heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Szórakozás] [Autók] [Autóhifi] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 37.

Filmek téma
10 kedvenc film (2011.01.)
Ajánlók listája ábécérendben (2018.11.)
Cápás rendhagyó filmajánló (2012.11.)
Filmajánlók 01. (2011.01.)
Filmajánlók 02. (2011.01.)
Filmajánlók 03. (2011.01.)
Filmajánlók 04. (2011.01.)
Filmajánlók 05. (2011.01.)
Filmajánlók 06. (2011.01.)
Filmajánlók 07. (2011.01.)
Filmajánlók 08. (2011.01.)
Filmajánlók 09. (2011.01.)
Filmajánlók 10. (2011.02.)
Filmajánlók 11. (2011.07.)
Filmajánlók 12. (2011.12.)
Filmajánlók 13. (2012.06.)
Filmajánlók 14. (2012.11.)
Filmajánlók 15. (2013.05.)
Filmajánlók 16. (2013.12.)
Filmajánlók 17. (2014.07.)
Filmajánlók 18. (2014.10.)
Filmajánlók 19. (2015.03.)
Filmajánlók 20. (2015.08.)
Filmajánlók 21. (2015.12.)
Filmajánlók 22. (2016.04.)
Filmajánlók 23. (2016.10.)
Filmajánlók 24. (2018.07.)
Filmajánlók 25. (2018.02.)
Filmajánlók 26. (2018.02.)
Filmajánlók 27. (2018.05.)
Filmajánlók 28. (2018.07.)
Filmajánlók 29. (2018.12.)
Filmajánlók 30. (2019.03.)
Filmajánlók 31. (2020.02.)
Filmajánlók 32. (2020.01.)
Filmajánlók 33. (2020.06.)
Filmajánlók 34. (2020.10.)
Filmajánlók 35. (2021.02.)
Filmajánlók 36. (2021.02.)
Filmajánlók 38. (2021.08.)
Filmajánlók 39. (2021.11.)
Filmajánlók 40. (2021.12.)
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló (2013.10.)
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók (2017.03.)
Prince of Persia rendhagyó filmajánló (2011.01.)
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló (2013.01.)
Underworld 1-4 elemzés (2017.01.)
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló (2012.12.)

Godzilla vs Kong

Raf kritikája
Egy újabb megamonsztás (lásd még: "kaiju") film a monsterverse-ből.
Oké, most elvesztettem az olvasók 90%-át.

Na, akik folytatták: 5 évvel járunk a King of Monsters után, Godzilla cirkál, néha lecsap itt-ott; Kong háziőrizetben. Aztán átviszik Kongot máshová, Godzilla odamegy, kis bunyó, mayhem. Óriásgyík megint Hong KONG-ba megy (pun intended?), odatart a maki is, bunyó, közös ellen, összefogás, egymásra kacsintás, fejbiccentés, naplementébe elúszás.
Ezzel a pár mondattal összefoglaltam a filmet - igen, még az eddigieknél is vékonyabb a forgatókönyv, továbbra is tolják bele a felesleges szereplőket (akik ráadásul semmilyenek, MBB úgy néz ki és "játszik", mintha a M. Tussauds-ból a viaszfiguráját tolták volna csak a szetre be, míg ő maga karanténban van valamelyik reptér termináljában). Ráadásul nekem egész végig olyan érzésem volt, mintha a konteós főszereplőt és a sztorit valamelyik (mert 5 írói kredit van imdb-n!) szerző coming outolt volna, hiszen van itt minden: üreges Föld, biokövetőcsipek, fluoridos csapvíz, stb... Továbbra is azt mondom, hogy sokkal jobbak lehetnének ezek a filmek, hogy ha kevésbé tették volna bele a family-t, meghagyva azt a FF-szériának.
Összességében egy semmilyen film nagy zúzásokkal (meg kell hagyni, azokban sokszor van kreativitás és ötlet - azért meg kell hagyni, látni Godzillát arccal előre beleszaladni egy felhőkarcolóba nem mindennapi látvány), sok helyen durván műnek ható, de szép CGI-jal és egy felesleges körítéssel. Lehet, az alkotóknak meg kéne nézni 1-2 pornót, s akkor tudnák, hogy azokat sem a történet, hanem az eksön kedvéért nézik az emberek - legalábbis ezt olvastam az interneten, gondolom, így is van.
Rajongóknak akár ajánlott is lehet, amúgy meg, a kreatív zúzásért másoknak is. De nem szívből, inkább csak: "ússe volt semmise mostanában, legalább egy kis moziélmény lesz otthon 24"-on" .

Banshee harmadik évad

A tétek tovább nőnek: a kis hatalmi harcokból csillapíthatatlan gyűlölettől fűtött bosszúhadjáratok lesznek. Az évad - néhány humoros pillanattól eltekintve - olyan sötét és olyan véres, mint egy mészárszék éjszakai műszakban az újholdkor bekövetkezett áramszünet idején.

Ahogy a Trónok harcában, itt sem lehetsz biztos abban, melyik főszereplő éli túl az aktuális epizódot, és melyik nem. A trükkkmesterek pokolian jó munkát végeztek, ilyen válogatottan látványos halálnemeket 18+ kategóriás horrorfilmekben is csak elvétve látni. Ha az első két évad már feszegette a határokat, akkor érdemes átgondolni, egyáltalán bele akarsz-e kezdeni.
Viszont ha belekezdesz, akkor már nem tudsz lejönni róla: mi két este alatt toltuk le a tíz, közel egyórás epizódot.

Banshee második évad

Ahogy megyünk előre a sorozatban, úgy tudunk meg újabb és újabb részleteket az önjelölt seriff múltjából. Időközben az élet a felszínen normál mederben folyik, leszámítva egy gyilkosságot, ami felszítja a feszültséget a helyi indián és amish közösség között.

A seriff mindent megtesz a további vérontás elkerülése érdekében, legalábbis ezen a fronton. A múltja elől viszont sem ő, sem más nem menekülhet. Amíg vannak elvarratlan szálak, nincs esély a békére, a férfi nyomában mindenhol a pusztulás jár.
Helyenként érezhetően lassúbb, emocionálisabb, mint az első évad, és ezen a fronton kevésbé erős. Ezt a néhány részt leszámítva viszont hozza a szintet, és utána szépen fokozza a tempót az évadzáró golyózáporig.

Banshee első évad

Egy férfi lép ki a börtön kapuján 15 év után. Nem tudjuk, ki ő, és miért ült. De még fél napja sincs szabadlábon, valaki máris az életére tör. Menekülnie kell, és csak annyit tud, hogy amit keres, azt Banshee-ben találhatja meg.

Fatális véletlenek és hirtelen döntések sorozata vezet odáig, hogy másnap hivatalba áll a kisvárosban, mint Lucas Hood, az új seriff. Őrült és pofátlan húzásnak tűnik frissen szabadult bűnözőként felvenni egy rendőr személyazonosságát, és nyilvánvalóan óriási kockázatot rejt magában. De hősünk okos, magabiztos, edzett, plusz nagyjából mindennel tud ölni, ami a keze ügyébe kerül, legyen az zsebkés vagy egy üveg ketchup, és egy másodpercig sem haboz megtenni, ha úgy adódik. Nem véletlenül élte túl a rácsok mögött töltött brutális éveket, mindvégig egy célt látva maga előtt...
Ha jelzőket kell találni a sorozatra, akkor a "macsó" valószínűleg előkelő helyre kerülne a listán. Kőkemény szex, utolsó vérig tartó verekedések, lőfegyverek intenzív használata a szolid hangtompítós pisztolytól a végtagokat letépő sörétesig, és egymondatos párbeszédek: a Banshee bűzlik a tesztoszterontól. És milyen jól áll neki!
Tíz, egyenként közel egyórás részen keresztül követhetjük nyomon az eseményeket, és bár az évad második felére a forgatókönyvi ötletek háttérbe szorulnak a szexjelenetek és még inkább a verekedések rovására, megunni nem lehet. Anthony Starr tökéletes a főszerepben, de mit ér egy hős fajsúlyos ellenfelek nélkül? Ahogy az egy jó sorozathoz illik, a felállás egy másodpercig sem kétpólusú: személyes konfliktusok és érdekellentétek pókhálója szövi át a várost, az erőviszonyok napról napra változnak - a végére egészen más problémákkal állnak szemben a szereplők, mint az elején. Jöhet a második évad.

Space sweepers

A dél-koreai filmesek már sokszor bizonyították, hogy igazán ütős mozikat tudnak csinálni. A Snowpiercer, a Train to Busan, az Oldboy, a Bosszú-trilógia mind magas színvonalat képviselnek, jó és egyedi ötleteken alapuló, rendesen megírt forgatókönyvből építkeznek. Szóval volt ok az optimizmusra, bár az előzetes, amellett, hogy nagyon látványos volt, elég kaotikusra is sikeredett.

És ez a kaotikusság sajnos jellemző a filmre is. Annyi sebből vérzik, hogy Seherezádé ezeregy éjszakán keresztül tudna mesélni róluk. Kezdve a forgatókönyvvel, ami nagyjából olyan, mintha az írók leemelték volna a polcról az "1001 sci-fi klisé, amit bele kell raknod a filmedbe, mielőtt meghalsz" című alapművet, és módszeresen pipálták ki az egyes tételeket. A látványvilág esetében az "1001 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz" volt a referencia: dominál a Csillagok háborúja hatása, de cyberpunk látványelemekből is jut rendesen, és még érezzük az Alita meg a Serenity utóízét is szánkban. De legalább jól összerázza az egészet a folyamatosan mozgó kamera és a sokszor követhetetlen űrhajós száguldozás. A karakterrajzolás sem erőssége a filmnek, itt sem találunk igazán semmi eredetit. Ráadásul a 136 perces játékidő is egyértelműen túl sok, a néző hajlamos az óráját nézegetni, amikor lelassul a történet.
Mindezek után meglepő lehet, de nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett. A Space sweepers-nek kliséi és hibái ellenére ugyanis vannak meglepően erős pillanatai, szerethető figurái, és üzenete is. Szóval egyáltalán nem baj, hogy Dél-Korea kiruccanást tett az űrscifi világába, ha messze nem is lett hibátlan az eredmény. Ha a jövőben egy kicsit bátrabbak és hisznek magukban, ahogy a fent említett filmek esetében is tették, fognak ő még emlékezetest is alkotni.

Coming 2 America

Raf kritikája
33 év után folytatni egy filmet - ugye mennyire jó ötlet? Ráadásul egy korhatáros vígjátékot úgy folytatni, hogy bárki megnézhet? Ugye mennyire jó ötlet? Mi sülhet el balul?
Spoiler alert: minden.

Nem fogok hazudni: ez egy rossz film. Próbálja meglovagolni az első rész sikerét, tol egy retcon-t és... És kb ennyi. Van összesen 6-7 elmosolyodós poén, egy csomó flashback az első részből, és egy olyan bonyolult történet, hogy 10 perc után megmondod mi lesz a vége.
Ne nézd meg, időpocsékolás.

The Boys második évad

Kicsit véresebb, mint az első évad, de ezen kívül pontosan ugyanolyan, és ezért ugyanolyan élvezetes is. Új szereplők, újabb érdekes fordulatok, és még mindig példaértékű színvonal minden tekintetben. A végén a történetből éppen elég szálat lezár ahhoz, hogy ne okozzon hiányérzetet, és éppen eleget nyit meg vagy hagy nyitva ahhoz, hogy várjuk a folytatást.

Promising youg woman

A "megerőszakolt nő véres bosszút áll az elkövetőkön" kategória meglehetősen szűk réteg érdeklődését szokta felkelteni mind a tematikája, mind a vizualitása miatt. De mi van akkor, ha valaki úgy csinál ilyen filmet, hogy a jellemző stíluselemek közül gyakorlatilag egyet sem tart meg?

Na akkor lesz valami olyasmi az eredmény, mint a PYW. Sokkal inkább lélektani dráma, az események miatt kialakult helyzetnek és poszttraumás hatások feldolgozásának, vagy legalábbis az arra irányuló kísérleteknek az alapos elemzése és megjelenítése. Carey Mulligan finom játéka tökéletesen illik a szerephez. A hangulat már előre sejteti, hogy ennek jó vége nem lesz, de a történet gonosz fordulata, és az onnantól a film végéig tartó negyedóra még így is rendesen gyomorba vágja a nézőt. És nem egyszer.

Velocipastor

Raf kritikája
Egy kedves ismerősöm kért meg rá, hogy nézzem meg, mert felkeltette az érdeklődését - hát, megnézve a filmet a kedvest temporálisan hanyagolnám.
Mert az egy dolog, hogy nem jó a film (pedig egy erős poénnal kezdődött - mint kiderült, onnantól már csak lefelé volt), de egy kis kutatás után kiderült, hogy nem kevés energiát ölt bele az "alkotó", hogy a filmre forgatott nyersanyag minél trébben nézzen ki (sütőben sütötte, a fürdőszoba padlóján gyötörte, ilyenek); ha a történetre fordított volna 20 percet és nem csak egymás mögé dobált random ötletekkel operált volna, talán még egy kicsit is élvezhető lehetett volna a "mű".

Nem lett az - legjobb hasonlat: "fingani akart, de annyira erőlködött, hogy beszart - csúcsforgalomban a Times Square-en".
Amúgy a történet dióhéjban: egy pap olyan misztikus képességre tesz szert, hogy képes "velociraptorrá" változni (inkább ne kérdezd hogyan, már az is nevetséges/elkeserítő volt), összeáll egy kurvával, hogy bűnözőket egyen/öljön műszakon kívül, szabadidejében. De jön egy ninnya-enklávé akik drogokat akarnak teríteni a pap városában (kerületében?) és már találkoztak ilyen átváltozós arcokkal. Összecsapás, vége.
Én hülye elpazaroltam tökre sok időt rá.
De legalább ezt is megnéztem, hogy neked ne kelljen.

Parasite

Raf kritikája
Az élősködő vagy parazita (régiesen: élősdi) egy másik faj, (a gazdafaj) egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik.

A Kim család (nem összetévesztendő az Észak-Koreai sztálinista diktátor-famíliával) egy szuterénben, mélyszegénységben lakik, alkalmi munkából tartva fenn magukat, annyira szegények, hogy még pénzre sincsen pénzük - de egy nap rájuk mosolyog a szerencse, a fiúgyermekük (Dong Ik) egy gazdag családnál kap korrepetitori állást. Szép lassan a család minden tagja állást kap Parkséknál ilyen-olyan cselvetésekkel. Minden szépen halad amíg a maga útján, míg a kigolyózott házvezetőnő vissza nem kéredzkedik a házba, hogy onnantól rövid időn belül eszkalálódjon minden.
Nem véletlenül kapott sok díjat és kitüntetést a film - látszik, érződik, hogy ez nem a tipikus álomgyári cucc, van benne csavar/meglepetés, társadalomrajz, és örök igazság is.
Mindenképpen ajánlom a filmet, egyrészt nagyon más, mint amihez hozzászokik az egyszeri mozibajáró, másrészt a téma és annak feldolgozása is nagyon jó és érdekes.

Happiest season

Raf kritikája
Karácsonyi film az elfogadásról, a szerelemről, a Karácsonyról és a Családról (autók nélkül).
Ez az a film amiben a Darth Vader-i mimikával rendelkező oregoni vámpírlover egy leszbikus nőt alakít, akinek a nem coming outolt (=előbújt) nője az utolsó Terminátoros filmben a női Kyle Reese-t játszotta, hazaviszi karira, de nem mondja el, hogy ők egy pár, hanem csak "lakótársak" (ahogy Jay mondá vala: "ez pedig a heteró élettársam Bob"). Ott várja őket a tökéletes család, tesók (Unikitty a LEGO-mozikból), állófogadás, expasi, aki vissza akarja szerezni a vidéki csajt, az exnő (a Parks and Rec April-je) meg benne van Dan Levy is (Eugene Szemöldök Levy fia).

Ugye milyen stáb?
Ugye milyen nagy csalódás volt számomra?
Annyira muszáj volt a filmben:
- nevetséges és kiszámítható konfliktusokat generálni
- sablon karakterekkel és szánalmasan kiszámítható csavarokkal operálni
- full életszerűtlenné tenni a történetet, tipikus "ilyen csak a filmekben van, a valóságban senki sem ilyen hülye"
Hiába ígéretes a stáb, sajnos a film nagyon nem jó, abszolúte nem tudom ajánlani - hacsak nem akarsz bosszankodni és elpazarolni közel két órát az életedből. Ehelyett inkább nézd meg a Love Actually-t, annak a stáblistájában is több élet, tehetség és szív van.

The Boys első évad

Vannak műfajok, amikben sokszor azt érzi az ember, hogy csak egy újabb fakó, élettelen bőrt próbálnak lehúzni a rég döglött rókáról. Igazi ötletet villantani, felkavarni az állóvizet, kifacsarni a megszokott kliséket és fordulatokat, folyamatosan fenntartani a feszültséget, és közben újabb és újabb részletek precíz adagolásával odaszegezni a nézőt a mozizós díványra, na erre nem sok film képes.

Szuperhősös széria? Mámegin? *ásít* Na jó, tegyünk egy próbát, legfeljebb otthagyjuk egy-két rész után.
Hát, nem hagytuk.
A The Boys első évada ugyanis a fentieket mind kisujjból kirázza. És olyan korrupt, olyan velejéig rohadt, olyan gonosz, olyan álságos világot fest, mint a Trónok harca tette legjobb pillanataiban. Remek színészválasztásokkal és parádés színészi játékkal előadva, az utolsó mellékszereplővel bezárólag. Karl Urbanre nem ráöntötték a szerepet, hanem egyenesen rátetoválták . Minden rezdülése, minden dörmögése, minden gesztusa tökéletesen adja az élettől már semmit sem váró, kizárólag a bosszúvágy által hajtott, és pont ettől félelmetes magányos farkast. Elereszt egy halvány félmosolyt, és tudod, ha ott állnál vele szemben, megfagyna a vér az ereidben. Antony Starr (hallott róla egyáltalán valaki? Bárki? Honnan került elő ez a csávó?) az egyik legjobb főgonosz, akit valaha láttam, úgy alakul át szadista gyilkosból sebzett, szeretethiányos kisfiúvá, hogy közben nem tudsz kettőt pislogni. És végre, Elizabeth Shue megint egy tisztességesen megírt, fajsúlyos szerepben. És még felsorolhatnám a teljes gárdát.
Külön köszönet Rafnak, hogy addig nyaggatott, amíg el nem kezdtem nézni. Cserébe most érezzétek magatokat Ti is nyaggatva. :-)

I care a lot

Marla Grayson (Rosamund Pike uralja a vásznat/képernyőt) kegyetlenségét csak a kapzsisága múlja felül. Az üzleti modelljének a lényege, hogy gazdag, idős embereket kamu orvosi vélemény alapján gondozásra szorulónak nyilváníttat, aztán kinevezett gondozóként megszabadítja az áldozatot a vagyonától - persze papíron legálisan.

Ehhez persze kell minimum egy korrupt orvos, meg egy korrupt idősotthon-igazgató is. A biznisz dübörög ezerrel, míg egy szálka Marla torkán nem akad: a legfrissebb kiválasztottja nem az, akinek látszik, és úgy tűnik, vannak, akik semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy az idős nő kikerüljön a gondnok karmaiból.
A film két óra, és bizony nem kéne ennyinek lennie. Az első kétharmada hibátlan: feszes, rémisztő és nyomasztóan realisztikus. Aztán van egy pont, amikor egy másodperc alatt szétesik az egész, és innentől egymást követik a "na ezt nem kellett volna" forgatókönyvi fordulatok, amik hol csak simán logikátlanok, hogy viszont egyenesen nevetségesek. A néző meg csak sóhajt az újabb és újabb csavarok láttán, és egyre jobban várja, hogy vége legyen az egésznek.

Good omens

Az angyal Aziraphale (Michael Sheen) és a démon Crowley (David Tennant) a világ teremtése óta se veled-se nélküled cimborák, aki a Földön élik a halhatatlanok életét. És élnék tovább szívesen a végtelenségig, de a Biblia közbeszól: Adam Young néven megszületik az Antikrisztus, és ezzel belátható közelségbe kerül a hivatalos világvége.

Mivel ez nem sok jóval kecsegtet, úgy döntenek, keresztbe tesznek a Nagy Tervnek, és elteszik láb alól Adamet, és kész, probléma megoldva. Nem nehéz kitalálni, hogy a dolgok nem a tervek szerint alakulnak...
Remek karakterek, irodalmi nyelvezetű (! még felirattal is kihívás követni) párbeszédek, abszurd humor, egyik oldalon a keresztény menny és pokol működésének cinikus, a multicégek összes belső hülyeségével illusztrált megjelenítése, a másik oldalon a túltolt feminizmus kigúnyolása: az Amazon minisorozata a világnézeti spektrum tetszőleges pontján ki tudja verni a biztosítékot. Előzetes kontrollpontnak jó a Dogma: ha tudtad anno élvezni Ben Affleck és Matt Damon 1999-es groteszkjét, akkor ez is bejövős lesz, ha nem, vagy a fent leírtak riasztónak hatnak, akkor bele se fogj, mert utálni fogod.

Lost bullet

Lino autószerelőnek zseniális, rablónak már kevésbé, így egy rosszul sikerült betörés után a rácsok mögött találja magát. A bűneset körülményei viszont felkeltik a kábítószerosztály nyomozója, Charas figyelmét, aki lehetőséget ad a srácnak, hogy a börtön konditermét autószerelő műhelyre cserélje, és rendőrautókat tuningoljon.

Úgy tűnik, minden jól alakul, ám egy napon Charas gyilkosság áldozata lesz, ráadásul a gyanúsított Lino, akinek egyetlen esélye az ártatlansága bizonyítására, hogy megtalálja a golyót, ami megölte a nyomozót. Akció indul...
Karcos, nyers, zúzós autós akciómozi a Lost bullet, ami szerencsére egy másodpercre sem akar többet markolni, mint amit meg is tud fogni. Sztereotip karakterek, konfliktusok és fordulatok, de valahogy jól sikerült összerakni az egészet - másfél órára tökéletesen leköti a nézőt, és a nem túltolt költségvetés ellenére is hatásos és látványos. Mindemellett nagyjából teljesen mentes attól a fizikát sutba dobó, élvezhetetlen borzalomtól, amivé a Fast & Furious széria az évek során lett. Felüdülés.

Psycho Goreman

Wolkens kritikája
Vannak legendásan rossz filmek, amik érthetetlen módon mégis szórakoztatóak (mint a Sharknado), és vannak legendásan rossz filmek, amik viszont teljes mértékben élvezhetetlenek. Ebben az utóbbi kategóriában versenyez a Psycho Goreman, és nem is esélytelenül.

Az atomjaira hulló, inkonzisztens, összecsapott forgatókönyv eseményei korai 80-as évek színvonalú, cserébe legalább gusztustalan filmtrükkökkel párosítva jelennek meg a képernyőn (cseppfolyósodó arcot már az első Indiana Jones filmben is jobban tudtak csinálni 40 évvel ezelőtt), de az i-re a pontot Minden Idők Legirritálóbb Gyerekszínésze, Nita-Josee Hanna teszi fel. A "film" 6,2-es IMDB pontszámában nem az első számjegy nem stimmel, hanem a tizedesvessző helye.

Raf kritikája
Egy testvérpár (a húg a domináns, a bátyó a kiskedves) kiás véletlenül egy drágakövet, ami, mint később kiderül, egy vérszomjas lény (Ősi Névtelen) börtöne és egyben hatalmát képviselő kő. Persze mivel a börtön ablakába besütött a holdvilág, ezért A Gonosz is kiszabadul, elintéz pár rabolót, másnap itt talál rá a két testvér, ahol kiderül, hogy a kővel tudják a Világok Pusztítóját irányítani, elnevezik Psycho Goreman-nek és különféle kalandokba keverednek, ami a Bosszúszomjas Igazság Bajnokával Aki Már Egyszer Legyőzte őt elleni harcban kulminálódik.
Nem fogok hazudni, ez sem jó film, valahogy a film felénél elvesztették a fonalat és a belezős-felezős vígjáték(ISH)-ből családi dráma lett.
De legalább jól néz ki - ami nem csoda, hiszen kb 1,5 millió kanadai dollár volt a büdzsé, na meg a rendező is sok projektben vett részt, mint "makeup department"-es (snassz lenne "sminkesként" hivatkozni rá).
Nem jó film ez sem, bár érződik, hogy nemcsak belapátolt az alkotó egy tányér betűtésztát, majd kihányta és ez lett a forgatókönyv (ugye Velociparparam?!), de annak ellenére nem jó film. De legalább párszor el lehetett rajta mosolyodni. Na meg PG Dr Alan Grant-es álcája jó húzás volt.
Ja és a tréler mondjon le - ha csak fele olyan jó lett volna a film, mint a tréler, fenemód jól szórakoztam volna. De neeeeeeeeeem.

Misfits második évad

A második évad ott folytatja, ahol az első abbahagyta, és mégsem érezzük úgy, hogy ez csak egy újabb bőr a rókáról. Sikerült ugyanis izgalmas csavarokat belevinni a történetbe, érdekes új karaktereket behozni (az, ahogy a tejet az akaratával a kancsóból a bögrébe töltő totál jelentéktelen srácból az egyik legfélelmetesebb főgonosz lesz, az simán zseniális), és még a hangulatot is egy árnyalattal sötétebbre húzták még az egyáltalán nem rózsaszín cukormázas első szériához képest is. Szex, vér, és hullanak a szereplők, mint a legyek – ha úgy érzed, hogy a Trónok harca űrt hagyott maga után ebben a kategóriában, akkor érdemes belevágni.

Szerelem és anarchia

Raf kritikája
Sofie egy kétgyermekes anyuka, egy igazi karrierista nő, egy nem feltétlenül teljesen boldog házasságban, enyhe pornófüggéssel. Egy "régimódi" (lásd még: csak papír könyvek) kiadónál kap egy projektmunkát: segítsen átszervezni a céget, hogy teljesen a XXI-ik századdal kompatibilis legyen.

Mint általában a rövid határidőre szabott projektmunkák, ez is stresszes, Zsófi az üres irodában lazításképpen éppen maszturbál, mikor Maximum, az idegesítő IT-s lefotózza a nőt, s másnap annak rendje és módja (????) szerint meg is zsarolja: vegyen neki ebédet és törli a képet.
Annak ellenére, hogy ilyen könnyen megszabadult a kompromittáló fotótól Szofi, Maximiliánnal egy játékba kezdenek - az egyiknek hülyeséget kell csinálnia, majd cserélnek, így cserél folyamatosan gazdát az éppen aktuális túszul ejtett tárgy. S eközben nem várt akadályok nehezítik az átmenetet a cégnél.
Kérem szépen, ez az a sorozat ami bizonyítja, hogy a skandinávok (lásd még: svéddánnorvégok) nem csak a rájuk jellemző borús, kilátástalan krimisorozatokban tudnak alkotni, hanem a könnyedebb témában is. Nem egy térdet csapkodva röhögős sorozat (nem a sitcom alatt fogod megtalálni a lexikonban), de egy abszolúte szórakoztató, életszagú, feel-good sorozat, amit érdemes megnézni. Jöhetne a második évad.

Misfits első évad

Londonra lecsap egy félelmetes vihar, aminek következtében egy kis csapat, közösségi munkára ítélt fiatalt villámcsapás ér. Szerencséjükre túlélik... viszont az, hogy ennek hatására természetfeletti képességeik lesznek, na az már nem feltétlenül akkora szerencse.

Mekkora élvezet van mondjuk abban, ha a közeledben levő hülyéknek hallod a gondolatait, beleértve a szalonképteleneket is, legyen szó emberről vagy kutyáról? Vagy mondjuk amikor bárkihez hozzáérsz, az illető eszét vesztve akar a magáévá tenni?
Persze fokozatosan kiderül, hogy ezek bizony nem csak véletlenül "kiosztott" képességek, hanem erősen kapcsolódnak ahhoz, hogy milyen ember az illető valójában, azaz gyakorlatilag a legerősebb személyiségjegy manifesztációi. Aztán az is kiderül, hogy a vihar nem csak főhőseinket változtatta meg, hanem még sokakat a városban, megágyazva ezzel rengeteg, eddig kibontakozni nem tudó konfliktusnak.
A fenti, szolidnak tűnő tartalomhoz képest a sorozat erősen 18+ kategóriás, mind a vér, mind a szex megjelenítése terén. Egyáltalán nem a helyzetkomikumra alapoz, mint az ember elsőre gondolná, pedig hőseink nem igazán vannak versenyben a "legélesebb kés a fiókban" címért. Így végül egy sok tekintetben szokatlan szériát kapunk, ami szinte biztos, hogy nem nyeri el mindenki tetszését, de ha rákaptál az ízére, könnyű megszeretni ezeket a lúzereket és kíváncsian várni a további kalandjaikat.

Misfits összes évad

Raf kritikája
Egy brit sorozat egy maroknyi közmunkára ítéltetett fiatalról, akiket egy különös vihar furcsa szuperképességekkel vértez fel: a csapodár leányzót aki megérinti, extázisba kerül és eszét vesztve meg akarja du..., hágni a lányt; a mindenhonnan elkéső, lusta srác vissza tudja forgatni az idő kerekét; az introvertált különc, akit mindenki ignorál, láthatatlanná tud válni; a lány, aki folyton más véleményére kíváncsi magáról, gondolatot olvas és ott az ötödik, a nihilista, aki meg... Na, az nem derül ki az első évadban, mi is az ő szuperképessége. Wolkens megjegyzése: de igen. :-)

Mivel fiatalkorú bűnelkövetőkről van szó (és nem, nem fehérgalléros bűnözőkről van szó!), ezért a nem kimondottan éles eszű társaság elsőre túlélni próbál, majd kamatoztatni valahogyan a képességeiket, de nem megy az olyan könnyedén faluhelyen - és lassan feltűnnek más emberek is, akik ilyen-olyan képességet kaptak attól a furcsa vihartól...
Elég érdekes egy sorozat, több szempontból is - egyrészt ugye brit, tehát egy évad az csak egy maroknyi rész, másrészt bizony itt a második évad végén egy soft (????) reboot van.
A büdzsé nem lehetett kimondottan magas (ami nem is feltétlenül baj, jól áll a sorozatnak a stílus és a korlátozott CGI/pénzes trükkök), mégis jó a képi világa, átjön a hangulat, a reményvesztettség, a lakótelepi szürkeség (szó szerint és átvitt értelemben is), a kilátástalanság, a mókuskerkék.
Összességében az első két évadot mindenképpen csak ajánlani tudom - az utána következők meg, hát, folyamatosan csökken a színvonal, de mivel minden évadban van 1-2 kiemelkedő rész (akár epizód, akát "csak" pillanatok vagy sztori szálak), ezért azokat is érdemes megnézni, bár a lelkesedés alább fog hagyni, ezt biztosra veszem - érzem én ezt a zacsimban.

A cikk utoljára frissítve: 2021.05.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2021.12.05.