heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Szórakozás] [Autók] [Autóhifi] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 38.

Filmek téma
10 kedvenc film (2011.01.)
Ajánlók listája ábécérendben (2018.11.)
Cápás rendhagyó filmajánló (2012.11.)
Filmajánlók 01. (2011.01.)
Filmajánlók 02. (2011.01.)
Filmajánlók 03. (2011.01.)
Filmajánlók 04. (2011.01.)
Filmajánlók 05. (2011.01.)
Filmajánlók 06. (2011.01.)
Filmajánlók 07. (2011.01.)
Filmajánlók 08. (2011.01.)
Filmajánlók 09. (2011.01.)
Filmajánlók 10. (2011.02.)
Filmajánlók 11. (2011.07.)
Filmajánlók 12. (2011.12.)
Filmajánlók 13. (2012.06.)
Filmajánlók 14. (2012.11.)
Filmajánlók 15. (2013.05.)
Filmajánlók 16. (2013.12.)
Filmajánlók 17. (2014.07.)
Filmajánlók 18. (2014.10.)
Filmajánlók 19. (2015.03.)
Filmajánlók 20. (2015.08.)
Filmajánlók 21. (2015.12.)
Filmajánlók 22. (2016.04.)
Filmajánlók 23. (2016.10.)
Filmajánlók 24. (2018.07.)
Filmajánlók 25. (2018.02.)
Filmajánlók 26. (2018.02.)
Filmajánlók 27. (2018.05.)
Filmajánlók 28. (2018.07.)
Filmajánlók 29. (2018.12.)
Filmajánlók 30. (2019.03.)
Filmajánlók 31. (2020.02.)
Filmajánlók 32. (2020.01.)
Filmajánlók 33. (2020.06.)
Filmajánlók 34. (2020.10.)
Filmajánlók 35. (2021.02.)
Filmajánlók 36. (2021.02.)
Filmajánlók 37. (2021.05.)
Filmajánlók 39. (2021.11.)
Filmajánlók 40. (2021.12.)
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló (2013.10.)
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók (2017.03.)
Prince of Persia rendhagyó filmajánló (2011.01.)
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló (2013.01.)
Underworld 1-4 elemzés (2017.01.)
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló (2012.12.)

Fear Street második rész: 1978

Wolkens kritikája
A második rész kevesebb időt szán a polkorrektségre, mint az első, és ez alapvetően jól áll neki. Elég gyorsan beindul a vérengzés, hogy aztán ki is tartson a film végéig, és közben ügyes "előzményfilmként" mutatja meg az első részben már a múltat képviselő szereplőket (leszámítva, hogy a későbbi rendőrfőnök szemszínt is cserélt a két film között... gratulálunk a szereplőválasztáshoz).

Szépen épül tovább az első részben megalapozott legenda a boszorkányról, feszes a hangulat is. Az élvezetet összesen három részlet rontja: (1) a látvány annyira alacsony korhatárra van belőve, hogy az már fáj egy ilyen film esetében, (2) olyan sötét a kép, hogy eleve alig látni valamit, (3) ott van nekünk Sadie Sink, aki hajszálpontosan ugyanazt a dühös tinit játssza, mint a Stranger Things-ben, hajszálpontosan ugyanazzal a mimikával, gesztusokkal, mozgással, manírokkal, és ez egy idő után idegesítővé válik.
Ahogy az első epizód, hiánypótlónak ez is jó, de azért reménykedjünk, hogy nem ez az irányvonal lesz a gyilkolászós horrorok jövője.

Raf kritikája
Folytatódik a Netflix és R. L. Stine közös projektje, ugrunk egy kicsit az időben visszafelé, egészen 1978-ig, ahol a titokzatos C. Berman meséli el a két túlélőnknek, hogy ő hogyan is (HOGYAN IS????) élte túl a Péntek 13-jellegű nyári táboros mészárlást.
Sajnos ez a rész kevésbé egyedi, mint az "első rész", slashernek korrekt (megjegyzendő, hogy a kamera szemérmesen elfordul akárhányszor 14 év alattiakból faragnak embert), de hiába van benne Sarah Fier (tutibiztosan pun intended az alkotó részéről), valahogy hiányzott nekem az első rész tisztelgése a példaképek előtt, egyéniség ebből a részből; végig olyan érzésem volt, hogy a harmadikként forgatott részre elfogyott a lelkesedés, a kreativitás, s nem maradt más, mint az emlékezetből leforgatott Péntek 13 Jason/Jason anyja nélkül.
Megnézni érdemes, de nem fog mély benyomást tenni rád.
Elég érdekes volt az utolsó rész trélere, meglátjuk tényleg akkora mindfuck lesz-e, mint amit az a pár másodperc ígért. Majd kiderül.

Black Widow

Raf kritikája
Kicsit megkésve (jó egy év) eljutott a mozikba végre(?) Natasha Romanoff szólómozija is - igaz, hogy a karakter - SPOILER ALERT - két éve (vagyis igazából két év múlva) halott. Szerencsére nem húztak egy Gyors és Dühöst, az Özvegy nem támad fel, simán csak megkapjuk, hogy mit is csinált/mi történt vele a Polgárháború után, mivel itt veszi fel a fonalat a film.

Ross tábornok üldözi Natasát, Natasa menekül, Natasa összecsap egy kiborggal - egy másik szálon pedig a szovjet/orosz Fekete Özvegy-program szereplőit láthatjuk különféle helyzetben. Sötét Özvegyünk elkeveredik Budapestre is (de előtte vitázik egy sort a hirtelen a semmiből felbukkant fixerével, hogy most Budapestnek vagy Budapesztnek kell ejteni), ahol továbbra sem derül ki igazán, hogy akkor most mi is volt az a bizonyos balhé, bár megmutatják Sólyomszem nyílvesszőinek nyomait a gangos ház falában. Aztán bejárják fél Eurázsiát, csapatot verbuválnak, majd lecsapnak a Vörös Szobára. The end. Jah, van egy stáblista utáni jelenet.
Igazából elég jól kezdődik a film: The Americanst idéző nyitány - ha ilyen lett volna a film, szerintem minden kritikus a zupáját az Anyaföldhöz verte volna örömében; azután már a csapatépítés jön, ami két dolog miatt nagyon jó: David Harbour Vörös Őre (és maga Mr Lily Allen) nagyon jó, lubickol a szerepben, szövegei is jók; a másik pedig ahogy Jelena többször is oltja önreflektíven Natasát a "signature move"-jával. Nagyon jót tesz a filmnek. Kár, hogy kb. ezzel ki is merül az önkritika, pedig ez a vonal (szerintem) nagyon fel tudta volna dobni a filmet. Sajnos a "végső csata" aka finálé nagyon durván túl lett tolva, pontosan azt merült fel bennem is, mint egyszeri parasztbácsinak, amikor először látott az állatkertben zsiráfot. De emellé legalább ezen a részen nagyon súlytalan a CGI is, látszik, hogy az ott csak sok-sok képpont.
Összességében MCU-ventillátoroknak és David harbour-rajongóknak érdemes megnézni. Ha egyik sem vagy, akkor esetleg ha csak egy könnyen felejthető akciófilmet néznél, amiben meglepően sok nőiseggtotál van (mindezt úgy, hogy a rendező nő - igaz, az operatőr egy kalapos skodá, akarom mondani férfi).

Fear Street első rész: 1994

Wolkens kritikája
Régen láttam már szórakoztató szeletelős tinihorrort, így rögtön felfigyeltem a három részben érkező Fear Street-re, aminek az első darabja 1994-be repíti vissza a nézőt. A korba, amikor a sétálómagnó már eltűnőfélben volt, a mobiltelefon még státuszszimbólumként funkcionált, és nem a szélessávú internet terpeszkedett a Maslow-piramis legalján.

Kések, balták és egyéb, emberi élet kioltására alkalmas eszközök persze voltak, így hőseink, a folyamatosan gyilkosságok sújtotta Shadyside tinédzserei elég gyorsan menekülni kényszerülnek... de ki elől is? Úgy tűnik, ezúttal nem is egy gyilkos garázdálkodik, és hogy még rémisztőbb legyen a dolog, egyre több jel utal arra, hogy a tettesek maguk is mind halottak, és ennek megfelelően a megállításuk sem annyira egyszerű. Szerencsére a netflixesen túltoltan polkorrekt összeállítású kis csapat képes együttműködni, és önfeláldozóan viselkedni - kérdés, hogy mire lesz ez elegendő a természetfeletti erőkkel szemben. A műfaj kötelező stíluselemeinek megfelelően nem mindenki éli túl... külön csavar a történetben, hogy a Fear Street második része 18 évvel korábban fog játszódni, így abszolút kérdéses, hogy megtudjuk-e, mi történt végül az első epizód szereplőivel.
Nem újítja meg a műfajt úgy, mint anno a Sikoly, és nem lesz belőle olyan legenda, mint a Halloween, vagy a Péntek 13, de hiánypótlónak jó. Még jobb lenne minden szempontból, ha 18+ kategóriásra vágták volna, abból egy bővített változatot szívesen megnéznék. :-)

Raf kritikája
A Netflix úgy döntött, hogy R.L. Stines könyvsorozatát (újra) feldolgozza három részben, s heti bontásban elérhetővé teszi az előfizetők számára. Az első rész alapján nem volt rossz döntés.
Természetesen nem fogja megváltani a világot (hogyan is tehetné egy slasher?!), viszont az eredmény ha nem is egyedi, de szórakoztató. Feltéve, ha szereted a kaszabolós-meghalós filmeket (lásd még: Sikoly (a nagy reneszánsz elindítója) és társai - a Sikoly nem véletlenül lett megemlítve, a film elején többször is megidézik/homidzsolják).
1994-et írunk, egy ikertelepülés a helyszín: Sunnyvale és Shadyside - nem véletlen a beszédes név: míg Naposvölgy Ohio egyik leggazdagabb és legprosperálóbb települése addig Árnyékfölde küzd a munkanélküliséggel és a sok-sok gyilkossággal (Amerika gyilkosságfővárosa). Elkezdődik (megint) az öldöklés, a gyilkos elhalálozik, majd egy, a városok fiataljai közti ellentét következtében szar kerül a palacsintába és egy maréknyi fiatal menekülni kényszerül, miközben amerre járnak, hullák szegélyezik az útjukat. Sikerül-e megállítani a gyilkost? Sikerül túlélni?
Összességében egy abszolúte szórakoztató slasher, kb nulla jump scare-rel, több poénnal - és 1-2 kellemes meglepetéssel/csavarral. Műfaj kedvelőinek nagyon ajánlott.
Pénteken jön a következő rész, az a Péntek 13-t fogja követni és 1978-ban játszódik. Várós!

Senki

Hutch Mansell (Bob Odenkirk) az a hétköznapi kinézetű középkorú családapa, akiből senki nem nézi ki, hogy képes egyáltalán felemelni a hangját. Hamar kiderül azonban, hogy ez a tévedés halálos is tud lenni, mert ő valójában a nyugdíjba vonult John Wick ;-), aki csak akkor adja lejjebb fejlövésnél, ha éppen puszta kézzel akar kinyírni valakit. Jelentkező pedig akad, úgyhogy komolyabb felvezetés és történet nélkül indulhat az akció kifulladásig.
Szódával elmegy, de jövőre már senki nem fog emlékezni rá.

Sokkal több, mint testőr

Samuel L Jackson és Ryan Reynolds egy krimi-akcióvígjátékban: ez már alapból nem lehet rossz. És nem is az, az "előbb lő, aztán talán esetleg néha gondolkodik" bérgyilkos és a "mindent előre eltervezünk, csak valamiért soha nem jön össze" testőr párosa rengeteg kacagásra ad lehetőséget, amihez nagyban hozzájárulnak a remekül megírt szövegek.

A mellékszerepekben Salma Hayek és Gary Oldman sziporkázik, különösen ez utóbbi mutatja meg, mennyire kevés idő is elég neki a vásznon, hogy emlékezeteset alakítson. Mindemellett szerencsére az akciójelenetekre is jutott rendesen pénz. A két órás játékidő picit több a kelleténél, de ez igazából már csak fanyalgás. Jó kis popcornmozi ez. :-)

Lupin 2. rész

A Lupin második része szórakoztató, de még az előbb említett Lucifer részeknél is jobban érződik rajta az időhúzás. Minimális jelentőséggel bíró jelenetek, pl. "a rosszfiú betör egy lakatlan házba" indokolatlanul hosszan és aprólékosan kerülnek bemutatásra, csak azért, hogy ki legyen töltve az adott részre tervezett játékidő.

Omar Sy még mindig remek színész, de bunyósként már messze nem az: a verekedések idegesítően bénák mind a koreográfiákat, mind a vágásokat tekintve. A történet is sokkal kevésbé kidolgozott, de el kell ismerni, vannak benne érdekes fordulatok. Egyszer nézősnek jó, de messze nem éri el az első széria színvonalát.

Lucifer ötödik évad 9-16. rész

Sajnos hiába volt egy év szünet az évad közepén, ez a 8 rész valószínűleg így is a teljes széria leggyengébb szakasza. A forgatókönyvírók úgy tűnik, nem igazán tudtak mit kezdeni a helyzettel, amibe saját magukat navigálták az előző 8 rész végére.

Így aztán az epizódok egy része eléggé játékidő-kitöltésnek tűnik - bár tény, hogy annak viszont rendesen meg vannak csinálva. Szintén remekül működik az aktuális nyomozások és a főhősök saját élete közötti párhuzam, meg Chloe töprengései a "hogyan szervezi meg az életét egy természetfölötti főnök halandó felesége" témakörben. Szóval nem rossz ez, és vannak érdekes csavarok is, csak... nem a legjobb.

Grizzly II - a bosszú

Wolkens kritikája
Megnéztem és nem térek magamhoz. Ez a film nem viccel.

Kezdjük azzal, hogy a film elkészülésének éve 2020. A forgatás éve pedig 1983. Nem vicc.
A három színész, akit kiírnak a film elején, mint húzónevet, George Clooney, Laura Dern és Charlie Sheen. Akiket kinyír a grizzly az első 3 percben. Nem vicc.
A forgatás helyszíne Pilisborosjenő. Nem vicc.
A játékidő a végén a feliratokkal együtt (!) 1 óra 14 perc, aminek kb. a fele koncertfelvétel, újrahasznosított vágásokkal, értsd: ugyanazt a jelenetet többször is látjuk. Nem vicc.
Horrorfilm létére, amikor a grizzly üldöz vagy elintéz valakit, mindig csak az áldozatot látjuk. Nem vicc.
A medve üvöltése pontosan olyan, mint a Commodore 64-re készült Exploding fist című karatés játékban a csatakiáltás. Nem vicc.
A koncerten véletlenszerűen váltakozva van este, éjjel meg nappal, 5 percen belül. Nem vicc.
Nem vagyok profi filmtrükkös, sőt, de ha összeszedem magam, ennél a medvénél valószínűleg két hét alatt jobbat animálok. Úgy, hogy az első héten csak Stan Winston School animatronikus oktatóvideókat nézegetek. Nem vicc.
A grizzly a legröhejesebben kinyírt szörny, amióta horrorfilmeket nézek, és nem tegnap kezdtem. Nem vicc.
És erre a borzadályra eltékozoltak hét és fél millió dollárt. Nem vicc.
IMDB pontszám 3,4. Na ez egy vicc, a film maximum a felét éri.

Raf kritikája
Három fiatal, Ron, Tina és Lance (lásd még: George Clooney, Laura Dern és Charlie Sheen) sétálnak a Pilisben, csak egymásra figyelnek (pontosabban Ron és Tina úgy igazából), a környezetükre nem, pedig elsétálnak pár figyelmeztető tábla mellett, mely medve veszélyre figyelmeztet. Ők nem tudják, hogy nemrég még borzalmas CGI-jal megöltek egy grizzly bocsot és megsebesítették az anyukát is. Ezek és a horrorfilmes klisé jelenti a vesztüket: mindhárman meghalódnak. Közben egy orvvadász is összefut Mackóné Ursulával, ő megússza a talákozást, nem úgy, mint a haverja, aki nem sokkal korábban eltávozott az élők sorából. Visszaér a többi orvvadászhoz, osztanak-szoroznak és rájönnek, hogy bizony egy ekkora brumi Friscoban akár 100k zöldhasút is jelenthet, így megpróbálják elkapni. Persze a vadőrök sem ülnek tétlenül a seggükön, megpróbálják Maciné Lacinét elkapni és reallokálni, bár a környéken éppen felállított színpad és a beígért koncertek számukra is zavaró körülmény, főleg, hogy Smith vadőr lánya is melót kap a fesztiválon (mert tud tárcsás és nyomógombos telefont is kezelni). Mikor a rosszlelkű vadorzók a pilisi riviérán közvetve megölnek egy vadőrt az erdőkerülőknek nincsen más választásuk, mint felbérelni Bouchard-t, az indiánt (John Rhys-Davies), aki vérprofi. A koncertek pedig kezdődnek.
Igazából nem tudom, hol kezdjem. A filmet (helyesebben: "filmet") 1983-ban forgatták Pilisborosjenőn (Weindorf), majd Suzanna C. Nagy "hathatós" "közreműködése" folytán 2021-ben VOD-n meg is jelent. Mindezt úgy, hogy a fél stáb már azóta elhunyt, a "mű" 74 perces megtekintése után nyugodtan kijelenthetem, hogy a néni megvalósította a többrendbeli halottgyalázást.
Nem voltak nagy elvárásaim, láttam az eredeti (lásd még, "első rész") Grizzly-t, ami klasszikus nyolcvanas évekbeli állatos "horror" film volt, tehát erősen sejtettem, hogy ez sem lesz kiemelkedő alkotás. És mekkorát tévedtem. Nemhogy nem jó a film, egyenesen borzalmas. a 74 perces filmet (még mindig: "filmet") jó két óra alatt néztem meg: felváltva röhögtem, sírtam, csodálkoztam és éreztem mély szekunder szégyent. Mert ez a celluloidhulladék, ez... Erre nincsenek szavak. A színészi játék olyan, amilyen (pedig micsoda nevek vannak benne!), az hozza a zsáner színvonalát; de a megvalósítás, az... HUJJUJJJUJJJJ! Kezdetnek a nyitó képsor az orvvadászattal - az egy dolog, hogy borzalmas a CGI a lövéseknél, de valahogy kilóg a lóláb az egésznél. Jah, hát később kiderül, hogy miért is - ugyanis egyrészt random természetfilmes jelenetek vannak bevágva, másrészt később, főleg a koncertjeleneteknél meg stock videókból vannak klippek (igen, meg is köszönik a stáblistán, ANNYIRA stock footage!), nem csak a képminőségnél bukik ki a dolog, de ugye szűk 30 év alatt pöppet változott a divat, kicsit sem szúr szemet az embernek. Ja de. Na meg ha már koncertfelvételekről van szó, random bevágnak két KFT számot, de azt sem a nyócvanas évekből, hanem aránylag friss felvételek, ahol Laár Andrásék, hát, nem mai csirkék. De nem csak őket vágták be, hanem másokat is - nem azt mondom, hogy szünetet kellett a tartanom röhögéstől és az említett szekunder szégyentől, de az ezt követő 10 perc alatt, amíg mást csináltam, ittam szörpöt, voltam vécén és még a macskát is megnéztem. Azt már meg sem merem említeni, hogy hányszor ment le a Nap egy nap alatt, mert a harmadik naplemente után feladtam a számolást. Nem láttam értelmét. És a finálé... A finálé. Ugyanolyan jó, mint az egész film, többször bevágott jelenetek, Medvéné Lászlóné nem mutatása - majd a "haláltusa" alatt bevillanó cápafogsor... Hát, kérem szépen, ez színtiszta trash, abból is a rosszabbik fajta.
Nevetés, szekunder szégyen és hasonló állatságok miatt még akár ajánlhatom is megnézésre - de inkább nem. Megnéztem, hogy neked ne kelljen.

Army of the dead

Wolkens kritikája
Zack Snyder nem tud rövid filmet csinálni. Mondjuk az Igazság Ligája rendezői változatához képest azért annyira nem lett hosszú a Holtak serege a maga két és fél órájával, a tartalmához képest viszont igen. Amiben külön bosszantó, hogy az előzetesben szereplő jelenetek összecserélt időrendje miatt a néző teljesen más sztorira számít, mint amit kap. Ráadásul szépen felépített történet helyett egymás után dobált jeleneteket kapunk.

Ahogy egy eposzban, az elején indul az enumeráció, megismerjük a szereplőket, de az "Isti vagyok oszt cső" szintű bemutatások nem járulnak hozzá sem ahhoz, hogy az erőviszonyokat felmérjük, sem ahhoz, hogy bármilyen viszonyba kerüljünk velük. Csoportdinamika, ugyanmá. Pedig alapvetően jól kitalált arcokról van szó, lett volna ebben potenciál.
Aztán a csapat elindul, és jön a klisé klisé hátán című rész, kezdve a "vajon ki lesz a rosszfiú" kérdéssel, hát, éppen csak hogy nem tetoválták szegénynek a homlokára.
A zombik világa megint hoz pár érdekes újítást, de azon kívül, hogy a forgatókönyv bedobja őket, nem tud mit kezdeni velük. Így aztán érdektelenségbe vész az egész. A lövöldözős részekben van dinamika, persze tekintsünk el az olyan apróságoktól, hogy a főszereplő Dave Bautista (aki szerintem kifejezetten szenved a szerepben, nem tud mit kezdeni a karakterével) sorozatlövés módban kaszálva jobbra-balra is mindenkit fejbe tud találni egyetlen elvesztegetett töltény nélkül (tapasztalt Last of us játékosok enyhe arcideg-rángást tapasztalhatnak a jelenetnél :-D).
Aztán amikor végre elég sok szereplő elhalálozott, akkor vége. Katarzis semmi, jöhetnek a feliratok, és - ah milyen eredeti ötlet! - aláfestésnek a Cranberries-től a Zombie. Ehhez képest a Préda végefőcím zenéje legalább egy vicces fricska volt, és annak is mekkora.
Szóval hiába készültem sajtszószos tortillával meg sörrel, nem volt akkora moziest, mint amire hetek óta fentem a fogam... :-(

Raf kritikája
Zack Snyder kezdő (zenés videó) rendezőként megcsinálta a Holtak hajnala remake-et, ami kivitelre, kinézetre hihetetlen jól sikerült, még ha az eredeti alkotás társadalomkritikáját már nem tartalmazta (hát igen, elnézve a Watchmen kiherélését, szerintem kijelenthető, hogy Eddie boy nem igazán képes (akarja?) felfogni egy mű mögöttes tartalmát, főleg nem átültetni azt a saját alkotásába), mégis egy teljesen jól sikerült alkotás volt (és ne feledjük, lényegében azzal a filmmel születtek meg a gyors zombik) nagyon jó trükkökkel és egy kellemesen unhappy endinggel.
Aztán jött a 300, ami egy jó képregényadaptáció volt, s itt lépett színre a belassítás, ami a védjegyévé vált - de inkább lett hírhedt miatta, mint híres (lásd még a Zsüzstisz League 10%-a volt lassítva). A már említett Watchmen-elbaltázás után jött a Sucker punch, ami nem véletlenül okozott felhúzott szemöldököket a nézőknél (nem akarok neveket mondani, de amikor én láttam a moziban a társaságban volt aki bealudt rajta). Is. Aztán jövé a Snyderverse, a "visionary director" és a DC-házassága - én csak az Acélembert tudtam csak megnézni, szenvedtem rajta - de lehet elnézve Mártát a későbbiekben, jól tettem.
És most Zachary Edward Snyder visszatért az origójához és csinált egy bankrablós-zombis filmet. Nem fogok kertelni: bár ne tette volna! 70 (90+) millióból forgatott, A-kategóriásnak szánt, ilyen rossz filmet nem mostanában láttam. Hol is kezdjem? Az operatőri munka rettenetes: bárki is fényképezte (segítek: maga Zack Snyder) nem ártana, ha elmenne szemészhez, ugyanis annyira szűk a fókusz a képben, hogy a képernyő közepe éles, ami azon a ~20 százalékon kívül van, az homályos, mintha az operatőrnek zöld- és mindenféle hályogja és ezen felül még ritka rossz szeme lenne. Aztán ott van még a vágás: olyan feleslegesen és értelmetlen sok vágás van, hogy a fal adja a másikat - azt hittem, a MK-t nem lehet űberelni. Tévedtem. Például azt, ahogy Dave Bautista feláll az asztaltól, 4 vágással mutatták be, az egyszerűen szégyen és gyalázat. Ott van még a sok pénzből kb tíz évvel ezelőtti szinten álló CGI(nak csúfolt valami). But wait, there's more - a film ("film") extra hosszú és unalmas, a dialógusok Bayham-szinten (vagy alatt kicsivel vannak - igen, ez is lehetséges), cserébe a történet őrületesen klisés és szánalmasan kiszámítható. Mintha a vizionáló direktor megnézte volna a Piszkos Tizenkettőt részegen, aztán reggel, mikor meglátta a másnapos fejét a tükörben, jött is az ihlet, hogy mit kéne csinálni. Nagy hiba volt.
Senkinek sem ajánlom megnézésre, ez a közel két és fél óra tömény butaság, rosszul és unalmasan megcsinálva - és az ending, annak végképp semmi értelme nem volt (bár elnézve a filmet elnézve nem kéne csodálkoznom). Na és még mielőtt elfelejtem, a filmzene: mintha Snydernek az lett volna a célja, hogy az összes menő számnak, ami elhangzik a filmben, csakis a legolcsóbb és legrosszabb feldolgozását lett volna csak hajlandó megvenni.

Oxygen

Mozirajongó létemre szégyenteljesen kevés kortárs rendezőt tudok felsorolni. De ha van olyan, aki nem annyira ismert, mint Tarantino vagy Nolan :-), és mégis felkapom a fejem, ha meghallom a nevét, az Alexandre Aja. Magasfeszültség, Sziklák szeme, Tükrök, Piranha 3D, Szarvak, Préda – igencsak jófajta horrorfilmek mind, ez a csávó egyértelműen nem a romantikus komédia műfajában mozog, de rendezni, azt nagyon tud.

A francia színésznőkkel még rosszabb a helyzet. Sophie Marceau, Virginie Elfira és itt a vége. Pedig illene tudnom még Mélanie Lauren nevét is, legalább a Becstelen brigantykból, de azért mást is letett már az asztalra.
És hogy miért hablatyolok ennyit, ahelyett, hogy a filmről beszélnék? Mert az Oxygen - ahogy múltkor a Platform - olyan film, amiről a legjobb szinte semmit nem tudni, amikor az ember leül megnézni. Még két dolgot vagyok hajlandó leírni: a műfaj sci-fi thriller, az alapszituáció pedig az, hogy egy nő felébred egy orvosi kapszulában, mindenféle kijelzőkkel körülvéve, leszíjazva, infúziókkal teleszurkálva, és még a saját nevére sem emlékszik.
Az ezt követő száz perc minőségére pedig a rendező és a főszereplő neve a garancia.

Crazy about her

A jóképű bulvárújságíró srácot, Adrit, felszedi egy bárban a kissé excentrikus Carla, hangsúlyozottan egyéjszakás kaland céljából. A srácon azonban mélyebb nyomot hagy az együtt töltött idő, és elhatározza, hogy megkeresi a lányt. Meg is találja... egy elmegyógyintézet/pszichiátria/rehabilitációs klinika lakójaként, ahonnan aznap éjjel megszökött.

Hirtelen "pedig akkor még jó ötletnek tűnt" :-) alapon, kamu orvosi igazolással beutaltatja magát az intézménybe, hogy közel kerülhessen a lányhoz...
Az előzetes vígjátékot ígér, de a sztori elég gyorsan komolyra fordul, és nem csinál viccet az intézet lakóiból. Sőt, ahogy a filmben el is hangzik, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve: egy hozzá nem értő beavatkozás egy mentális problémákkal küzdő páciens életébe könnyen felboríthatja a kényes egyensúlyt. Kissé klisés és kiszámítható, de szépen ábrázolt jellemfejlődés és érzelmekben gazdag történet: a Crazy about her egy nem szokványos, de kedves és életigenlő spanyol... hmm, na jó, oké, legyen mégiscsak romantikus vígjáték. :-)

The platform

A Platform egy erősen szimbolikus jelentéssel bíró és piszok nyomasztó film, amiről jobb minél kevesebbet tudni, amikor leülsz megnézni. Úgyhogy próbálom a szükséges minimumot leírni, hogy legalább egy nagyjábóli kép meglegyen.

A Lyuk egy börtön, fentről lefelé számozott szintekkel, és néhány egyszerű szabállyal:
- minden szinten ketten laknak,
- a szintek között egy, a nulladik szintről induló platform viszi az ennivalót, és minden szintnek annyi élelem jut, amennyit a fölötte levő szintek meghagytak,
- havonta véletlenszerűen változik, hogy ki melyik szinten van,
- senki nem tudja, milyen mély a Lyuk, azaz hány szint van összesen.
Általában az egyszerű szabályrendszerek működnek a legjobban, és itt is ez a helyzet. Az eredmény pont annyira hátborzongató, kegyetlen és véres, ahogy az a leírt szabályokból kikövetkeztethető. Sőt még annál is jobban, szóval gondold át, meg akarod-e nézni. Viszont ez a darab is megérdemli a "ha nem láttad, akkor van egy film, amit nem láttál" címkét.

Grönland

Wolkens kritikája
Bő húsz évvel az Armageddon meg a Deep impact után megint egy égitest készül becsapódni a Földbe, kilátásba helyezve az emberiség kihalását. Az eseményeket egy háromtagú család szemszögéből követhetjük nyomon.

Megmondom őszintén, nem ugrott meg a pulzusom az előzetest nézve, de gondoltam, adok neki egy esélyt. És a Grönland, bár messze nem a világ legjobb filmje, meglepően jó. Nem a katasztrófa vonal az, ami erőssé teszi, hanem az emberi sorsok és viselkedésminták megmutatása krízishelyzetben, a végtelen önzéstől az önfeláldozásig. Gerald Butler, mint apuka és Monica Baccarin, mint anyuka remek páros, együtt és külön-külön is jót alakítanak. Nem annyira ütős mozi, mint az Utolsó órák, nem annyira pátoszos, mint az Armageddon, és nem annyira "minden romba dől a hátunk mögött"-es, mint a 2012, de egy megnézést simán megér.

Raf kritikája
Ez az a film amiben a világ legnagyobb diákhitelével rendelkező skót és a csaj a Firefly/Homeland/Deadpool-ból játszik és nagy eséllyel soha a büdös életben nem hallottál róla (én is csak egy véletlenül elcsípett és nem áttekert tecső-reklámban figyeltem fel rá. Amúgy meg, minden másra ott a tecső prémium).
Na, ez a film egy világvégés-pusztulásos mozi, amiben már az elején a világ összes kliséje egymásnak adja a kilincset, sorban állva az ajtó előtt - ÉS ezeknek köszönhetően nagyon sokszor szánalmasan kiszámítható (szerencsére nem minden - de elég sok), tehát nem ez lesz az a katasztrófafilm amiben 10 döbbenet/perc a meglepődések száma. Nem ez lesz az a film sem, ami úgy vonul be a történelemkönyvekbe, hogy "a 2020-ban kijött legjobb CGI-jal rendelkező film", ugyanis helyenként (helyenként?!?!) olyan ergya, hogy a kifutó konzolon futó Cyberpunk 2077 a térdét csapkodja a röhögéstől majd szánalmas pillantásokat rávetve várja legújabb patch-et. Igen. A robbanások, a tüzek... JAJJ.
És mégis, nem rossz film a saját kategóriáján belül! Sőt, a zsáneren belül a jobbak közé tartozik, legfőképpen azzal, hogy tényleg végig a főszereplőre és családjára koncentrál, de nem ám 2012-stílusban, hogy éppen mögöttük szakad le/fel/át/keresztül a Minden, hanem általában csak a katasztrófa szele (pun intended) csapja meg őket. Ráadásul semmiféle Emmerich-féle pátosz nincsen benne, személy szerint egyetlen USA-zászlót nem sikerült felfedeznem a közel két óra alatt.
Ha szereted a katasztrófa/világvége filmeket, érdemes megnézni - főleg, ha nem vagy oda a végtelen mennyiségű pátosszal átitatott pusztításpornóért.

Sexify

Wolkens kritikája
A varsói műszaki egyetemen három lány küzd azzal, hogy le kéne diplomáznia. Az évfolyam legokosabbja, Natalia, új konzulense nyomására kénytelen új témát keresni, ami sokkal szexibb, mint amin eddig dolgozott. A lány komolyan veszi az instrukciókat, és úgy dönt, hogy ha már szexi projekt kell, akkor egy női orgazmus optimalizáló telefonos alkalmazás kifejlesztésével fogja learatni a babérokat.

Meg van győződve arról, hogy a dolog algoritmizálható. Az egyetlen aprócska, incifinci, mákszemnyi nehézség az, hogy Natalia úgy autista, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és a szexről kizárólag lexikális tudással rendelkezik. Nincs mit tenni alapon bevonja a projektbe az éppen esküvő előtti pánikban levő Paulinát és a mindenkivel mindenhol szexelő, ám valójában mélységesen boldogtalan Mónikát. A bukás nagyjából az első pillanattól garantáltnak tűnik, de a trió nem adja fel...
A nyolc részes sorozat nem éri el a Sex education színvonalát, és annál messze kevésbé explicit, ami a szexszel kapcsolatos kérdéseket illeti. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a vallási bigottságtól sújtott Lengyelországban készült, akkor kifejezetten bátornak mondható. A három lány mindegyike komoly személyiségfejlődésen megy keresztül, az üzenet pozitív és hiteles. Plusz az egész alapvetően kedves és vicces, szóval ajánlott. :-)

Raf kritikája
Sheldona "Natalia" Cooperova végzős hallgató a varsói(?) műegyetemen. Kicsit nagyon antiszociális és (lehetséges) magasan funkcionáló autista. Diplomamunkáját a saját magán kísérletezett "Szundi" appról írná, amivel egyben az "Év Egyetemi Appja"-versenyen is indulna. De a témavezető felvilágosítja, hogy szerinte semmi értelme, még nem késő (???) másik témát választani, mert ezzel úgyis befuccsol, meg esélye sincsen a másik csapat Blutooth-os színváltó hajzseléje ellen. Segíteni próbál neki Aubrey "Paulina" Plaza, aki szegénykém nem elég, hogy mélyen vallásos, de még a tisztképzőben okuló pasijával a szexuális élete nemhogy romokban van, konkrétan nem létezik: egyszerűen 28 másodperc előjátékmentes reszelésből áll a srác részéről. Hozzájuk csapódik Móniká Promiszkuitás aki az egyetemről kicsapás határán áll. Ők hárman sok viszontagság árán összefognak, együtt dolgoznak és elkészítik a Sexify-t, az appot, mely segít a Lányoknak, Nőknek és Asszonyoknak a boldogabb és felszabadultabb szexuális életet elérni és megélni.
Nem rossz kis tinivígjáték, egy nagyon szórakoztató limonádé, de nem tipikus amerikai (bár a befolyás érezhető rajta, de nem zavaróan) - a koli portásnénije valami hihetetlen karakter (és hozzá a színésznő!), a szinkron is jó (Elek Ferenc FTW!). Nyolc rész, két nap alatt le lehet darálni, kellemes kis szórakozás, tudom ajánlani.
Már csak arra lennék kíváncsi, hogyan sikerült Milly Bobby Brown-t megszerezni (és megöregíteni) Natalia édesanyjának???

Kill Bill Vol. 1-2

Vannak a filmtörténelemben örök vitára okot adó kérdések, mint: A Star Wars királyabb, vagy a Star Trek? Sean Connery vagy Pierce Brosnan volt jobb James Bond? A Kill Bill első vagy második része a tökéletesebb?

Ezeket a kérdéseket azért lehet még mindig feltenni, mert vannak filmek, amik nagyon jól öregszenek. Ilyen a Kill Bill is, aminek az első része idén 18 éves. Nem tudom megmondani, melyiket hányszor láttam, de ha elárulom, hogy kívülről fújom mindkét rész szövegkönyvének legalább a felét, meg a komplett soundtracket, azért az sejtet valamit. Láttam és elismeréssel adóztam Tarantino összes filmjének, de a szívem csücske az ez a páros. Két teljesen más, és mégis harmonikus egységet alkotó film, amiben csak kifejezetten finnyás és fikázós hozzáállással lehet hibát találni. Nagyszerű színészek. Felrúgott időrend, hogy az epizódok logikai és ne kronológiai egységet képezzenek. Hibátlan operatőri munka. Fél másodpercestől percet meghaladóig mindenféle hosszúságú vágások, mindenhol olyan, amilyen éppen oda való - a rendező nem siet, amikor nem szükséges, de ha az kell, akkor beindul az ereszd el a hajam. Az első rész nagy kardcsata-jelenete, több hektoliter művérrel, tucatnyi levágott végtaggal meg hullával nagyjából olyan hosszú lehet, mint Bill elmélkedése Superman lényegéről a második részben. Ez utóbbi számomra a csúcspont a filmben, David Carradine előadása egyszerűen megunhatatlan. Tarantino zsenialitása többek között abban rejlik, hogy ez a kettő tökéletesen megfér egymás mellett. De felemlegethetném O-Ren Ishii (Lucy Liu) véres monológját a yakuza tanácsban, vagy Vernita Green és a Menyasszony (Uma Thurman, de ezt úgyis mindenki tudja :-)) párbeszédét, olyan gyönyörűséges mondatokkal megspékelve, mint: "It's mercy, compassion, and forgiveness I lack, not rationality.", azaz nagyjából "A könyörület, az együttérzés és a megbocsátás az, ami hiányzik belőlem, nem a racionalitás."
Oké, most simán azt feltételeztem, hogy ha valaki nem is látta, legalább tudja, miről szó ez a mestermű-páros. Aki látta, reményeim szerint most kedvet kapott az újranézéshez. Akinek mégis kimaradt volna, az most azonnal vegyen mély levegőt és merüljön alá minden idők egyik legszebb és legvéresebb bosszúhadjáratába.

The Mitchells vs. the Machines

Wolkens kritikája
Egy gonosz mesterséges intelligencia világuralomra tör és ki akarja pusztítani az emberiséget... nem, ez nem a Terminátor széria legújabb darabja, hanem egy animációs vígjáték a Sony Pictures-től. A középpontban a meglehetősen diszfunkcionális Mitchell család áll, akik történetesen éppen autóval vannak úton, amikor a gépi apokalipszis kitör.

És persze ahogy az lenni szokott, a katasztrófa egybekovácsolja a családot, és az emberiség utolsó esélyeként szembefordulnak a géphadsereggel...
A netes kritikák és a 7,8-as imdb pontszám magasra, konkrétan túl magasra tette a lécet. Aranyos kis családi film, kellemes szórakozás rengeteg akcióval, vizuális meg verbális poénnal, de azért annyira nem jó, mint a híre.

Raf kritikája
A Mitchell család egy tragédia. Apa és lánya teljesen elhidegült egymástól, az anyuka a szomszéd családra (Tájgen Kriszti és Legenda János) irigy, a kisfiuk meg, hát kettyós, pont úgy, mint az egész család. Katie, a család művészpalántája éppen egy művészegyetemre menne művészetet tanulni, mikor apja elhatározza, hogy ideje kicsit közelebb kerülni egymáshoz, ezért repülő helyett inkább kocsival vinné el a leányt a felsőoktatási intézménybe.
Ezzel nem is lenne semmi gond, csak éppen pont az út alatt dönt úgy egy Mobiltelefonos Személyi Asszisztens, hogy megszabadítja a Földet az emberektől - ami majdnem sikerül is, csak éppen nem számolt a Mitchell-családdal, akik lehet diszfunkcionálisak és fullba tolják a kretént, de ők az utolsó reményünk.
Nem kertelek - a történet pont annyira sablonos, mint a leírás alapján tűnik. Igen, nem a történet miatt érdemes megnézni ezt a rajzfilmet. Nem. Hanem a poénok, kikacsintások miatt. Nem tudom sajnos milyen lehet eredetiben, de a magyar szinkron nagyon jó, tele van felnőtteknek kikacsintásokkal (köszi Shrek! BTW: az megvan, hogy Shrek és Han Solo ruhatára egy és ugyanaz?!) és viccekkel, de közben a kicsik számára is élvezhető. Igen, nem egy olyan poén volt, ahol annyira röhögtem, hogy konkrétan másfél percekre lefagytam. Persze, én voltam a hülye, hogy az elején láttam, hogy a Miller-Lord-páros bábáskodott, mégis kételekedtem. Hát, hiba volt. Egy aranyos és nagyon vicces rajzfilm, mindenkinek csak ajánlani tudom. Idén ne is jöjjön rosszabb!

Ginny és Georgia első évad

Georgia (Brianne Howey remek) kétgyerekes anyuka, van egy 15 éves lánya, Ginny (Antonia Gentry még remekebb) és egy 7 éves kisfia, két külön apukától, és közben friss özvegy egy harmadik pasi után. Nem kis teljesítmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy anyuka még csak 30 éves. Ráadásul a múltja veszélyes titkokat rejt, nem véletlenül költözik állandóan, ha forró lesz a lába alatt talaj.

A legújabb ideiglenes lakcím a festői... izé, nem, tök sztereotip kisváros, Wellsbury. Itt kapcsolódunk be a zűrös család mindennapjaiba, amit tíz részen keresztül követhetünk nyomon.
A sorozat nem hibátlan - oké, hát melyik sorozat az -, de meglepően jó. Ügyesen adagolja a részleteket Georgia múltjából, párhuzamba állítva a jelen eseményeivel, érdekesek - ha nem is feltétlenül kiszámíthatatlanok - a fordulatok. A színészek mind jó választások az egyes szerepekre, és ez különösen igaz a gyerekekre. Ginny iskolatársai, haverjai, barátai, fiúk, lányok egytől egyik nagyszerűen hozzák a karakterüket, legyen szó szerelemről, bulizásról, örök barátokról vagy örök haragról. A stílus meglehetősen nyílt - annyira nem, mint a Sex education esetében, de azért nem is áll távol tőle -, és a korosztály tipikus 21. századi problémái is terítékre kerülnek. Ajánlott, várjuk a második évadot.

Mortal Kombat 2021

Raf kritikája
Hollywood újra nekifut a játékadaptációknak - és egyben a Mortal Kombatnak is, annak ráadásul harmadszorra. Természetesen jó szokáshoz híven egy full kezdőt "nyertek meg" a direktori székbe - nagy kérdés, hogy azért, mert egy báb kellett nekik vagy "senki sem vállalta"-esete forog fenn.

A film maga eléggé kétarcú: természetesen mivel a játékoknak is olyan bonyolult története volt, hogy az eddig kiadott összes (ha jól számolom 18 (!!!)) rész forgatókönyve elfér egy post-iten, ugyanígy a filmé sem kér többet egy A5-ös lapnál, jó nagy betűkkel írva félig tele azt. Igen, egy másik sík el akarja pusztítani a miénket, már 10 fordulóból kilencet elvesztett a Team Earth Realm, s ha most is nyernek az Ellenék, akkor bizony Síkunk elpusztul, de szerencsére össze lehet és kell szedni egy Csipet Csap, akarom mondani Hős Alakulat, akiknek ugye még a Nagy Csata Előtt fel kell fedezni magukban a csít, hogy legyen esélyük a Végső Bunjóban. Igen. Pont annyira sablonos, mint azt az ember várja - de mondjuk nem is a történetért ül be az ember a filmre, hanem a bunyók miatt. Na meg az MK9 óta a szériát jellemző igencsak látványos belezések-felezések miatt. Igen, ez a film nem PG13. Ez R. Van itt vér, bél, felezés. A probléma "csak" annyi, hogy a rendező és az operatőr (és valszeg a produceri gárda is) az Olivier Megaton Iskolába járt és szanaszét vagdalja a bunyókat. És amikor azt mondom szanaszét, akkor nem túlzok: egy filmközepi tréning kb 22 másodperces volt, abban legalább 20 vágás volt. Igen, kb másodpercenként van vágás. Igen, másodpercenként. Szégyen. Emelett még feltűnően sokszor fordul elő, hogy kameraváltásoknál eléggé mást látunk az új szempontból, mint az előzőben (más beállások és testtartások, ruhák és felszerelések, ilyesmi). Cserébe Sub-Zero és az effektei, az nagyon jók.
Összességében adaptációnak jó a film, filmnek már kevésbé. De az irány nem rossz, s mivel haloványan belengették (lásd még: utolsó snittben az arcunkba tolták), hogy ők bizony csinálnának még ilyet. Én azt mondom, legyen, de kevesebb vágással kérném, lehessen látni rendesen a bunyót.
Kikapcsolódásnak (well, véres-belezős-felezős-bunyós filmre ilyet mondani...) és érdeklődőknek tudom ajánlani. Csak ne nagy elvárásokkal ülj le elé.
És igen, A "zene" elhangzik a filmben. És a stáblista alatt is. És nem, nincsen stáblista utáni jelenet.

Ne higgy a szemének!

Az elvált Louise (Simona Brown) egy bárban véletlenül megismerkedik a sármos Daviddel (Tom Bateman, nagyjából Tom Ellis költséghatékony verzióban), és a remek hangulatú estét egy csók zárja le... aztán a férfi zavarodottan elrohan.

Másnap kiderül, hogy ő a klinika új pszichiátere, és egyben Louise új főnöke. Ez már önmagában kellően kínos, hát még amikor kiderül, hogy David nős, és felesége a gyönyörű és titokzatos Adele (Eve Hewson lenyűgöző). Az alapkonfliktus tehát adott, a történet és a szereplők egymáshoz való viszonya egyre jobban bonyolódik, ahogy a néző és Louise fokozatosan megismeri a rejtélyes házaspár még rejtélyesebb múltját...
A minisorozat hat részes, összesen mintegy öt óra játékidővel – egyáltalán nem kapkodós, de szerencsére nem is válik unalmassá. A fordulatok egy része előre látható, de az utolsó nagy csavarra nem számítottam – annak ellenére, hogy szépen elő van készítve, és egy csomó, addig nem világos részlet is ezzel kattan a helyére. Nem azt mondom, hogy nem láttam még sehol ezt az ötletet, de a szépen kidolgozott forgatókönyv miatt nem érződik lopottnak. Misztikus thriller rajongóknak jó kis anyag.

Banshee negyedik évad

A Banshee záró évada nagyon más, mint az előzőek, és mégis remekül illeszkedik a szériába. Az első két sorozat tömény akciói és a harmadik nyers brutalitása után az alkotók nyugodtabb vizekre eveztek: az események ezúttal sokkal visszafogottabban hömpölyögnek, de persze az "unalmas" és a "vérszegény" jelzők használata továbbra is teljesen indokolatlan lenne.

Két év telt el az előző széria eseményei óta, és hogy mi történt ebben az időszakban, azt időről időre felvillanó visszaemlékezésekből tudjuk meg. Hőseink, már akik túlélték a vérontásokat, a sebeiket nyalogatják. Az egykor megállíthatatlan seriffben megpattant valami, és már nem igazán lát maga előtt célt. Amikor viszont egy rejtélyes sorozatgyilkos felbukkanása kavarja fel Banshee hétköznapjait, Hood, személyes érintettség okán újból nyomozni kezd. Ezzel párhuzamosan több kisebb-nagyobb hatalmi harc is zajlik, és egyre elkerülhetetlenebbül közeledik több végső leszámolás.
Ritkán látni olyan szép utolsó évadot, mint a Banshee esetében. Gondosan varrogatja el a szálakat, miközben ügyesen hoz be, aztán von ki a forgalomból új szereplőket. A főbb történéseket - a sorozat jellegéhez képest meglepően érzelemgazdagon - lezárja, ennek a történetnek így itt van vége és így kerek a vége. Ez persze egy másodpercig sem jelenti azt, hogy ne néznénk tovább szívesen a szereplők kalandjait. Hood, Ana, Sugar, Job és a többiek... hiányozni fogtok.

A cikk utoljára frissítve: 2021.08.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2021.12.05.