|
 |
Post Mortem |
|
Wolkens ajánlója
2021-ben a Post Mortem-et Magyarország nevezte Oscarra, de elég gyorsan
kiesett. Ami nem meglepő, mert nem oda való.
Ami meglepő, az az, hogy a Post Mortem egy hátborzongatóan hangulatos és
látványos, rendesen megcsinált horror. Nem kevés kísértetes meg kísértetházas
mozit láttam már, de azt nem gondoltam volna, amikor rányomtunk a lejátszás
gombra, hogy ez a hazai, kevés szereplős horror simán felveszi a versenyt
olyanokkal, mint az Oculus vagy a Bíborhegy, és főleg nem gondoltam volna ezt
a technikai kivitelezésről, különösen nem a hollywoodi mértékhez képest
röhejes, 3 millió dollárt sem elérő költségvetés fényében. Pedig igen.
A történet szerint 1918-ban járunk, a világháború után. Tomás (Klem Viktor) kis
híján odaveszett a csatatéren, talán halott is volt pár percig... és a
traumatikus élményt úgy dolgozza fel magában, hogy halottakat fotóz az elhunyt
még élő családtagjainak kérésére. Az üzlet, ha nem is pörög, de megyeget, aztán
hősünk egy furcsa kislányt, Annát (Hais Fruzsina) követve elkerül egy névtelen
faluba, ahol nagy meglepetésére az összes fényképén kísértetek látszanak. Ez
még nem lenne akkora baj, de valamiért a kísértetek a fotós feltűnését követően
egyre agresszívabbá válnak, így Tomás a lány segítségével - versenyt futva az
idővel - próbálja kideríteni, mi az oka a jelenségeknek...
Ha tetszik az alapötlet, és szereted a műfajt, mindenképpen érdemes adni neki
egy esélyt. Ugyan vannak kisebb ilyenolyan hibái, de a hangulata magával ragad,
és ez egyszerre köszönhető a szépen felépített feszültségnek, a végig baljós
zenének, a színészi játéknak, a sápadt színvilágnak és a kifejezetten látványos
effekteknek. Kérünk még ilyeneket!
Kapcsolódó ajánlók
 |
65 |
|
Wolkens ajánlója
Adam Driver egy embernek látszó földönkívülit alakít ebben a filmnek látszó
valamiben. (Anti)hősünket az űrhajó meteorológia-alkalmazása elfelejtette
figyelmeztetni az aszteroidazápor képében manifesztálódó szélsőséges időjárásra
(érted, METEORológia, hö-hö-hö), így aztán kényszerleszállást kénytelen
végrehajtani a Földön - mikor máskor, mint 65 millió évvel ezelőtt. Bolygónk
pedig nem a legszebb arcát mutatja. Egymást érik a rondánál rondább őslények,
amik között valahogy egyetlen növényevő sincs, szemmel láthatóan mind ember-,
bocsánat, űrlényvérre pályáznak. Mills (Driver) ráadásul pulzál az önjelölt
szuperhős és a lúzer között, de többnyire az utóbbi, mivel kábé a saját lábában
is elesik, és minden esés után nagyon fáj valamije. Így próbálja megmenteni a
tízévesforma Koát (Ariana Greenblatt), aki ráadásul még Millsnél is
földönkívülibb nyelvet beszél, nehogy ők ketten véletlenül szót értsenek.
A másfél órás film nagyjából a kétharmadánál válik idegesítően unalmassá
(kiszámítható már addig is volt). Helyenként lassan már mindennek is szurkoltam
Mills ellenében, a négylábúvá mutálódott T-Rex-ektől a mindent elnyelő mocsáron
keresztül a fizikai hülyeségek tömkelegén keresztül vizualizált
aszteroidákig.
Ha ez lenne Adam Driver első filmje, akkor lehetne az érv, hogy "fiatal voltam
és kellett a pénz", de hogy elismert színészként erre a borzadályra hogyan
tudott igent mondani, az rejtély.
 |
Gyilkos a házban harmadik évad |
|
Wolkens ajánlója
Hőseink idegeit újabb gyilkosság borzolja: az áldozat ezúttal egy filmsztár
(Paul Rudd), akit elég sok ember utált, így aztán nehéz eldönteni, ki is
utálhatta legjobban. Az amatőr nyomozó trió, Charles, Mabel és Oliver (Steve
Martin, Selena Gomez, Martin Short) többszörösen is érintett az ügyben:
egyrészt konkrétan a nyakukba esik az aznap este az árnyékvilágot már másodszor
elhagyó pasi hullája, másrészt az illető éppen az Oliver rendezésében színpadra
kerülő előadás főszereplője, ráadásul a darabban Charles is játszik. Szóval van
mit kibogozni, és akkor ott vannak még a párkapcsolatok is, amiben kedvenceink
sokkal kevésbé mozognak otthonosan, mint a gyilkosságok felderítésében.
Ahogy eddig is, kellemes kikapcsolódás a sorozat, de! erős pluszpont, hogy
ezúttal megnyerték az évadhoz az egyik legnagyobb színésznő-legendát Meryl
Streep személyében, és említésre érdemes még Matthew Broderick vendégszereplése
is, aki most éppen saját magát alakítja.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Cicaverzum |
|
Wolkens ajánlója
A Cicaverzum előzetese a lökött csajjal (Törőcsik Franciska) meg a szexi hangon
búgó kandúrmacskával az első percben megvett kilóra... tűkön ülve vártam, hogy
végre jöjjön a film is. És, mondjuk úgy, visszafogottan fogalmazva, a film maga
már nem vett meg kilóra.
Azt azért erős lenne kijelenteni, hogy a reklámban elsütötték az összes poént,
ez messze nem lenne igaz, de hiába a humor, hiába a helyzetkomikum, hiába a jó
színészi játék (Patkós Márton a csábító macska szinkronjaként már azzal képes
megmenteni egy jelenetet, ahogy a hangjával játszik), a darab egyszerűen nem
talál magára. A történet szétesik sztereotip epizódokra, amikben a pillanat
felülír mindent, a jelenetek szerves összekapcsolódása nem szempont. A végére
eljutunk oda, hogy nagyjából senkinek a motivációját nem értjük, meg azt sem,
hogy mi ez az egész. Pedig az abszurd alapötletből lehetett volna a szatírától
egy filozofikus hangvételű romantikus vígjátékon keresztül egy szimbólumokkal
teletűzdelt társadalomkritikáig bármi. Vagy ezek kombinációja.
Szóval hiú ábránd volt, hogy valami Liza, a rókatündér szintű és színvonalú
másfél órát kapunk. Kár érte, az alapötletben sokkal több volt, mint amit a
forgatókönyv ki tudott hozni belőle.
De! ahhoz képest, hogy a macskák legendásan NEM taníthatóak, emelem a kalapom
az idomárok előtt, sehol nem érezni, hogy egy adott vágásban a kandúr(t éppen
alakító macska) ne azt csinálná, amit kell neki.
Raf ajánlója
Fáni (aki nem elefánt, hanem egy frufrus építész leányzó) párkapcsolati
problémákkal küszködik - apja (Kiss Tibor, a Quimby énekese és a Moszkva tér
záró mondatainak elmonológolója) halála miatt bárki, számára vonzó férfival
találkozik, annak elképzeli a halálát, s így nem képes vele semminemű
kapcsolatra.
De aztán új pasi jön az irodába - aki hozza magával a fekete macskáját, ki
elkezd Fánihoz beszélni, s így zuhan a leányzó bele egy lefelé tartó spirálba,
ahol várja őt az őrület és a klasszikus bántalmazó kapcsolat.
Sajnos a film (vagyis hát, az alkotói) nem igazán tudták eldönteni, hogy akkor
most mit is akarnak csinálni. Fekete vígjáték-féleség? Hamar eldobják. Romkom?
Ez viszi a prímet, de akkor meg minek volt benne a morbid vonal?
Pedig a potenciál, AZ megvolt - elég csak a trélert megnézni, ha azt a filmet
csinálták volna meg, sokkal jobbak lennének a visszajelzések (lásd ezt a
firkálmányt, itt és most). Így is vannak zseniális karakterek (a három idős
grácia telitalálat - pláne, hogy Udvaros Dorottya, Tordai Teri és Martin Márta
játsza őket; kemény belegondolni, hogy U. Dorottya is már nagyiszerepekre
öregedte magát), Patkós "Rómeó" Márton, mint a macsek(ok) hangja is telitalálat
(csak egy egérköhögésnyi hiányzik, hogy hozza Sinkó László "Helló Cicus"-át a
Macskafogóból) és a Don't Breathe-ből ismerős Törőcsik Franciska is jó Polgár
"Mercutio" Csabával.
Egyszer nézős film - de mindenképpen úgy érdemes beülni rá, hogy letekerjük az
elvárásokat, mert a tréler sajnos magasra tette a lécet, amit a film
nekifutásból, művészi könnyedséggel lever, hiába hangzik el, hogy egy probléma
az álruhás lehetőség. Lehetőség? Igen. Siker? Nem annyira.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Easttown-i rejtélyek első évad |
|
Wolkens ajánlója
Kate Winslet remek színésznő, de a külsejét illetően nem idősödött szépen.
Pozitív mellékhatásként viszont így tökéletesen hiteles tud lenni minden
"utálom a világot" szerepben, és ezt adja az Easttown-i rejtélyekben is.
Elvált, megkeseredett, a múlttal való szembenézés elől a munkába menekülő
rendőrnyomozót alakít, akinek rövid időn belül egy meggyilkolt és két eltűnt
fiatal lány esetével is meg kell birkóznia.
A hétrészes, epizódonként egy órás sorozat nem kapkod, az első részt teljes
egészében az alaphelyzet felvázolására fordítja, hogy aztán fokozatosan tegye
egyre nyomasztóbbá a légkört egészen az utolsó részig. Easttown az a kisváros,
ahol nincsenek nyertesek, csak vesztesek, még vesztesebbek, és a vesztes szó
további fokozott alakjai. Mindenki tud mindenkiről mindent... vagyis azért
mindent mégsem, mert akkor nem lehetne ilyen hosszú a széria. :-)
Hangulatában helyenként már-már a Dogville-hez közelít, de az egy mestermű,
ez meg azért annyira nem. A kötelező nagy fordulat előtti szakasz nyúlik, mint
a rétestészta - egyértelműen az utolsó epizód a leggyengébb láncszem a
sorozatban. Viszont mentségére legyen mondva, hogy végig következetes marad, az
újabb csavarok nem rúgják fel a régieket. Összességében jófajta krimi ez,
érdemes végignézni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Marsra, magyar! első évad |
|
Wolkens ajánlója
1-7. rész
Kamu valóságshow egy kicsi, viszont a multicéges működés összes hülye tünetét
mutató, fiktív hazai vállalkozásról. Mind a valóságshow, mind a magyarok, mind
a multicég szempontjából a karikatúráig túltolt sztereotip karakterek, magukból
hibátlanul hülyét csináló színészgárdával (a legismertebb nevek Stefanovics
"Köszönjük, Emese" illetve "Anzselika Habpatron" Angéla (ez eleve sokat elárul
:-)), Thuróczy Szabolcs és Stork Natasa). Sírva röhögős, ha még nem láttad,
kezdd el nézni. Most!
8-13. rész
Az évad második fele sajnos nem hozza azt a szintet, amit az első. A nyolcadik
rész számomra az eddigiek csúcspontja, de utána rendesen szétesik az egész,
mintha a forgatókönyvírók maguk sem tudták volna eldönteni, mi is történjen,
csak időkitöltésnek írták meg a további epizódokat. Szóval ha az említett
nyolcadik részt lezáró zseniális zenés performansz után abbahagyod a nézést,
valószínűleg nem vesztesz sokat.
 |
A balerina |
|
Wolkens ajánlója
Faék egyszerűségű, még éppen nézhető nézhető koreai bosszúfilm. Nagyjából
olyan, mint a Sisu: kevés, de annál intenzívebb és véresebb akciójelenet,
köztük pedig lassan vánszorgó cselekmény. Ráadásul itt a legfontosabb
kérdésekre pont nem kapunk választ.
Ha még nem láttad a Kate-et vagy a Peppermint-et, inkább azok közül nézd
meg valamelyiket, a kategóriában messze jobbak.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Magyarázat mindenre |
|
Wolkens ajánlója
A Magyarázat mindenre az egyike az idei, állami támogatás nélkül készült,
ellenben nemzetközi díjat nyert filmeknek.
Nem véletlenül: tűpontos kórkép, izé, körkép a mai magyar valóságról.
Hibátlanul felépített karakterek, hozzá remek színészi alakítások. A MM
lehetne 10/10 pontos is, ha mondjuk a két és fél órás játékidő helyett egy óra
negyvenöt perc lenne. Vágni lehetne belőle bőven: néhány indokolatlanul hosszú
vagy csak simán indokolatlan jelenet hiányát nem érezné meg a film, és cserébe
végig feszes lenne a tempó, mert amikor történik valami, akkor az viszont a
kellő dinamikával történik. Ajánlott, de erőfeszítést igényel végigülni.
 |
Az alkotó |
|
Wolkens ajánlója
Az esetek nagy részében már a film megtekintése közben van egy kép a fejemben
arról, mit is gondolok róla. Az alkotó esetében viszont a moziból kijőve még
csak azt sem tudtam megmondani, tetszett-e – mondjuk azt sem, hogy nem.
A téma nagyon aktuális: a mesterséges intelligencia hatása az emberiség
sorsára. És persze egy sor ehhez kapcsolódó kérdés: mikor tekinthetünk
személyiségnek valakit, lehetnek-e egy robotnak jogai, akár csak a létezéshez,
elfogadható-e egy érzelmi kötődés egy számítógépvezérelt, emberi külsővel
rendelkező géphez? A film fel is teszi ezeket a kérdéseket, de a klisés
válaszokon nem igazán jut túl. Két területen mégis elég jól teljesít: az egyik
a háborús pusztítás értelmetlenségének megmutatása, amit már nézni is
fájdalmas, a másik pedig a régi Csillagok háborúja filmek hangulatát megidéző,
fantasztikus látványvilág. Hűha-élményhez ennyi kevés, de azért egy megnézést
megérhet.
Raf ajánlója
Gareth Edwards a Rúzsegy után újra blockbusterben utazik - egy eléggé aktuális
témát feldolgozva (lásd még: AI, világuralom, háború, satöbbi). Egy gond van
csak a filmmel: nem ártott volna valakit még szerezni, aki jobb történet tud
rittyenteni. Mert minden más egyszerűen hihetetlenül lenyűgözően jól néz ki
(abszolút értékben is - aztán meglátod, hogy 80(!) millió(!) dollárból
készült(!!!!!!4!!!) - és így már nem hiszed el. Én még mindig nem.),
konzisztens a látványvilág, a minden. Ennyi pénzből ezt összehozni - EZ a
művészet, nem orosz művészként a zongorába szarni a Louvre-ban (mert úgysem
értenék meg)! Kár, hogy a történet, ha nem is faék egyszerűségű, de 90%-ban
kiszámítható, meglepetések nem fognak érni, ha már láttál pár filmet meg négy
Bolygó Kapitánya részt.
Nagy kár, mert álleejtően jól néz ki.
Mindezek ellenére mindenképpen nézős, ha másért nem, mert megmutatja a film,
hogy egy ügyese/kreatív arc mit tud összehozni. Legközelebb meg talán jobb
írót is vesz maga mellé.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Ashoka első évad |
|
Raf ajánlója
Ásóka, a csápos ex-jedi kalandjai folytatódott a Clone Wars, a Rebels és a
Mandó után - a sorozattal a legnagyobb gond, hogy ha mindent IS láttál akkor
őőőőőőőőőőrületesen lassúnak érződik, mert bizony ezt a sorozat úgy csinálták,
hogy akik Rosario Csápzonnal csak a Mandóban találkoztak és nem nagyon tudnak
róla sokat, is megértsék, hogy kicsoda Ezra, Thrawn és a többiek (amúgy Anakin
Skywalker(!) tanítványa volt, de mivel kitagadta a dzsedirend koholt
bizonyítékok alapján, s lett fehérkardos szürkedzsedáj(ISH), s nem tért vissza
a Rendbe).
Pedig a sorozat vizualitása, sőt zenéje nagyon jó (nem egy Andor, de az Andor
teljesen más vonal és stílus is!), rég nem látott, ismerős (már akinek, ugye)
karakterek térnek vissza. Oké, Dawson szegényem a két kiló smink alatt sok
mimikával nem tud szolgálni, de az nem az ő hibája, hanem Filonié, aki
eredetileg Ásókát olyannak képzelte el, amilyen.
Összességében a jobb SW-sorozatok közé tartozik (ha az Andor még mindig a
mérce, akkor csak átlagos lenne, de mint említettem, az teljesen más teaház),
mindenképpen nézős kategória.
Aztán, hogy lesz-e második évad vagy legközelebb a Mandoverse-et lezáró filmben
látjuk legközelebb Tano úrnőt, hát az nagy kérdés.
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2023.11.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|