|
 |
Fear Street második rész: 1978 |
|
Wolkens ajánlója
A második rész kevesebb időt szán a polkorrektségre, mint az első, és ez
alapvetően jól áll neki. Elég gyorsan beindul a vérengzés, hogy aztán ki is
tartson a film végéig, és közben ügyes "előzményfilmként" mutatja meg az első
részben már a múltat képviselő szereplőket (leszámítva, hogy a későbbi
rendőrfőnök szemszínt is cserélt a két film között... gratulálunk a
szereplőválasztáshoz).
Szépen épül tovább az első részben megalapozott legenda a
boszorkányról, feszes a hangulat is. Az élvezetet összesen három részlet
rontja: (1) a látvány annyira alacsony korhatárra van belőve, hogy az már fáj
egy ilyen film esetében, (2) olyan sötét a kép, hogy eleve alig látni valamit,
(3) ott van nekünk Sadie Sink, aki hajszálpontosan ugyanazt a dühös tinit
játssza, mint a Stranger Things-ben, hajszálpontosan ugyanazzal a mimikával,
gesztusokkal, mozgással, manírokkal, és ez egy idő után idegesítővé válik.
Ahogy az első epizód, hiánypótlónak ez is jó, de azért reménykedjünk, hogy nem
ez az irányvonal lesz a gyilkolászós horrorok jövője.
Raf ajánlója
Folytatódik a Netflix és R. L. Stine közös projektje, ugrunk egy kicsit az
időben visszafelé, egészen 1978-ig, ahol a titokzatos C. Berman meséli el a két
túlélőnknek, hogy ő hogyan is (HOGYAN IS????) élte túl a Péntek 13-jellegű
nyári táboros mészárlást.
Sajnos ez a rész kevésbé egyedi, mint az "első rész", slashernek korrekt
(megjegyzendő, hogy a kamera szemérmesen elfordul akárhányszor 14 év
alattiakból faragnak embert), de hiába van benne Sarah Fier (tutibiztosan pun
intended az alkotó részéről), valahogy hiányzott nekem az első rész tisztelgése
a példaképek előtt, egyéniség ebből a részből; végig olyan érzésem volt, hogy a
harmadikként forgatott részre elfogyott a lelkesedés, a kreativitás, s nem
maradt más, mint az emlékezetből leforgatott Péntek 13 Jason/Jason anyja
nélkül.
Megnézni érdemes, de nem fog mély benyomást tenni rád.
Elég érdekes volt az utolsó rész trélere, meglátjuk tényleg akkora mindfuck
lesz-e, mint amit az a pár másodperc ígért. Majd kiderül.
 |
Black Widow |
|
Raf ajánlója
Kicsit megkésve (jó egy év) eljutott a mozikba végre(?) Natasha Romanoff
szólómozija is - igaz, hogy a karakter - SPOILER ALERT - két éve (vagyis
igazából két év múlva) halott. Szerencsére nem húztak egy Gyors és Dühöst, az
Özvegy nem támad fel, simán csak megkapjuk, hogy mit is csinált/mi történt vele
a Polgárháború után, mivel itt veszi fel a fonalat a film.
Ross tábornok üldözi Natasát, Natasa menekül, Natasa összecsap egy
kiborggal - egy másik szálon pedig a szovjet/orosz Fekete Özvegy-program
szereplőit láthatjuk különféle helyzetben. Sötét Özvegyünk elkeveredik
Budapestre is (de előtte vitázik egy sort a hirtelen a semmiből felbukkant
fixerével, hogy most Budapestnek vagy Budapesztnek kell ejteni), ahol továbbra
sem derül ki igazán, hogy akkor most mi is volt az a bizonyos balhé, bár
megmutatják Sólyomszem nyílvesszőinek nyomait a gangos ház falában. Aztán
bejárják fél Eurázsiát, csapatot verbuválnak, majd lecsapnak a Vörös Szobára.
The end. Jah, van egy stáblista utáni jelenet.
Igazából elég jól kezdődik a film: The Americanst idéző nyitány - ha ilyen lett
volna a film, szerintem minden kritikus a zupáját az Anyaföldhöz verte volna
örömében; azután már a csapatépítés jön, ami két dolog miatt nagyon jó: David
Harbour Vörös Őre (és maga Mr Lily Allen) nagyon jó, lubickol a szerepben,
szövegei is jók; a másik pedig ahogy Jelena többször is oltja önreflektíven
Natasát a "signature move"-jával. Nagyon jót tesz a filmnek. Kár, hogy kb.
ezzel ki is merül az önkritika, pedig ez a vonal (szerintem) nagyon fel tudta
volna dobni a filmet. Sajnos a "végső csata" aka finálé nagyon durván túl lett
tolva, pontosan azt merült fel bennem is, mint egyszeri parasztbácsinak,
amikor először látott az állatkertben zsiráfot. De emellé legalább ezen a
részen nagyon súlytalan a CGI is, látszik, hogy az ott csak sok-sok
képpont.
Összességében MCU-ventillátoroknak és David Harbour-rajongóknak érdemes
megnézni. Ha egyik sem vagy, akkor esetleg ha csak egy könnyen felejthető
akciófilmet néznél, amiben meglepően sok nőiseggtotál van (mindezt úgy, hogy a
rendező nő - igaz, az operatőr egy kalapos skodá, akarom mondani férfi).
 |
Fear Street első rész: 1994 |
|
Wolkens ajánlója
Régen láttam már szórakoztató szeletelős tinihorrort, így rögtön felfigyeltem
a három részben érkező Fear Street-re, aminek az első darabja 1994-be repíti
vissza a nézőt. A korba, amikor a sétálómagnó már eltűnőfélben volt, a
mobiltelefon még státuszszimbólumként funkcionált, és nem a szélessávú
internet terpeszkedett a Maslow-piramis legalján.
Kések, balták és egyéb, emberi élet kioltására alkalmas eszközök
persze voltak, így hőseink, a folyamatosan gyilkosságok sújtotta Shadyside
tinédzserei elég gyorsan menekülni kényszerülnek... de ki elől is? Úgy tűnik,
ezúttal nem is egy gyilkos garázdálkodik, és hogy még rémisztőbb legyen a
dolog, egyre több jel utal arra, hogy a tettesek maguk is mind halottak, és
ennek megfelelően a megállításuk sem annyira egyszerű. Szerencsére a
netflixesen túltoltan polkorrekt összeállítású kis csapat képes együttműködni,
és önfeláldozóan viselkedni - kérdés, hogy mire lesz ez elegendő a
természetfeletti erőkkel szemben. A műfaj kötelező stíluselemeinek megfelelően
nem mindenki éli túl... külön csavar a történetben, hogy a Fear Street második
része 18 évvel
korábban
fog játszódni, így abszolút kérdéses, hogy
megtudjuk-e, mi történt végül az első epizód szereplőivel.
Nem újítja meg a műfajt úgy, mint anno a Sikoly, és nem lesz belőle olyan
legenda, mint a Halloween, vagy a Péntek 13, de hiánypótlónak jó. Még jobb
lenne minden szempontból, ha 18+ kategóriásra vágták volna, abból egy bővített
változatot szívesen megnéznék. :-)
Raf ajánlója
A Netflix úgy döntött, hogy R.L. Stines könyvsorozatát (újra) feldolgozza három
részben, s heti bontásban elérhetővé teszi az előfizetők számára. Az első rész
alapján nem volt rossz döntés.
Természetesen nem fogja megváltani a világot (hogyan is tehetné egy slasher?!),
viszont az eredmény ha nem is egyedi, de szórakoztató. Feltéve, ha szereted a
kaszabolós-meghalós filmeket (lásd még: Sikoly (a nagy reneszánsz elindítója)
és társai - a Sikoly nem véletlenül lett megemlítve, a film elején többször is
megidézik/homidzsolják).
1994-et írunk, egy ikertelepülés a helyszín: Sunnyvale és Shadyside - nem
véletlen a beszédes név: míg Naposvölgy Ohio egyik leggazdagabb és
legprosperálóbb települése addig Árnyékfölde küzd a munkanélküliséggel és a
sok-sok gyilkossággal (Amerika gyilkosságfővárosa). Elkezdődik (megint) az
öldöklés, a gyilkos elhalálozik, majd egy, a városok fiataljai közti ellentét
következtében szar kerül a palacsintába és egy maréknyi fiatal menekülni
kényszerül, miközben amerre járnak, hullák szegélyezik az útjukat. Sikerül-e
megállítani a gyilkost? Sikerül túlélni?
Összességében egy abszolúte szórakoztató slasher, kb nulla jump scare-rel, több
poénnal - és 1-2 kellemes meglepetéssel/csavarral. Műfaj kedvelőinek nagyon
ajánlott.
Pénteken jön a következő rész, az a Péntek 13-t fogja követni és 1978-ban
játszódik. Várós!
 |
Senki |
|
Wolkens ajánlója
Hutch Mansell (Bob Odenkirk) az a hétköznapi kinézetű középkorú családapa,
akiből senki nem nézi ki, hogy képes egyáltalán felemelni a hangját. Hamar
kiderül azonban, hogy ez a tévedés halálos is tud lenni, mert ő valójában
a nyugdíjba vonult John Wick ;-), aki csak akkor adja lejjebb fejlövésnél, ha
éppen puszta kézzel akar kinyírni valakit. Jelentkező pedig akad, úgyhogy
komolyabb felvezetés és történet nélkül indulhat az akció kifulladásig.
Szódával elmegy, de jövőre már
senki
nem fog emlékezni rá.
Raf ajánlója
Hutch egy könyvelő. Hutch egy közülünk. Felkel minden egyes nap, elmegy
dolgozni pont ugyanolyan borzasztó lelkesedéssel, mint mi szoktunk. Hutch élete
monoton, pont mint a miénk mostanában. Csak éppen Hutch nem annyira mi vagyunk,
hanem inkább egy bármely hárombetűs szolgálat alkalmazottja volt, aki a
bűnüldözést lecserélte a monoton külvárosi könyvelőlétre, s egy balul sikerült
eset után kénytelen visszatérni régi életéhez, egy picit a családja és a saját
jólfelfogott érdekében.
Várjál, azt mondod ez John Wick pepitában? Nem is, mert ott kutya volt, és nem
volt család. Jó, oké, ott is volt amcsi izomverda. Meg szovjetek. Okés, igazad
an, ez is csak egy a sok Wick-féle filmek közül (minden évben jön 1-2, tolta
ezt már Mitsubishi Denzel Washington, Matt Damon, Liam "pedig igazából én
kezdtem, de aztán a két másodperces kerítésmászást 15 snittel csináltam meg"
Neeson ésatöbbi, ésatöbbi). A különbség az, hogy itt Bob "SNLaul Goodman"
Odenkirk a főszereplő és Christopher Lloyd az apja. És a humor (fanyaron át
feketéig). Na meg a zene - szerencsére az utóbbi években már egyre több film
készül úgy, hogy a zene szerves része, sőt, kikacsint/mesél a szöveg.
Ha szereted az ilyenféle filmeket (tehát ha tetszett a Wick "Vaporub" János),
akkor én csakis ajánlani tudom; Odenkirk-rajongóknak dettó. Ha valamiért egyik
halmazban sem vagy, akkor is tudom ajánlani, jó szórakozás.
U.i.: VAN stáblista alatti jelenet.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Sokkal több, mint testőr |
|
Wolkens ajánlója
Samuel L Jackson és Ryan Reynolds egy krimi-akcióvígjátékban: ez már
alapból nem lehet rossz. És nem is az, az "előbb lő, aztán talán esetleg néha
gondolkodik" bérgyilkos és a "mindent előre eltervezünk, csak valamiért soha
nem jön össze" testőr párosa rengeteg kacagásra ad lehetőséget, amihez nagyban
hozzájárulnak a remekül megírt szövegek.
A mellékszerepekben Salma Hayek és Gary Oldman sziporkázik,
különösen ez utóbbi mutatja meg, mennyire kevés idő is elég neki a vásznon,
hogy emlékezeteset alakítson. Mindemellett szerencsére az akciójelenetekre is
jutott rendesen pénz. A két órás játékidő picit több a kelleténél, de ez
igazából már csak fanyalgás. Jó kis popcornmozi ez. :-)
 |
Lupin 2. rész |
|
Wolkens ajánlója
A Lupin második része szórakoztató, de még az előbb említett Lucifer
részeknél is jobban érződik rajta az időhúzás. Minimális jelentőséggel bíró
jelenetek, pl. "a rosszfiú betör egy lakatlan házba" indokolatlanul hosszan és
aprólékosan kerülnek bemutatásra, csak azért, hogy ki legyen töltve az adott
részre tervezett játékidő.
Omar Sy még mindig remek színész, de bunyósként már messze nem az:
a verekedések idegesítően bénák mind a koreográfiákat, mind a vágásokat
tekintve. A történet is sokkal kevésbé kidolgozott, de el kell ismerni, vannak
benne érdekes fordulatok. Egyszer nézősnek jó, de messze nem éri el az első
széria színvonalát.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Lucifer ötödik évad |
|
Wolkens ajánlója
1-8. rész
Hát kérem szépen, mi itten át lettünk verve: azzal a biztos tudattal
ültünk le az ötödik évad elé, hogy újabb 16 részen keresztül nézhetjük,
összejön-e végre Chloe és Lucifer. Ehhez képest a 8. rész után kiderült, hogy
az évad második felére még várni kell, nem is keveset.
Ez különösen annak fényében fájdalmas, hogy ezúttal minden eddiginél
nehezebb ellenfél igyekszik Lucifer életét romba dönteni, és attól sem riad
vissza, hogy hősünk barátain átgázoljon. A többségük szerencsére átlát a
szitán, de az Ördögnek így is komolyan fel kell kötnie az alsóneműt, és szembe
kell néznie azzal, hogy az önzése milyen súlyos következményekkel járhat. Aztán
mikor azt hisszük, végre jóra fordul minden, olyan verekedés veszi kezdetét,
amit már csak egyvalaki állíthat meg... és az ő megjelenése elég is ahhoz, hogy
most egy évig együk a kefét, hogyan fog folytatódni a történet.
9-16. rész
Sajnos hiába volt egy év szünet az évad közepén, ez a 8 rész valószínűleg
így is a teljes széria leggyengébb szakasza. A forgatókönyvírók úgy tűnik, nem
igazán tudtak mit kezdeni a helyzettel, amibe saját magukat navigálták az előző
8 rész végére.
Így aztán az epizódok egy része eléggé játékidő-kitöltésnek tűnik -
bár tény, hogy annak viszont rendesen meg vannak csinálva. Szintén remekül
működik az aktuális nyomozások és a főhősök saját élete közötti párhuzam, meg
Chloe töprengései a "hogyan szervezi meg az életét egy természetfölötti főnök
halandó felesége" témakörben. Szóval nem rossz ez, és vannak érdekes csavarok
is, csak... nem a legjobb.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Grizzly II - a bosszú |
|
Wolkens ajánlója
Megnéztem és nem térek magamhoz. Ez a film nem viccel.
Kezdjük azzal, hogy a film elkészülésének éve 2020. A forgatás éve pedig 1983.
Nem vicc.
A három színész, akit kiírnak a film elején, mint húzónevet, George Clooney,
Laura Dern és Charlie Sheen. Akiket kinyír a grizzly az első 3 percben. Nem
vicc.
A forgatás helyszíne Pilisborosjenő. Nem vicc.
A játékidő a végén a feliratokkal együtt (!) 1 óra 14 perc, aminek kb. a fele
koncertfelvétel, újrahasznosított vágásokkal, értsd: ugyanazt a jelenetet
többször is látjuk. Nem vicc.
Horrorfilm létére, amikor a grizzly üldöz vagy elintéz valakit, mindig csak az
áldozatot látjuk. Nem vicc.
A medve üvöltése pontosan olyan, mint a Commodore 64-re készült Exploding fist
című karatés játékban a csatakiáltás. Nem vicc.
A koncerten véletlenszerűen váltakozva van este, éjjel meg nappal, 5 percen
belül. Nem vicc.
Nem vagyok profi filmtrükkös, sőt, de ha összeszedem magam, ennél a medvénél
valószínűleg két hét alatt jobbat animálok. Úgy, hogy az első héten csak Stan
Winston School animatronikus oktatóvideókat nézegetek. Nem vicc.
A grizzly a legröhejesebben kinyírt szörny, amióta horrorfilmeket nézek, és nem
tegnap kezdtem. Nem vicc.
És erre a borzadályra eltékozoltak hét és fél millió dollárt. Nem vicc.
IMDB pontszám 3,4. Na ez egy vicc, a film maximum a felét éri.
Raf ajánlója
Három fiatal, Ron, Tina és Lance (lásd még: George Clooney, Laura Dern és
Charlie Sheen) sétálnak a Pilisben, csak egymásra figyelnek (pontosabban Ron és
Tina úgy igazából), a környezetükre nem, pedig elsétálnak pár figyelmeztető
tábla mellett, mely medve veszélyre figyelmeztet. Ők nem tudják, hogy nemrég
még borzalmas CGI-jal megöltek egy grizzly bocsot és megsebesítették az anyukát
is. Ezek és a horrorfilmes klisé jelenti a vesztüket: mindhárman meghalódnak.
Közben egy orvvadász is összefut Mackóné Ursulával, ő megússza a talákozást,
nem úgy, mint a haverja, aki nem sokkal korábban eltávozott az élők sorából.
Visszaér a többi orvvadászhoz, osztanak-szoroznak és rájönnek, hogy bizony egy
ekkora brumi Friscoban akár 100k zöldhasút is jelenthet, így megpróbálják
elkapni. Persze a vadőrök sem ülnek tétlenül a seggükön, megpróbálják Maciné
Lacinét elkapni és reallokálni, bár a környéken éppen felállított színpad és a
beígért koncertek számukra is zavaró körülmény, főleg, hogy Smith vadőr lánya
is melót kap a fesztiválon (mert tud tárcsás és nyomógombos telefont is
kezelni). Mikor a rosszlelkű vadorzók a pilisi riviérán közvetve megölnek egy
vadőrt az erdőkerülőknek nincsen más választásuk, mint felbérelni Bouchard-t,
az indiánt (John Rhys-Davies), aki vérprofi. A koncertek pedig kezdődnek.
Igazából nem tudom, hol kezdjem. A filmet (helyesebben: "filmet") 1983-ban
forgatták Pilisborosjenőn (Weindorf), majd Suzanna C. Nagy "hathatós"
"közreműködése" folytán 2021-ben VOD-n meg is jelent. Mindezt úgy, hogy a fél
stáb már azóta elhunyt, a "mű" 74 perces megtekintése után nyugodtan
kijelenthetem, hogy a néni megvalósította a többrendbeli halottgyalázást.
Nem voltak nagy elvárásaim, láttam az eredeti (lásd még, "első rész")
Grizzly-t, ami klasszikus nyolcvanas évekbeli állatos "horror" film volt, tehát
erősen sejtettem, hogy ez sem lesz kiemelkedő alkotás. És mekkorát tévedtem.
Nemhogy nem jó a film, egyenesen borzalmas. a 74 perces filmet (még mindig:
"filmet") jó két óra alatt néztem meg: felváltva röhögtem, sírtam, csodálkoztam
és éreztem mély szekunder szégyent. Mert ez a celluloidhulladék, ez... Erre
nincsenek szavak. A színészi játék olyan, amilyen (pedig micsoda nevek vannak
benne!), az hozza a zsáner színvonalát; de a megvalósítás, az... HUJJUJJJUJJJJ!
Kezdetnek a nyitó képsor az orvvadászattal - az egy dolog, hogy borzalmas a CGI
a lövéseknél, de valahogy kilóg a lóláb az egésznél. Jah, hát később kiderül,
hogy miért is - ugyanis egyrészt random természetfilmes jelenetek vannak
bevágva, másrészt később, főleg a koncertjeleneteknél meg stock videókból
vannak klippek (igen, meg is köszönik a stáblistán, ANNYIRA stock footage!),
nem csak a képminőségnél bukik ki a dolog, de ugye szűk 30 év alatt pöppet
változott a divat, kicsit sem szúr szemet az embernek. Ja de. Na meg ha már
koncertfelvételekről van szó, random bevágnak két KFT számot, de azt sem a
nyócvanas évekből, hanem aránylag friss felvételek, ahol Laár Andrásék, hát,
nem mai csirkék. De nem csak őket vágták be, hanem másokat is - nem azt mondom,
hogy szünetet kellett a tartanom röhögéstől és az említett szekunder
szégyentől, de az ezt követő 10 perc alatt, amíg mást csináltam, ittam szörpöt,
voltam vécén és még a macskát is megnéztem. Azt már meg sem merem említeni,
hogy hányszor ment le a Nap egy nap alatt, mert a harmadik naplemente után
feladtam a számolást. Nem láttam értelmét. És a finálé... A finálé. Ugyanolyan
jó, mint az egész film, többször bevágott jelenetek, Medvéné Lászlóné nem
mutatása - majd a "haláltusa" alatt bevillanó cápafogsor... Hát, kérem szépen,
ez színtiszta trash, abból is a rosszabbik fajta.
Nevetés, szekunder szégyen és hasonló állatságok miatt még akár ajánlhatom is
megnézésre - de inkább nem. Megnéztem, hogy neked ne kelljen.
 |
Army of the dead |
|
Wolkens ajánlója
Zack Snyder nem tud rövid filmet csinálni. Mondjuk az Igazság Ligája rendezői
változatához képest azért annyira nem lett hosszú a Holtak serege a maga két és
fél órájával, a tartalmához képest viszont igen. Amiben külön bosszantó, hogy
az előzetesben szereplő jelenetek összecserélt időrendje miatt a néző teljesen
más sztorira számít, mint amit kap.
Ráadásul szépen felépített történet helyett egymás után dobált jeleneteket
kapunk.
Ahogy egy eposzban, az elején indul az enumeráció, megismerjük a
szereplőket, de az "Isti vagyok oszt cső" szintű bemutatások nem járulnak hozzá
sem ahhoz, hogy az erőviszonyokat felmérjük, sem ahhoz, hogy bármilyen
viszonyba kerüljünk velük. Csoportdinamika, ugyanmá. Pedig alapvetően jól
kitalált arcokról van szó, lett volna ebben potenciál.
Aztán a csapat elindul, és jön a klisé klisé hátán című rész, kezdve a "vajon
ki lesz a rosszfiú" kérdéssel, hát, éppen csak hogy nem tetoválták szegénynek a
homlokára.
A zombik világa megint hoz pár érdekes újítást, de azon kívül, hogy a
forgatókönyv bedobja őket, nem tud mit kezdeni velük. Így aztán érdektelenségbe
vész az egész. A lövöldözős részekben van dinamika, persze tekintsünk el az
olyan apróságoktól, hogy a főszereplő Dave Bautista (aki szerintem kifejezetten
szenved a szerepben, nem tud mit kezdeni a karakterével) sorozatlövés módban
kaszálva jobbra-balra is mindenkit fejbe tud találni egyetlen elvesztegetett
töltény nélkül (tapasztalt Last of us játékosok enyhe arcideg-rángást
tapasztalhatnak a jelenetnél :-D).
Aztán amikor végre elég sok szereplő elhalálozott, akkor vége. Katarzis semmi,
jöhetnek a feliratok, és - ah milyen eredeti ötlet! - aláfestésnek a
Cranberries-től a Zombie. Ehhez képest a Préda végefőcím zenéje legalább egy
vicces fricska volt, és annak is mekkora.
Szóval hiába készültem sajtszószos tortillával meg sörrel, nem volt akkora
moziest, mint amire hetek óta fentem a fogam... :-(
Raf ajánlója
Zack Snyder kezdő (zenés videó) rendezőként megcsinálta a Holtak hajnala
remake-et, ami kivitelre, kinézetre hihetetlen jól sikerült, még ha az eredeti
alkotás társadalomkritikáját már nem tartalmazta (hát igen, elnézve a Watchmen
kiherélését, szerintem kijelenthető, hogy Eddie boy nem igazán képes (akarja?)
felfogni egy mű mögöttes tartalmát, főleg nem átültetni azt a saját
alkotásába), mégis egy teljesen jól sikerült alkotás volt (és ne feledjük,
lényegében azzal a filmmel születtek meg a gyors zombik) nagyon jó trükkökkel
és egy kellemesen unhappy endinggel.
Aztán jött a 300, ami egy jó képregényadaptáció volt, s itt lépett színre a
belassítás, ami a védjegyévé vált - de inkább lett hírhedt miatta, mint híres
(lásd még a Zsüzstisz League 10%-a volt lassítva). A már említett
Watchmen-elbaltázás után jött a Sucker punch, ami nem véletlenül okozott
felhúzott szemöldököket a nézőknél (nem akarok neveket mondani, de amikor én
láttam a moziban a társaságban volt aki bealudt rajta). Is. Aztán jövé a
Snyderverse, a "visionary director" és a DC-házassága - én csak az Acélembert
tudtam csak megnézni, szenvedtem rajta - de lehet elnézve Mártát a
későbbiekben, jól tettem.
És most Zachary Edward Snyder visszatért az origójához és csinált egy
bankrablós-zombis filmet. Nem fogok kertelni: bár ne tette volna! 70 (90+)
millióból forgatott, A-kategóriásnak szánt, ilyen rossz filmet nem mostanában
láttam. Hol is kezdjem? Az operatőri munka rettenetes: bárki is fényképezte
(segítek: maga Zack Snyder) nem ártana, ha elmenne szemészhez, ugyanis annyira
szűk a fókusz a képben, hogy a képernyő közepe éles, ami azon a ~20 százalékon
kívül van, az homályos, mintha az operatőrnek zöld- és mindenféle hályogja és
ezen felül még ritka rossz szeme lenne. Aztán ott van még a vágás: olyan
feleslegesen és értelmetlen sok vágás van, hogy a fal adja a másikat - azt
hittem, a MK-t nem lehet űberelni. Tévedtem. Például azt, ahogy Dave Bautista
feláll az asztaltól, 4 vágással mutatták be, az egyszerűen szégyen és gyalázat.
Ott van még a sok pénzből kb tíz évvel ezelőtti szinten álló CGI(nak csúfolt
valami). But wait, there's more - a film ("film") extra hosszú és unalmas, a
dialógusok Bayham-szinten (vagy alatt kicsivel vannak - igen, ez is
lehetséges), cserébe a történet őrületesen klisés és szánalmasan kiszámítható.
Mintha a vizionáló direktor megnézte volna a Piszkos Tizenkettőt részegen,
aztán reggel, mikor meglátta a másnapos fejét a tükörben, jött is az ihlet,
hogy mit kéne csinálni. Nagy hiba volt.
Senkinek sem ajánlom megnézésre, ez a közel két és fél óra tömény butaság,
rosszul és unalmasan megcsinálva - és az ending, annak végképp semmi értelme
nem volt (bár elnézve a filmet elnézve nem kéne csodálkoznom). Na és még
mielőtt elfelejtem, a filmzene: mintha Snydernek az lett volna a célja, hogy az
összes menő számnak, ami elhangzik a filmben, csakis a legolcsóbb és
legrosszabb feldolgozását lett volna csak hajlandó megvenni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Oxygen |
|
Wolkens ajánlója
Mozirajongó létemre szégyenteljesen kevés kortárs rendezőt tudok
felsorolni. De ha van olyan, aki nem annyira ismert, mint Tarantino vagy Nolan
:-), és mégis felkapom a fejem, ha meghallom a nevét, az Alexandre Aja.
Magasfeszültség, Sziklák szeme, Tükrök, Piranha 3D, Szarvak, Préda – igencsak
jófajta horrorfilmek mind, ez a csávó egyértelműen nem a romantikus komédia
műfajában mozog, de rendezni, azt nagyon tud.
A francia színésznőkkel még rosszabb a helyzet. Sophie Marceau,
Virginie Elfira és itt a vége. Pedig illene tudnom még Mélanie Lauren nevét is,
legalább a Becstelen brigantykból, de azért mást is letett már az asztalra.
És hogy miért hablatyolok ennyit, ahelyett, hogy a filmről beszélnék? Mert az
Oxygen - ahogy múltkor a Platform - olyan film, amiről a legjobb szinte semmit
nem tudni, amikor az ember leül megnézni. Még két dolgot vagyok hajlandó
leírni: a műfaj sci-fi thriller, az alapszituáció pedig az, hogy egy nő
felébred egy orvosi kapszulában, mindenféle kijelzőkkel körülvéve, leszíjazva,
infúziókkal teleszurkálva, és még a saját nevére sem emlékszik.
Az ezt követő száz perc minőségére pedig a rendező és a főszereplő neve a
garancia.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Crazy about her |
|
Wolkens ajánlója
A jóképű bulvárújságíró srácot, Adrit, felszedi egy bárban a kissé
excentrikus Carla, hangsúlyozottan egyéjszakás kaland céljából. A srácon
azonban mélyebb nyomot hagy az együtt töltött idő, és elhatározza, hogy
megkeresi a lányt. Meg is találja... egy
elmegyógyintézet/pszichiátria/rehabilitációs klinika lakójaként, ahonnan
aznap éjjel megszökött.
Hirtelen "pedig akkor még jó ötletnek tűnt" :-) alapon, kamu orvosi igazolással
beutaltatja magát az intézménybe, hogy közel kerülhessen a lányhoz...
Az előzetes vígjátékot ígér, de a sztori elég gyorsan komolyra fordul, és nem
csinál viccet az intézet lakóiból. Sőt, ahogy a filmben el is hangzik, a
pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve: egy hozzá nem értő beavatkozás
egy mentális problémákkal küzdő páciens életébe könnyen felboríthatja a kényes
egyensúlyt. Kissé klisés és kiszámítható, de szépen ábrázolt jellemfejlődés és
érzelmekben gazdag történet: a Crazy about her egy nem szokványos, de kedves és
életigenlő spanyol... hmm, na jó, oké, legyen mégiscsak romantikus vígjáték.
:-)
 |
The platform |
|
Wolkens ajánlója
A Platform egy erősen szimbolikus jelentéssel bíró és piszok nyomasztó film,
amiről jobb minél kevesebbet tudni, amikor leülsz megnézni. Úgyhogy próbálom a
szükséges minimumot leírni, hogy legalább egy nagyjábóli kép meglegyen.
A Lyuk egy börtön, fentről lefelé számozott szintekkel, és néhány egyszerű
szabállyal:
- minden szinten ketten laknak,
- a szintek között egy, a nulladik szintről induló platform viszi az ennivalót,
és minden szintnek annyi élelem jut, amennyit a fölötte levő szintek
meghagytak,
- havonta véletlenszerűen változik, hogy ki melyik szinten van,
- senki nem tudja, milyen mély a Lyuk, azaz hány szint van összesen.
Általában az egyszerű szabályrendszerek működnek a legjobban, és itt is ez a
helyzet. Az eredmény pont annyira hátborzongató, kegyetlen és véres, ahogy az
a leírt szabályokból kikövetkeztethető. Sőt még annál is jobban, szóval gondold
át, meg akarod-e nézni. Viszont ez a darab is megérdemli a "ha nem láttad,
akkor van egy film, amit nem láttál" címkét.
 |
Grönland |
|
Wolkens ajánlója
Bő húsz évvel az Armageddon meg a Deep impact után megint egy égitest készül
becsapódni a Földbe, kilátásba helyezve az emberiség kihalását. Az eseményeket
egy háromtagú család szemszögéből követhetjük nyomon.
Megmondom őszintén, nem ugrott meg a pulzusom az előzetest nézve, de
gondoltam, adok neki egy esélyt. És a Grönland, bár messze nem a világ legjobb
filmje, meglepően jó. Nem a katasztrófa vonal az, ami erőssé teszi, hanem az
emberi sorsok és viselkedésminták megmutatása krízishelyzetben, a végtelen
önzéstől az önfeláldozásig. Gerald Butler, mint apuka és Monica Baccarin, mint
anyuka remek páros, együtt és külön-külön is jót alakítanak. Nem annyira ütős
mozi, mint az Utolsó órák, nem annyira pátoszos, mint az Armageddon, és nem
annyira "minden romba dől a hátunk mögött"-es, mint a 2012, de egy megnézést
simán megér.
Raf ajánlója
Ez az a film amiben a világ legnagyobb diákhitelével rendelkező skót és a csaj
a Firefly/Homeland/Deadpool-ból játszik és nagy eséllyel soha a büdös életben
nem hallottál róla (én is csak egy véletlenül elcsípett és nem áttekert
tecső-reklámban figyeltem fel rá. Amúgy meg, minden másra ott a tecső
prémium).
Na, ez a film egy világvégés-pusztulásos mozi, amiben már az elején a világ
összes kliséje egymásnak adja a kilincset, sorban állva az ajtó előtt - ÉS
ezeknek köszönhetően nagyon sokszor szánalmasan kiszámítható (szerencsére nem
minden - de elég sok), tehát nem ez lesz az a katasztrófafilm amiben
10 döbbenet/perc a meglepődések száma. Nem ez lesz az a film sem, ami úgy vonul
be a történelemkönyvekbe, hogy "a 2020-ban kijött legjobb CGI-jal rendelkező
film", ugyanis helyenként (helyenként?!?!) olyan ergya, hogy a kifutó konzolon
futó Cyberpunk 2077 a térdét csapkodja a röhögéstől majd szánalmas
pillantásokat rávetve várja legújabb patch-et. Igen. A robbanások, a tüzek...
JAJJ.
És mégis, nem rossz film a saját kategóriáján belül! Sőt, a zsáneren belül a
jobbak közé tartozik, legfőképpen azzal, hogy tényleg végig a főszereplőre és
családjára koncentrál, de nem ám 2012-stílusban, hogy éppen mögöttük szakad
le/fel/át/keresztül a Minden, hanem általában csak a katasztrófa szele (pun
intended) csapja meg őket. Ráadásul semmiféle Emmerich-féle pátosz nincsen
benne, személy szerint egyetlen USA-zászlót nem sikerült felfedeznem a közel
két óra alatt.
Ha szereted a katasztrófa/világvége filmeket, érdemes megnézni - főleg, ha nem
vagy oda a végtelen mennyiségű pátosszal átitatott pusztításpornóért.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Sexify első évad |
|
Wolkens ajánlója
A varsói műszaki egyetemen három lány küzd azzal, hogy le kéne diplomáznia. Az
évfolyam legokosabbja, Natalia, új konzulense nyomására kénytelen új témát
keresni, ami sokkal szexibb, mint amin eddig dolgozott. A lány komolyan veszi
az instrukciókat, és úgy dönt, hogy ha már szexi projekt kell, akkor egy női
orgazmus optimalizáló telefonos alkalmazás kifejlesztésével fogja learatni a
babérokat.
Meg van győződve arról, hogy a dolog algoritmizálható. Az egyetlen
aprócska, incifinci, mákszemnyi nehézség az, hogy Natalia úgy autista, ahogy a
nagykönyvben meg van írva, és a szexről kizárólag lexikális tudással
rendelkezik. Nincs mit tenni alapon bevonja a projektbe az éppen esküvő előtti
pánikban levő Paulinát és a mindenkivel mindenhol szexelő, ám valójában
mélységesen boldogtalan Mónikát. A bukás nagyjából az első pillanattól
garantáltnak tűnik, de a trió nem adja fel...
A nyolc részes sorozat nem éri el a Sex education színvonalát, és annál messze
kevésbé explicit, ami a szexszel kapcsolatos kérdéseket illeti. Ha viszont
figyelembe vesszük, hogy a vallási bigottságtól sújtott Lengyelországban
készült, akkor kifejezetten bátornak mondható. A három lány mindegyike komoly
személyiségfejlődésen megy keresztül, az üzenet pozitív és hiteles. Plusz az
egész alapvetően kedves és vicces, szóval ajánlott. :-)
Raf ajánlója
Sheldona "Natalia" Cooperova végzős hallgató a varsói(?) műegyetemen. Kicsit
nagyon antiszociális és (lehetséges) magasan funkcionáló autista.
Diplomamunkáját a saját magán kísérletezett "Szundi" appról írná, amivel egyben
az "Év Egyetemi Appja"-versenyen is indulna. De a témavezető felvilágosítja,
hogy szerinte semmi értelme, még nem késő (???) másik témát választani, mert
ezzel úgyis befuccsol, meg esélye sincsen a másik csapat Blutooth-os színváltó
hajzseléje ellen. Segíteni próbál neki Aubrey "Paulina" Plaza, aki szegénykém
nem elég, hogy mélyen vallásos, de még a tisztképzőben okuló pasijával a
szexuális élete nemhogy romokban van, konkrétan nem létezik: egyszerűen 28
másodperc előjátékmentes reszelésből áll a srác részéről. Hozzájuk csapódik
Móniká Promiszkuitás aki az egyetemről kicsapás határán áll. Ők hárman sok
viszontagság árán összefognak, együtt dolgoznak és elkészítik a Sexify-t, az
appot, mely segít a Lányoknak, Nőknek és Asszonyoknak a boldogabb és
felszabadultabb szexuális életet elérni és megélni.
Nem rossz kis tinivígjáték, egy nagyon szórakoztató limonádé, de nem tipikus
amerikai (bár a befolyás érezhető rajta, de nem zavaróan) - a koli portásnénije
valami hihetetlen karakter (és hozzá a színésznő!), a szinkron is jó (Elek
Ferenc FTW!). Nyolc rész, két nap alatt le lehet darálni, kellemes kis
szórakozás, tudom ajánlani.
Már csak arra lennék kíváncsi, hogyan sikerült Milly Bobby Brown-t megszerezni
(és megöregíteni) Natalia édesanyjának???
Kapcsolódó ajánlók
 |
Kill Bill Vol. 1-2 |
|
Wolkens ajánlója
Vannak a filmtörténelemben örök vitára okot adó kérdések, mint: A Star
Wars királyabb, vagy a Star Trek? Sean Connery vagy Pierce Brosnan volt jobb
James Bond? A Kill Bill első vagy második része a tökéletesebb?
Ezeket a kérdéseket azért lehet még mindig feltenni, mert vannak
filmek, amik nagyon jól öregszenek. Ilyen a Kill Bill is, aminek az első része
idén 18 éves. Nem tudom megmondani, melyiket hányszor láttam, de ha elárulom,
hogy kívülről fújom mindkét rész szövegkönyvének legalább a felét, meg a
komplett soundtracket, azért az sejtet valamit. Láttam és elismeréssel adóztam
Tarantino összes filmjének, de a szívem csücske az ez a páros. Két teljesen
más, és mégis harmonikus egységet alkotó film, amiben csak kifejezetten finnyás
és fikázós hozzáállással lehet hibát találni. Nagyszerű színészek. Felrúgott
időrend, hogy az epizódok logikai és ne kronológiai egységet képezzenek.
Hibátlan operatőri munka. Fél másodpercestől percet meghaladóig mindenféle
hosszúságú vágások, mindenhol olyan, amilyen éppen oda való - a rendező nem
siet, amikor nem szükséges, de ha az kell, akkor beindul az ereszd el a hajam.
Az első rész nagy kardcsata-jelenete, több hektoliter művérrel,
tucatnyi levágott végtaggal meg hullával nagyjából olyan hosszú lehet, mint
Bill elmélkedése Superman lényegéről a második részben. Ez utóbbi számomra a
csúcspont a filmben, David Carradine előadása egyszerűen megunhatatlan.
Tarantino zsenialitása többek között abban rejlik, hogy ez a kettő tökéletesen
megfér egymás mellett. De felemlegethetném O-Ren Ishii (Lucy Liu) véres
monológját a yakuza tanácsban, vagy Vernita Green és a Menyasszony (Uma
Thurman, de ezt úgyis mindenki tudja :-)) párbeszédét, olyan gyönyörűséges
mondatokkal megspékelve, mint: "It's mercy, compassion, and forgiveness I lack,
not rationality.", azaz nagyjából "A könyörület, az együttérzés és a
megbocsátás az, ami hiányzik belőlem, nem a racionalitás."
Oké, most simán azt feltételeztem, hogy ha valaki nem is látta, legalább tudja,
miről szó ez a mestermű-páros. Aki látta, reményeim szerint most kedvet kapott
az újranézéshez. Akinek mégis kimaradt volna, az most azonnal vegyen mély
levegőt és merüljön alá minden idők egyik legszebb és legvéresebb
bosszúhadjáratába.
 |
The Mitchells vs. the Machines |
|
Wolkens ajánlója
Egy gonosz mesterséges intelligencia világuralomra tör és ki akarja pusztítani
az emberiséget... nem, ez nem a Terminátor széria legújabb darabja, hanem egy
animációs vígjáték a Sony Pictures-től. A középpontban a meglehetősen
diszfunkcionális Mitchell család áll, akik történetesen éppen autóval vannak
úton, amikor a gépi apokalipszis kitör.
És persze ahogy az lenni szokott, a katasztrófa egybekovácsolja a családot, és
az emberiség utolsó esélyeként szembefordulnak a géphadsereggel...
A netes kritikák és a 7,8-as imdb pontszám magasra, konkrétan túl magasra tette
a lécet. Aranyos kis családi film, kellemes szórakozás rengeteg akcióval,
vizuális meg verbális poénnal, de azért annyira nem jó, mint a híre.
Raf ajánlója
A Mitchell család egy tragédia. Apa és lánya teljesen elhidegült egymástól, az
anyuka a szomszéd családra (Tájgen Kriszti és Legenda János) irigy, a kisfiuk
meg, hát kettyós, pont úgy, mint az egész család. Katie, a család
művészpalántája éppen egy művészegyetemre menne művészetet tanulni, mikor apja
elhatározza, hogy ideje kicsit közelebb kerülni egymáshoz, ezért repülő helyett
inkább kocsival vinné el a leányt a felsőoktatási intézménybe.
Ezzel nem is lenne semmi gond, csak éppen pont az út alatt dönt úgy egy
Mobiltelefonos Személyi Asszisztens, hogy megszabadítja a Földet az emberektől
- ami majdnem sikerül is, csak éppen nem számolt a Mitchell-családdal, akik
lehet diszfunkcionálisak és fullba tolják a kretént, de ők az utolsó
reményünk.
Nem kertelek - a történet pont annyira sablonos, mint a leírás alapján tűnik.
Igen, nem a történet miatt érdemes megnézni ezt a rajzfilmet. Nem. Hanem a
poénok, kikacsintások miatt. Nem tudom sajnos milyen lehet eredetiben, de a
magyar szinkron nagyon jó, tele van felnőtteknek kikacsintásokkal (köszi Shrek!
BTW: az megvan, hogy Shrek és Han Solo ruhatára egy és ugyanaz?!) és viccekkel,
de közben a kicsik számára is élvezhető. Igen, nem egy olyan poén volt, ahol
annyira röhögtem, hogy konkrétan másfél percekre lefagytam. Persze, én voltam a
hülye, hogy az elején láttam, hogy a Miller-Lord-páros bábáskodott, mégis
kételekedtem. Hát, hiba volt. Egy aranyos és nagyon vicces rajzfilm,
mindenkinek csak ajánlani tudom. Idén ne is jöjjön rosszabb!
 |
Ginny és Georgia első évad |
|
Wolkens ajánlója
Georgia (Brianne Howey remek) kétgyerekes anyuka, van egy 15 éves lánya,
Ginny (Antonia Gentry még remekebb) és egy 7 éves kisfia, két külön apukától,
és közben friss özvegy egy harmadik pasi után. Nem kis teljesítmény, különösen,
ha figyelembe vesszük, hogy anyuka még csak 30 éves. Ráadásul a múltja
veszélyes titkokat rejt, nem véletlenül költözik állandóan, ha forró lesz a
lába alatt talaj.
A legújabb ideiglenes lakcím a festői... izé, nem, tök sztereotip kisváros,
Wellsbury. Itt kapcsolódunk be a zűrös család mindennapjaiba, amit tíz részen
keresztül követhetünk nyomon.
A sorozat nem hibátlan - oké, hát melyik sorozat az -, de meglepően jó. Ügyesen
adagolja a részleteket Georgia múltjából, párhuzamba állítva a jelen
eseményeivel, érdekesek - ha nem is feltétlenül kiszámíthatatlanok - a
fordulatok. A színészek mind jó választások az egyes szerepekre, és ez
különösen igaz a gyerekekre. Ginny iskolatársai, haverjai, barátai, fiúk,
lányok egytől egyik nagyszerűen hozzák a karakterüket, legyen szó szerelemről,
bulizásról, örök barátokról vagy örök haragról. A stílus meglehetősen nyílt -
annyira nem, mint a Sex education esetében, de azért nem is áll távol tőle -,
és a korosztály tipikus 21. századi problémái is terítékre kerülnek. Ajánlott,
várjuk a második évadot.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Mortal Kombat 2021 |
|
Raf ajánlója
Hollywood újra nekifut a játékadaptációknak - és egyben a Mortal Kombatnak is,
annak ráadásul harmadszorra. Természetesen jó szokáshoz híven egy full kezdőt
"nyertek meg" a direktori székbe - nagy kérdés, hogy azért, mert egy báb
kellett nekik vagy "senki sem vállalta"-esete forog fenn.
A film maga eléggé kétarcú: természetesen mivel a játékoknak is
olyan bonyolult története volt, hogy az eddig kiadott összes (ha jól számolom
18 (!!!)) rész forgatókönyve elfér egy post-iten, ugyanígy a filmé sem kér
többet egy A5-ös lapnál, jó nagy betűkkel írva félig tele azt. Igen, egy másik
sík el akarja pusztítani a miénket, már 10 fordulóból kilencet elvesztett a
Team Earth Realm, s ha most is nyernek az Ellenék, akkor bizony Síkunk
elpusztul, de szerencsére össze lehet és kell szedni egy Csipet Csap, akarom
mondani Hős Alakulat, akiknek ugye még a Nagy Csata Előtt fel kell fedezni
magukban a csít, hogy legyen esélyük a Végső Bunjóban. Igen. Pont annyira
sablonos, mint azt az ember várja - de mondjuk nem is a történetért ül be az
ember a filmre, hanem a bunyók miatt. Na meg az MK9 óta a szériát jellemző
igencsak látványos belezések-felezések miatt. Igen, ez a film nem PG13. Ez R.
Van itt vér, bél, felezés. A probléma "csak" annyi, hogy a rendező és az
operatőr (és valszeg a produceri gárda is) az Olivier Megaton Iskolába járt és
szanaszét vagdalja a bunyókat. És amikor azt mondom szanaszét, akkor nem
túlzok: egy filmközepi tréning kb 22 másodperces volt, abban legalább 20 vágás
volt. Igen, kb másodpercenként van vágás. Igen, másodpercenként. Szégyen.
Emelett még feltűnően sokszor fordul elő, hogy kameraváltásoknál eléggé mást
látunk az új szempontból, mint az előzőben (más beállások és testtartások,
ruhák és felszerelések, ilyesmi). Cserébe Sub-Zero és az effektei, az nagyon
jók.
Összességében adaptációnak jó a film, filmnek már kevésbé. De az irány nem
rossz, s mivel haloványan belengették (lásd még: utolsó snittben az arcunkba
tolták), hogy ők bizony csinálnának még ilyet. Én azt mondom, legyen, de
kevesebb vágással kérném, lehessen látni rendesen a bunyót.
Kikapcsolódásnak (well, véres-belezős-felezős-bunyós filmre ilyet mondani...)
és érdeklődőknek tudom ajánlani. Csak ne nagy elvárásokkal ülj le elé.
És igen, A "zene" elhangzik a filmben. És a stáblista alatt is. És nem, nincsen
stáblista utáni jelenet.
 |
Ne higgy a szemének! első évad |
|
Wolkens ajánlója
Az elvált Louise (Simona Brown) egy bárban véletlenül megismerkedik a
sármos Daviddel (Tom Bateman, nagyjából Tom Ellis költséghatékony verzióban),
és a remek hangulatú estét egy csók zárja le... aztán a férfi zavarodottan
elrohan.
Másnap kiderül, hogy ő a klinika új pszichiátere, és egyben Louise
új főnöke. Ez már önmagában kellően kínos, hát még amikor kiderül, hogy David
nős, és felesége a gyönyörű és titokzatos Adele (Eve Hewson lenyűgöző). Az
alapkonfliktus tehát adott, a történet és a szereplők egymáshoz való viszonya
egyre jobban bonyolódik, ahogy a néző és Louise fokozatosan megismeri a
rejtélyes házaspár még rejtélyesebb múltját...
A minisorozat hat részes, összesen mintegy öt óra játékidővel – egyáltalán nem
kapkodós, de szerencsére nem is válik unalmassá. A fordulatok egy része előre
látható, de az utolsó nagy csavarra nem számítottam – annak ellenére, hogy
szépen elő van készítve, és egy csomó, addig nem világos részlet is ezzel
kattan a helyére. Nem azt mondom, hogy nem láttam még sehol ezt az ötletet, de
a szépen kidolgozott forgatókönyv miatt nem érződik lopottnak. Misztikus
thriller rajongóknak jó kis anyag.
 |
Banshee negyedik évad |
|
Wolkens ajánlója
A Banshee záró évada nagyon más, mint az előzőek, és mégis remekül
illeszkedik a szériába. Az első két sorozat tömény akciói és a harmadik nyers
brutalitása után az alkotók nyugodtabb vizekre eveztek: az események ezúttal
sokkal visszafogottabban hömpölyögnek, de persze az "unalmas" és a "vérszegény"
jelzők használata továbbra is teljesen indokolatlan lenne.
Két év telt el az előző széria eseményei óta, és hogy mi történt
ebben az időszakban, azt időről időre felvillanó visszaemlékezésekből tudjuk
meg. Hőseink, már akik túlélték a vérontásokat, a sebeiket nyalogatják. Az
egykor megállíthatatlan seriffben megpattant valami, és már nem igazán lát maga
előtt célt. Amikor viszont egy rejtélyes sorozatgyilkos felbukkanása kavarja
fel Banshee hétköznapjait, Hood, személyes érintettség okán újból nyomozni
kezd. Ezzel párhuzamosan több kisebb-nagyobb hatalmi harc is zajlik, és egyre
elkerülhetetlenebbül közeledik több végső leszámolás.
Ritkán látni olyan szép utolsó évadot, mint a Banshee esetében. Gondosan
varrogatja el a szálakat, miközben ügyesen hoz be, aztán von ki a forgalomból
új szereplőket. A főbb történéseket - a sorozat jellegéhez képest meglepően
érzelemgazdagon - lezárja, ennek a történetnek így itt van vége és így kerek a
vége. Ez persze egy másodpercig sem jelenti azt, hogy ne néznénk tovább
szívesen a szereplők kalandjait. Hood, Ana, Sugar, Job és a többiek...
hiányozni fogtok.
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2021.08.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|