egyetlen személyiségként jelenik meg, amit a hét minden napján másikuk játszik el. 30 évig sikerül a dolgot titokban tartaniuk, aztán egy napon az éppen kimenős nem jön haza...
A történetről elég ennyit tudni, a többi legyen meglepetés. A sztori ugyanis gyorsan beszippant, és két órán keresztül fogva is tart, részben kiszámítható, részben kevésbé kiszámítható csavarjaival. Szóval emiatt nagyon nem is kéne a témát ragozni, de van néhány érdekes részlet, amire érdemes kitérni.
Az első, hogy mind a hét testvért Noomi Rapace játssza, akit a Tetovált lány óta imádok. Simán képes arra, hogy nem túlhúzott mimikával, nem túljátszva a szerepet, abszolút különböző egyéniséget adjon az összes nővérnek. Mindezt olyan jelenetekben is, amikor az összes lány egyszerre van jelen a vásznon. Oké, értem én, hogy oda lehet montírozni őket egy képre, de basszus, tizedmásodpercre időzítve élnek a jelenetek. Reagálnak egymásra, szinkronban mozognak az eseményekkel, hibátlan. Nem tudom, szegény Noomiban mekkora skizofriéniát okozott a forgatás :-), de minden tiszteletem az övé, megint megmutatta, milyen jó színésznő.
A másik az, ami hiányzik a filmből. Nagyon keveset tudunk meg erről a jövőről (még a felsorolt filmekhez képest is), és van egy halom, elsősorban technikai apróság, hiányosság, logikátlanság, amibe bele lehetne kötni. Általában köpködök az ilyenekre, különösen akkor, amikor egy jelentős csavar lett teljesen logikátlanul megvalósítva. Na itt ilyen nincs. Igen, lehetne morogni, hogy "de hát honnan volt ilyen mikrochipje" meg "ujjlenyomat-azonosító az van a fegyverükön, de nincs egy rohadt hőkamerájuk" és hasonlók. Igen, ezek hibák. De nem zavaróak, nem érzed úgy, hogy a forgatókönyvírók hülyének néztek, elfogadod, mert nem törik meg a történet lendületét.
A harmadik a környezet, és ez valamennyire kapcsolódik az előző gondolathoz. Az első tíz-húsz percben úgy tűnik, hogy egy alacsony költségvetésű darabot látsz, ahol arra sem vették a fáradságot, hogy rendes környezetet építsenek. Aztán amikor megjelennek a különleges effektusok, akkor rájössz, hogy nem, hangsúlyozott rendezői döntésről van szó, aminek az a tudatos célja, hogy a 20. századi nyomor és a csilivili eszközökkel operáló 21. századi technológiai diktatúra kontrasztja még élesebb legyen. És ahogy megy előre a film, és egyik látványos effekt a másikat éri, egyre kevésbé érzed úgy, hogy bárhol is spórolniuk kellett volna a megvalósításkor. Közben meg egyre erősödik az érzeted, hogy ez a világ bizony a karnyújtásnyira levő lehetséges jövők egyike.
Hát, nem túl jó érzés.

Kapcsolódó ajánlók

A tetovált lány

V for Vendetta

Jöjj el napfény!

dráma

Wolkens ajánlója
Eddig még nem volt arra példa, hogy egy film annyira nézhetetlen legyen, hogy a felénél kijöjjek a moziból. A Juliette Binoche nevével fémjelzett Jöjj el napfény! céltalan jelenetei, rettenetes szinkronnal prezentált, teljesen értelmetlen párbeszédei viszont 40 perc alatt meggyőztek arról, hogy nem akarom tovább az időmet pazarolni erre a borzadályra.

Coco

animációs

Wolkens ajánlója
Könnyfakasztóan megható, gyönyörű mese. Kötelező.

Jumanji - Vár a dzsungel

akció fantasy

Wolkens ajánlója
A Baywatch után Dwayne Johnson újabb pozitív meglepetéssel szolgál nekünk így az év végére: a Jumanji is simán túllép az átlag "csináljunk még egy újabb ötlettelen filmfelújítást" kategórián, ahova az ember elsőre besorolná: vicces, látványos, szórakoztató, sőt kifejezetten aranyos.
Hozzá nem értőknek ad egy humoros gyorstalpalót a szerepjátékok meg úgy általában a videojátékok a belső felépítéséről, logikájáról (meg logikátlanságáról) és menetéről, én ezen videojáték-rajongóként teli szájjal nevettem. Emellett a színészi játék is meglepően jó: az embernek végig az az érzése, hogy ezek tuti könnyesre röhögték magukat a forgatáson, ahogy folyamatosan hülyét csináltak magukból, és ebben a versenyben a négy főszereplő egyike sem marad le. A játékosok és az általuk irányított/megszemélyesített karakterek külseje és személyisége közötti éles ellentét kiapadhatatlan humorforrás a film végéig. A Szikla hegynyi izmaitól megtáltosodó, de legbelül még mindig nagyon félős lúzer srác mellett Jack Black, mint túlsúlyos férfitestbe költözött szőke szépség, a gyönyörű Karen Gillan, mint a nőiességével bármit kezdeni képtelen lúzer csaj és Kevin Hart, mint a macsó szerepből hirtelen kiesett futballsztár egyaránt megdolgoztatja a rekeszizmokat. Tökéletes évzáró mozi! :-)

Raf ajánlója
Én nagyon szerettem az eredeti Jumanji-t, főleg Robin Williams miatt (na meg az eszement alapötlet is sokat nyomott a latban), ezért is fogtam a fejem, hogy csinálnak egy kvázi folytatást - az sem segített, hogy a főszereplő a Johnson&Johnson erősebbik fele. Viszont a mérleg serpenyőjében meg Jack Black volt.
Eljött a premier, jöttek az első kritikák amik legnagyobb meglepetésemre inkább pozitívak lettek.
Aztán eljött a kölcsönözhetőség is, így sikerült is a filmet megnézni.
Bizony, a kritikák nem hazudtak, minden előzetes idegenkedésem ellenére nagyon jót szórakoztam a filmen (na jó, a Playstation-be tett cartridge kicsit erős indítás volt), tényleg jót csavartak az eredeti ötleten, s mégis hűek maradtak az eredetihez (vagy elsőhöz?).
Sajnos a színészi alakítások már nem ennyire jók - nem, nem rosszak még mielőtt! De igazából Jack Black viszi a prímet, mögötte lemaradva az "éppen most nem kék csaj a Guardians-ből" (jaj, ne rázd a fejed, tutira veszem, hogy meg se fordult a fejedben, hogy Ruby Roundhouse-t alakító colos spiné alakítja Nebula-t!), aztán a sor végén kullog a Kő és az a mindenben idegesítő pici feka. Jack Black volt az egyetlen aki végig az eredeti karaktert alakította (ami nem egyszerű: egy kövér negyvenes férfiként egy szelfiorientált tini csajt eljátszani - az munka, no).
Ha szeretted az eredetit, ezt ne hagyd ki, érdemes - ha me nem ismerted a Jumanji-t, akkor meg azért.

Kapcsolódó ajánlók

A Galaxis őrzői

Star Wars: az utolsó jedik

sci-fi

Wolkens ajánlója
Mivel ez a nyolcadik rész a szériában, gondoltam, nyolc rövid ajánlót írok.
1. Ha jót akarsz, ne nézd meg.
2. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban... még tudtak forgatókönyvet írni.
3. "A logika aaaannyira lejárt lemez", gondolta Rian Johnson, majd nekilátott az Utolsó jedik szkriptjének.
4. Miben különbözik egy kettes matekdolgozat és az Utolsó jedik? A kettes matekdogában kevesebb a hiba.
5. Miben különbözik az okos feleség és Rian Johnson? Az okos feleség nem rendez felesleges jelenetet.
6. "A csillagromboló kilépett a hipertérből, néhány ezer kilométerrel a bolygófelszín fölött. A keletkező vákuumrobbanás hangja fénysebességgel terjedt tova az űrben. A tompa dübörgésre a napsütötte mezőn álló hősünk felkapta a fejét, és rémült arccal tekintett fel az égre." Ha szerinted a leírt jelenettel semmi probléma, akkor aggodalomra nincs okod, tetszeni fog a film.
7. Mekkora esélye van egy olyan lázadó csapatnak, aminek a nagyokos pilótái sportot űznek abból, hogy bármit szétlőnek, utána teljes gázzal átrepülnek a felrobbanó törmelékhalmazon? (1) Hátha nem esik kár a hajóban. (2) Hátha nem jön szembe semmi a túloldalon...
8. Sikoltozó tengerimalac-pingvin hibridek. Ez most komoly?!

Wonder Wheel – az óriáskerék

dráma

Wolkens ajánlója
Mikor felálltunk a moziban a film végén, mögöttünk megjegyezte valaki: "Hát ez nem volt valami nagy durranás."
Én meg belegondoltam, hogy Woody Allen 82 éves, és hogy mit megadnék, ha valaki most megígérné, hogy annyi idősen még ilyet tudok majd alkotni.
Mert a Wonder Wheel jó. Lehet, hogy túlírt, túljátszott, túlszínezett, de tudatosan az. Akárki akármit mond, a nagy öreg még mindig érti a dolgát.

Trónok harca hetedik évad

fantasy

Wolkens ajánlója
Miután már elég sok ódát zengtem az első hat évadról, nem szeretném ismételni magam. De szerencsére nem is kell, mert ez az évad – noha csak hét részes, szemben a korábbi, tíz részes évadokkal – minden korábbinál ütősebbre sikerült! Pedig nem hittem, hogy lehet még fokozni. Lehet, hogy nem állok neki már a jövő héten a teljes széria újbóli megtekintésének :-), de ezt az évadot tuti megnézem még egyszer.

Kapcsolódó ajánlók

Trónok harca első és második évad

Trónok harca harmadik és negyedik évad

Trónok harca ötödik és hatodik évad

Boldog halálnapot!

horror vígjáték

Wolkens ajánlója
Tree nem egy szimpatikus személyiség. Önző, undok, mindenkit semmibe vesz, és eltaszítja magától azokat, akik szeretni próbálják. Sokan utálják is, ki jobban, ki kevésbé... és van, aki annyira, hogy úgy dönt, megöli. A merénylet a születésnapja estéjén sikerül is… csakhogy a lány nem hal meg, hanem felébred ugyanaznap reggel. És kezdődik minden elölről.
Tree részéről nyilván erős a motiváció, hogy megváltoztassa a végkifejletet. :-) De vajon ki a rejtélyes gyilkos a béna maszk mögött? Na, ezt egy kísérletből nem sikerül megállapítani, így Tree újra és újra átéli a végzetes napot, hol kétségbeesettebben, hol lazábban keresgélve a lehetséges megoldást. De nem csak az események változnak minden alkalommal, hanem a lány személyisége is. Szinte észrevétlenül válik napról napra (elnézést...) egyre jobb emberré, míg a teljes önzéstől el nem jut a teljes önzetlenségig.
A műfaj hivatalosan horrorvígjáték, de sokkal kevésbé horror, mint amennyire vígjáték. Komédiához képest viszont kifejezetten okosan felépített, jól működnek a drámai részek, Tree személyiségfejlődése a film röpke másfél órás idejéhez képest teljesen hiteles. A főszerepben Jessica Rothe imádnivaló, ugyanolyan hibátlanul hozza a gyűlöletes egoista dögöt, mint az abszolút szerethető és szeretni képes szomszéd csajt.
Ne hagyd, hogy elriasszon a furcsa cím, ne ijesszen meg, hogy van benne egy minimális adag horror. Nézd meg, mert jól fogsz szórakozni. Nézd meg, mert sokkal több van benne, mint gondolnád. És nézd meg, mert abszolút pozitív az üzenete.

Trónok harca ötödik és hatodik évad

fantasy

Wolkens ajánlója
Kezdhetném megint azzal, hogy a sorozat továbbra is pont ugyanolyan, mint az első négy évadban volt, és ez egyszerre lenne igaz és nem igaz. Igaz, mert még mindig legalább annyira fordulatos, mint amennyire véres, és nem igaz, mert kicsit megint eltolódnak a hangsúlyok. Ezúttal a rasszizmus és a vallási fanatizmus válik a történetszálak fő mozgatórugójává, a Trónok harca univerzum pedig sem rasszistában, sem vallásban, sem fanatikusban nem szenved hiányt. A Sokarcú Isten, a Vízbefúlt Isten, a Fény Istene, a Hetek, a Régi és Új Istenek mind-mind rengeteg követővel bírnak, akik nem haboznak uruk nevében bármit elkövetni, akár meggyőződésből, akár puszta érdekből.
A karakterek még tovább árnyalódnak, a szüntelen öldöklés és a szenvedések megint csak hol keményítik, hol torzítják a jellemeket.
Míg az egyes személyiségek egyre összetettebbek, a korábbi sokpólusú világ egyszerűsödni látszik: komplett családok és hadosztályok tűnnek el a csatákban, a megmaradók között pedig új szövetségek formálódnak. Az egyre kevesebb sereg összecsapásai egyre monumentálisabbak, van, hogy konkrétan hegyekben maradnak a halottak a csatatéren. És van úgy, hogy nem hajlandóak ott maradni...
Bizony, egyre hangsúlyosabb szerepet kap a természetfeletti vonal, a jövőbeli csaták már messze túl fognak mutatni azon, hogy egy csapat véres katona kardozik egy másik csapat véres katonával. A vihar megérkezett, és jöttében még tovább erősödött. Még ha nem is maguk az istenek fognak egymással harcolni, akkor is emberfelettiek lesznek az elkövetkező ütközetek.

Kapcsolódó ajánlók

Trónok harca első és második évad

Trónok harca harmadik és negyedik évad

Trónok harca hetedik évad

Trónok harca harmadik és negyedik évad

fantasy

Wolkens ajánlója
A sorozat a folytatásban is hű marad magához: a Vastrónért vívott harc kegyetlenebb, mint valaha. Véres gyilkosságok rendezik át újra és újra az erőviszonyokat, jó és rossz egyaránt áldozatul esik, van, aki egy gondosan kitervelt összeesküvésnek és van, aki egy hirtelen dühkitörésnek. Van, aki a kezét veszíti el, van, aki a fejét, és van, aki... hát igen. Azt. A tempó hullámzik, néhol azt érzed, kezd sok lenni a(z egyébként változatlanul remekül megírt) filozofikus vitákból... na, ha ilyen van, akkor két percen belül garantáltan kapsz a nyakadba egy félórányi folyamatos öldöklést.
Persze egy idő után mindez unalmas lenne, ha nem éreznénk a szereplők személyiségfejlődését. Ebben a két évadban talán ez a Trónok harca legnagyobb erőssége: pontosan érzékeljük, mik azok az események, amik acélossá kovácsolják vagy éppen görcsössé torzítják a jellemet. Egy végtag elvesztésének folyományaként valaki nemesebb lesz, mint valaha volt, valaki más meg egy emberi roncs. Látjuk, hogy milyen érzés fiatalon belekóstolni az ölésbe, és megszédülni a vérontás ízétől. Látjuk, mennyire könnyű uralkodóvá lenni, de mennyire nehéz uralkodni. Mit jelent esküt tenni esküt és esküt megszegni, akár jó, akár gonosz cél érdekében.
És közben a tél folyamatosan közeledik... lassan, de elkerülhetetlenül, magával hozva valami ősi, démoni gonoszt. De ahogy korábban, a mérleg most is egyensúlyban marad - gigászi méretű vihar gyűjti az erejét, nincs már messze, hogy minden eddiginél hatalmasabb és pusztítóbb hadseregek csapjanak össze a Hét Királyságban.

Kapcsolódó ajánlók

Trónok harca első és második évad

Trónok harca ötödik és hatodik évad

Trónok harca hetedik évad

A cikk utoljára frissítve: 2018.05.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra