heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Szórakozás] [Autók] [Autóhifi] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 39.

Filmek téma
10 kedvenc film (2011.01.)
Ajánlók listája ábécérendben (2018.11.)
Cápás rendhagyó filmajánló (2012.11.)
Filmajánlók 01. (2011.01.)
Filmajánlók 02. (2011.01.)
Filmajánlók 03. (2011.01.)
Filmajánlók 04. (2011.01.)
Filmajánlók 05. (2011.01.)
Filmajánlók 06. (2011.01.)
Filmajánlók 07. (2011.01.)
Filmajánlók 08. (2011.01.)
Filmajánlók 09. (2011.01.)
Filmajánlók 10. (2011.02.)
Filmajánlók 11. (2011.07.)
Filmajánlók 12. (2011.12.)
Filmajánlók 13. (2012.06.)
Filmajánlók 14. (2012.11.)
Filmajánlók 15. (2013.05.)
Filmajánlók 16. (2013.12.)
Filmajánlók 17. (2014.07.)
Filmajánlók 18. (2014.10.)
Filmajánlók 19. (2015.03.)
Filmajánlók 20. (2015.08.)
Filmajánlók 21. (2015.12.)
Filmajánlók 22. (2016.04.)
Filmajánlók 23. (2016.10.)
Filmajánlók 24. (2018.07.)
Filmajánlók 25. (2018.02.)
Filmajánlók 26. (2018.02.)
Filmajánlók 27. (2018.05.)
Filmajánlók 28. (2018.07.)
Filmajánlók 29. (2018.12.)
Filmajánlók 30. (2019.03.)
Filmajánlók 31. (2020.02.)
Filmajánlók 32. (2020.01.)
Filmajánlók 33. (2020.06.)
Filmajánlók 34. (2020.10.)
Filmajánlók 35. (2021.02.)
Filmajánlók 36. (2021.02.)
Filmajánlók 37. (2021.05.)
Filmajánlók 38. (2021.08.)
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló (2013.10.)
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók (2017.03.)
Prince of Persia rendhagyó filmajánló (2011.01.)
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló (2013.01.)
Underworld 1-4 elemzés (2017.01.)
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló (2012.12.)

Sex education harmadik évad

A második évad eseményeinek a hatása továbbgyűrűzik: a Moordale gimi új igazgatónőt kap Hope (Jemima Kirke tökéletes választás) személyében. A fiatal vezető látszólag laza bemutatkozását követően azonban ultrakonzervatív lépésekkel keseríti meg a diákok életét, a szexoktatás is kezd ellehetetlenülni, a konfliktusok pedig egyre jobban kiéleződnek.

A forgatókönyv talán egy hangyányit gyengébb az első két évadnál, de a sorozat még mindig abbahagyhatatlan. Az alakítások nagyon jók, minden egyes szereplőnél úgy érezzük, hogy a karakter és az őt alkotó színész tökéletes párost alkot. :-) Az ábrázolt kapcsolatok, ahogy eddig is, feszegetik a határokat, továbbra is igaz az, hogy a széria az arra érzékenyeknél garantáltan kiveri a biztosítékot. Aki viszont szerette az előző évadokat, erre is rá fog kattanni. Nagyon reméljük, hogy jön a folytatás.

Kate

Valaki megmérgezett, és tudod, hogy egy napon belül meg fogsz halni. Mit teszel? Mire elég 24 óra?
A bérgyilkos Kate (Mary Elizabeth Winstead tökéletes választás a szerepre) válasza a kérdésre: kinyírom azt, aki kinyírt.

A két esemény közötti út pedig rendesen (mondom: RENDESEN!) véres, és noha az első perctől kezdve tudjuk, hogy a nő nem fogja túlélni - ami eleve egy sötét alaphangulatot ad a filmnek -, mégis szurkolunk neki, hogy a bosszúhadjárat sikeres legyen. Az utat logikátlanságok meg klisék szegélyezik és ritmuszavarok törik meg, de a színésznő játéka nem engedi el a nézőt. És nem csak a játéka: az akciójelenetek nagy részét is ő maga csinálta végig. Azokból pedig nincs hiány, ahogy egyébként az egy ilyen filmtől el is várható.
Ha tetszett a Peppermint vagy nemrég a Gunpowder Milkshake, akkor ez is bejövős lesz.
És ha lesz Alien újrafeldolgozás, akkor szeretném MEW-et látni Ellen Ripley szerepében. Azt hiszem, ennél pozitívabb kritikát nem is nagyon tudok mondani egy színésznőre. :-)

He's all that

A He's all that (A srác nem jár egyedül) nehezen kitalálhatóan az 1999-es She's all that (A csaj nem jár egyedül) "folytatása", bár ez kimerül abban, hogy (a) ugyanaz a sztori, csak felcserélődött a fiú és a lány szerepe, (b) mindkettőben szerepel Rachael Leigh Cook és Matthew Lillard, és (c) felhangzik az eredeti film betétdala is. És azt kifejezetten kihagyott ziccernek érezzük, hogy nem lett több kapcsolat a két film között, pedig a történet simán adta volna.

Innentől minden együtt áll, hogy ez egy gyengére sikerült utánérzés legyen, ehhez képest a film meglepően nézhető. Világmegváltásra persze nem kell (szabad) számítani, de alapvetően működik a napjainkra adaptált sztori. A színészi játék sem rossz, sajnos a leggyengébb láncszem éppen a főszereplő mindenki kedvence lányt alakító Addison Rae. Cserébe viszont az "izgága kishúg" :-) karakterében Isabella Crovettié az egyik legjobb alakítás, amit ilyen szerepben romantikus vígjátékban láttam. A többiek kínosan ügyelnek arra, hogy ne teljesítsék túl az elvárt szintet. ;-) Összességében, aki nem ismeri az eredeti filmet, annak kellemes kikapcsolódás lehet, aki viszont látta, annak lesz némi hiányérzete.

Galavant első és második évad

Raf kritikája
Galavant egy jóvágású lovag, aki éli a tizenharmadik századi magas életet: megbecsült, jósvádájú hős, van egy szerelme, akivel gyakran és intenzíven kopulálnak - és él. Semmi sem állhat a happy finish, bocsánat, ending útjába - csakhogy az arra járó gonosz Richard király elrabolja Galavant nőjét, Madalena-t! Galavant természetesen nem abból a fából készült és elrohan Szíve Választottjához, hogy még a házasságkötés előtt visszaszerezze Élete Szerelmét. Természetesen nem minden alakul a tervek szerint, s így lesz egy két évadot (8 és 10 részt) és két kaszát megélt sorozat. Aminek kb a felét áténeklik.

Igen, tökre sokat énekelnek benne. Ehhez képest egy "klasszikus" dizni-mozi párbeszédek sokasága, kornyikálás-mentesen.
Igen, ez egy musical-jellegű sitcom-féleség, s én mégis azt tanácsolom, hogy ha van ~400 perced, akkor ne hagyd ki, mert egyrészt a főcím nagyon fülbemászó, másrészt a sorozat maga nagyon vicces, látszik, hogy az alkotók sokszor megnézhették a Pythonok életművét és merítettek ie belőle rendesen. Aztán ott van minden részben "A" meglepetés epizódszereplő, aki így vagy úgy híresség. Ne felejtsük ki a sok-sok kikacsintást és azt sem, hogy egy pillanatra sem veszi magát komolyan a sorozat, semmilyen téren, sőt, sokszor saját magát is kigúnyolja, ahogy kell!
Én nagyon-nagyon ajánlani tudom, bár tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkit vonz be elsőre (sem) a stílus. Én mégis azt mondom, ha tudod, nézd meg. Nagyon szórakoztató.

The money heist (La Casa de Papel) ötödik évad 1-5. rész

15 hónappal a negyedik évad után végre kijött az ötödik évad... első fele. Öt résszel kell most beérnünk, és amekkora adrenalinlöket ez a bő négy óra, biztos vagyok benne, hogy rengetegen lesznek, akik egy ültő helyükben ledarálják.

A széria még mindig kihagyhatatlan, egyetlen gyengesége a helyenként túltolt érzelmes részek és a rendszeresen túlnyújtott visszaemlékezős részek. Ezek egy idő után kezdenek frusztrálóak lenni, főleg, amikor többfrontos tűzharc kellős közepén kúszik be egy romantikus este zenés-táncos-gyertyafényes képe. Azért lövöldözésből ennek ellenére sincs hiány: Schwarzenegger, Stallone és Norris fénykorukban ugyanennyi idő alatt együtt sem használtak el ekkora tételben töltényt, kézigránátot, lángszórót, robbanóanyagot meg páncélöklöt. Emellett a szerencse forgandó: látszólag reménytelen helyzetekből is lehet kiút, és látszólag biztos pozícióból is lehet mélyre zuhanni, mindkét oldalon. Visszaszámlálás indul, 90 nap az évad második felének megjelenéséig. Tűkön ülünk.

Outer Banks első évad

Egy Netflix saját gyártású sorozat, amiben huszonévesek játszanak egy 150 éve elsüllyedt hajó kincsére vadászó középiskolásokat, ez alapból nagyon gázosnak hangzik. Aztán mikor elkezdődött egy enumerációval, hogy ez itt az egyik haverom, ez a másik, ez meg a harmadik... hát, megvoltak a magam kételyei. Amik nagyjából a második órában teljesen eloszlottak, aztán úgy be is szippantott a 10 részes évad, ahogy kell.

Leginkább azért, mert azon kívül, hogy a szereplőkről ordít, hogy nem a saját korosztályukat játsszák (és nemá, hogy profi terepmotorosok mind), még maximum néhány logikai hibába lehet belekötni. Azokat viszont megbocsátja az ember, mert a tempó ugyan lassan pörög fel, de utána nem lassít egy percre sem, az 50 perces epizódok másfél órásnak érződnek, annyi minden történik. A cselekmény több szálon fut, szépen bonyolódik a történet, épül a feszültség - aminek természetesen az lett a vége, hogy az utolsó négy részt muszáj volt egyben lenyomni. :-) A túlkoros színészek szerepeltetése meghálálja magát: a játékuk feszes és hiteles, a jó és a rossz oldalon egyaránt. A konfliktusok hihetően ökölre és vérre menőek, a korosztályban kötelező szülő-gyerek viták, önállósodási kísérletek ábrázolása rendesen emeli a drámafaktort. Az évadzáró persze nem sok mindent zár le, de nem haragszunk, mivel már elérhető a második széria is. :-)

Lőpor turmix

Wolkens kritikája
Illetve egészen pontosan "Lőpor tej turmix", azaz eredetiben "Gunpowder milkshake". Nem túl gyakori, hogy egy filmnél már az előzetes megvegyen kilóra, az meg, hogy már maga a cím, az kifejezetten ritka, de most ez történt. :-) Azért persze volt némi része a szereplőgárdának is a dologban: Karen Gillan (imádom), Lena "Cersei" Headey, Carla Gugino, Angela Basset, Michelle Yeoh (egyikük se ma kezdte a szakmát), és Paul Giamatti (volt már olyan, hogy ő nem alakított jól bármilyen szerepben? Nem emlékszem), valamint a Kémecskémben feltűnt Chloe Coleman. És a helyzet az, hogy az eredmény jó. Nem hibátlan, sőt, de jó. Kivételesen pontozzunk.
Tegyük fel, hogy ez egy átlagos film 5,5 pont (1-10-es skálán)
Sokat nyúl a John Wick-ből, csak nem azt, amit kellene, és nem is következetesen -2 pont
A főszerepben Karen Gillan <3 <3 +2 pont
A többi női főszereplő mindegyike is jó +1 pont
Idegesítően tolja a "női erő" témát, az összes férfi karakter randa és gonosz ágyútöltelék -3 pont
Paul Giamatti a kivétel, ő nem ágyútöltelék +1 pont
A ritmus kiszámíthatatlan, és nem a jó értelemben -2 pont
A motivációk és a szereplők reakciói, viselkedése elnagyoltak -1 pont
Üdítően vérgőzös, 18+ kategóriás látványvilág: betört fogak, kitört nyakak, tetszőleges, éppen kéznél levő tárggyal szétzúzott ízületek és lassított lövöldözések +3 pont
Nincsenek szétvágva 12 képkocka hosszúságú, értelmezhetetlen és átláthatatlan snittekre a verekedések +1 pont
... , viszont remekül megválasztott aláfestő zenéket kaptak +1 pont
A főhősnő egy jó 30 éves piros Porschéval jár, és nem egy vadiúj gyöngyházfehér Toyota Prius a harci jármű +1 pont
Eredmény 7,5 pont

Hmm, ez nagyjából stimmel így. :-) A film ajánlott és szórakoztató, de azért messze nem mindenkinek.

Raf kritikája
2 év után nagy nehezen mozikba került a Gunpowder Milkshake - azon kívül, hogy a múltbeli visszatekintésben Ciri 5 évvel tűnik fiatalabbnak, mint a Vajákban, ez nem nagyon látszik a filmen.
A történet röviden: bérgyilkos anyuka magára hagyja tinédzser leányát, aki így akarva-akaratlanul szintén ezt a szakmát választja magának, majd felnőve pár döntést a lelkiismeretére hallgatva hoz meg (az esze helyett) s így igen nagy bajba kerül, de jön a girl power, és látványosnál látványosabb jelenetekben megküzdenek az ellennel.
Amikor először szembejött a tréler, nem azt mondom, hogy kilóra megvett, de igencsak kíváncsivá tett, hiszen kit nem érdekelne egy film, melyben Angela Bassett, Carla Gugino, Lena Headey, Karen (sic!) Gillan, Paul Giamatti és Michelle Yeoh?! Ugye!
A végeredmény kicsit felemás lett sajnos: az író-rendező stílusjegyeiben próbálta ötvözni Quentin Tarantino-t és Zack "lassítás" Snyder-t, ami egy bizonyos mértékben még jól is működik (szerencsére ő nem lábfétises, mint Tent In Quarantino), kár, hogy a film ritmusa nem működik - bocsánat, nem is nagyon létezik (na meg kocogást nem kéne lassítani, az se nem menő, se nem semmi). Pedig a téma jó, a képi világ is (teljességgel meghatározhatatlan, hol játszódik és a mikor is kétséges), a színészek dettó (mondjuk ilyen stáb esetén ez igazából magától értetődő, de ugye láttunk már karón varjút); a fényképezés is jó, a vágás sem vészes, kicsit kevesebb több lett volna, szerencsére nem esik a Mortális Kombatálás hibájába (lásd még: 20+ vágás per 22 másodperc), a bunyók is látványosak, sőt, kreatívak is (főleg a legvégső harc) s a lövöldözések is jók.
Összességében inkább tudom ajánlani, mint nem; ne túl nagy elvárásokkal (lásd még: trélerek okozta hype) ülj be rá, és akkor még jól fogsz szórakozni. A 18-as karikát nem értem teljesen, hiszen ANNYIRA nem véres (most egy levágott fej miatt csak felnőttek nézhetnék? Miközben a teremben két 12 év körüli kölyök is volt?! Ruhátlan meg senki sem volt a filmben :-( ), de a minősítések már csak ilyenek.

Free Guy

Wolkens kritikája
Tudod, mi az az NPC?
Ha nem, nézd meg a filmet, mert tetszeni fog.
Ha igen, nézd meg a filmet, mert imádni fogod.
Oké, értem, ezt most kicsit ki kellene fejteni. És ennek részeként – spoiler! – elárulom a megfejtést. :-)

Az NPC a számítógépes játékokban szereplő Non-Player Character rövidítése, azaz mindazok a szereplők, aki benépesítik az adott játék világát, előre programozott módon cselekedve, folytatva párbeszédeket, reagálva arra, amit a játékos csinál. Az NPC-k nagy többsége kész program alapján cselekszik, a sorsuk előre meg van írva.
Guy (Ryan Reynolds a LEGKIRÁLYABB ARC! :-)) egy ilyen NPC. Free City virtuális világának banki alkalmazottjaként éli az életét (ahogy az meg lett írva), minden ügyfélnek a jónál is jobb napot kívánva (ahogy az meg lett írva), biztiőr haverjával söröz munka után a tengerparton (ahogy az meg lett írva), és álmodozik arról, hogy megtalálja álmai nőjét (ahogy az meg lett írva). Sorsa akkor vesz váratlan fordulatot, amikor a nő tényleg besétál Guy világába, a pasi pedig csapot-papot otthagyva a nyomába ered (egyáltalán nem úgy, ahogy az meg lett írva). Guy rejtélyes viselkedésére persze van magyarázat, és hamarosan kiderül, hogy annak komoly köze van a játékon kívüli világban zajló eseményekhez, aminek középpontjában a tehetséges szoftverfejlesztő-páros, Millie (Jodie Comer imádnivaló) és Keys (Joe "Stranger Things" Keery) valamint a pénzéhes játékkiadó, Antwan (Taika Waititi őrülten jó) közötti konfliktus áll. Én innentől – izé, bocs, nem innentől, hanem a nulladik másodperctől – indul az akció és a poénok özöne, párhuzamosan a virtuális és a való világban, amit élvezni fog videojátékos és nem videojátékos egyaránt. Az előbbiek fuldokolva röhögve detektálják majd a sokszor a kép háttérében meghúzódó apró utalásokat a videojátékok klasszikus hibáira, míg az utóbbiak még a Jumanjinál is látványosabb és alaposabb bevezetőt kapnak az online játékok és játékosok univerzumába. Mindezt szemkápráztatóan megvalósítva – nagyon ritkán látni, hogy a számítógépes és az élőszereplős képek ennyire tökéletesen simulnak egymásba, a látvány szájtátós ÉS hibátlan. És ha ez még mind nem lenne elég, akkor habnak a tortára ott van még Channing Tatum, Chris Evans, egy kis fénykardozás, a játékos szubkultúrába különösen mélyre merülteknek Ninja és Pokimane (ha gőzöd sincs, nem baj :-)), és még sorolhatnám.
Két óra önfeledt szórakozás, ami kiszakít a való világból, és durván feltolja a boldogsághormon szintedet. Ne. Hagyd. Ki.

Raf kritikája
Van egy érdekes fickó Halivúdban: Ryan Reynolds. Érdekes, mert amilyen képet fest magáról a közösségi médiában, nyilvános szerepléseken egy vicces fickónak hat. Aztán ott vannak a filmjei (főleg a vígjátékok), ahol igazából semmilyen az ürge, de legalább ha nagyobb beleszólást kap a forgatásba (rád nézek, Deadpool 2) akkor ott eluralkodik az altesti poén. Aztán ott van az eddigi legjobb alakítása a Hangok (Voices - ha még nem láttad, mindenképpen bepótolandó!). Mint mondtam vala, érdekes, sőt ambivalens egy figura több szempontból.
Bevallom, kicsit félve ültem be az Elérhető Ürgére, de egye fene, az újabb valószínűsíthető korlátozások előtt ki kell(ene) használni a lehetőségeket.
És mekkorát csalódtam! De mekkorát! Ráadásul pozitívan! Mert ez a film kategóriájában (fogjuk rá, hogy játékadaptáció) egy kiemelkedő darab: vicces, van szíve és fenemód szórakoztató!
Díjmentes Manusz egy NPC egy open world MMORPG-ben, ahol igazából a Fickó-féle nem játszható játékbeli karakterek elleni agresszióval lehet fejlődni (farmolás átértelmezve) - ha a GTA-szériára gondolsz egyből, nem jársz messze a valóságtól. Itt ébred öntudatra Pasas (szerencsére megmagyarázzák végül, hogy miért is), s próbál segíteni egy játékosnak aki az ellopott alkotásának forráskódját keresi. Így keverednek közösen mindenféle kalandba és kalamajkába, hogy a végén, nem is tudom, happy end legyen? Mondjuk a hírek szerint a dizni berendelte a második részt (most mondom: nem kéne)...
A színészek (és a kameók, főleg a kameók! na meg a háttérben történések, amik sokszor viccesebbek, mint a film) nagyon jók, Ryan Reynolds hiába hozza karrierje egyik legjobb alakítását, Taika Waititi ripacskodása egyszerűen lemossa őt (annak ellenére, hogy egy másodpercet nem töltenek együtt a vásznon) - tökéletes volt vámpírnak, papnak és olyan sok mindennek; hát, ripacs, kattant pénzéhes játékfejlesztőnek is nagyon jó! Érdekes, hogy Jodie Comer amilyen jó volt a játékon belül parókában, a "való világban" annyira halovány - nem tudom, mennyire szegény Különös Dolgokos Steve Harrington, bocsánat, Joe Keery miatt, de érdekes ez a kettősség.
A látványra sem lehet panasz, főleg mert a film java része egy játékon belül játszódik, az alkotók itt bedobták a gyeplőt a lovak közé, van itt minden: Scorpion tankok a Halo-ból, Apache helikopter (a harcieszköz, nem a 41-ik nem) üldöz autót, jetpack, stb. Jól néz ki minden és passzol is a kinézet.
Én mindenképpen ajánlom megnézésre, nagyon szórakoztató, egy másodpercre sem veszi magát komolyan, ne riasszon el a téma, ha nem vagy otthon a híres streamerek között sem fogsz unatkozni egy percet sem! Ha lehet azért eredetiben nézd meg, mert amikor megtalálja a gombot Csóka, azt (szerintem) nem tudja visszaadni a szinkron.

Dzsungeltúra

A Disney új, szépszínes, vicces(nek szánt), pörgős családi akcióvígjátéka akár jó is lehetne. Pontosabban, minden megvan benne, ami ahhoz kellene, hogy magával ragadjon, de valamiért mégsem teszi. Mint mindig, az ördög ezúttal is a részletekben rejtőzik, és ha ezeket elkezdjük alaposabban megnézni, ki is derül, hogy mi a gond a filmmel.

A sztori kellően misztikus és csavaros, csak nagyjából minden eleméről és fordulatáról meg tudjuk mondani, hogy hol láttuk már. A karakterek is jók, csak nagyjából mindegyikről meg tudjuk mondani, hogy láttuk már. Az 1999-es Múmia lenyomata olyan erős, hogy az már fáj. Szegény Emily Blunt, amikor éppen nem a Rachel Weisz alakította könyvtáros kincsvadász csajszit klónozza, akkor egy fegyvertelen Lara Croft szőkében (ha létezik ilyen :-)). Dwayne Johnson csak a karakter eredettörténetében és a csillió elsütött szóviccben (ezek amúgy ütősek!) tér el a Brendan Fraser-féle kincsvadásztól. Jack Whitehall, mint Emily Blunt bátyja meg csak a szexuális orientációjában (ő a kötelező meleg karakter), teljesen feleslegesen, ha a forgatókönyvírók ennél jobbat nem tudtak kitalálni, az szánalmas. Jesse Plemons szintén végtelenül sztereotip rosszfiú. És a legszörnyűbb az, hogy ezek a jobb sorsra érdemes színészek egyáltalán nem játszanak rosszul! Kihozzák a karaktereikből azt, amit a szkript kárhoztatja őket.
A történet egyébként remek téma lett volna egy Tomb Raider vagy Uncharted játékhoz, de itt egyszerűen nem működik. A CGI sem: a jaguár még elmegy (bár a Shadow of the Tomb Raiderben messze jobb), a kígyók animációja viszont nagyon béna (nyilván nem voltak olyan tökösek az alkotók, hogy igazi állatokkal forgassanak, lásd Kígyók a fedélzeten). A zöld vásznas jelenetek esetében is ordít a csalás, arról meg már ne is beszéljünk, hogy pontosan meg lehet mondani, hol dolgoztak a kaszkadőrök, mert Emily Blunt ugyan remek színésznő, de akcióhősnek nem jó, már a futásán is látszik, hogy egyszerűen nem olyan a mozgáskultúrája.
Szóval, ha egy szóban kellene összefoglalnom, milyen a Dzsungeltúra, akkor ez a szó a "műanyag". És nem a környezetbarát fajtából.

The suicide squad

Raf kritikája
Szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt került a mozikba a Suicide Squad David Ayer "rendezésében" (a fickó azóta is szabályos időközökben nyilatkozik, hogy a gonosz stúdió máshogy vágta a filmet, utóforgatott, satöbbi - bezzeg az ő verziója! Jah, hát igen, az tény, hogy eléggé megfojtja a kreativitást az MCU/Disney, de a "másik oldalt" sem kell sem félteni, bár ott a legnagyobb kárt a "visionary" "director" csinálta), ami egy hihetetlen jól megcsinált trélerrel (azóta is előszeretettel vágják zenére a trailereket - igaz, lassan kijelenthető, hogy ami film előzetesét így vágják, az pont ugyanolyan, hm, nem jó), de a film maga, huhh.

Először azt hittem, hogy én vagyok a túlérzékeny hipster, hogy azt az értelmetlen katyvaszt nem értékeltem - aztán meghallottam az előttem ülők kommentárját a filmről, kevésbé cizelláltan ezt mondták: "ez mi a merev férfi elsődleges nemi jelleg volt?!".
Eltelt öt év, és újra Öngyilkos osztag van a mozikban - csak éppen ez kicsit más. De legalább sokkal jobb. A Warner fivérek (és a Warner hugi Dot) megszerezték a dizninél temporálisan kegyvesztett James Gunn-t (Tarka Vajtiti mellett az egyetlen tényleg kreatív és egyedi MCU-rendezőt), hozzávágtak 185 millió dollárt (reálértéken nézve kb 8 millióval kevesebbet, mint az első/előző "filmre") és szabad kezet kapott, írhatott, rendezhetett szabadon. Első lépésként, gondolom, szólt a tesójának, Michael Rookernek és Nathan Fillionnak, hogy szerepelni kéne, aztán leült és megírta a filmet, majd jól le is forgatta.
Nem fogom tagadni soha, hogy nagy tisztelője vagy James Gunn műveinek (elég csak azt mondanom talán, hogy "PG Porn" - ja meg a Holtak Serege után úgy néz ki,, kijelenthető, hogy a Holtak Hajnala remake sem Snyder miatt volt jó, hanem annak ellenére, hogy ő rendezte), így reménykedve ültem be a filmre, hátha nem csak a relatíve ismeretlen Galaxis őrzőivel (beszélő fa?! fegyveres MOSÓMEDVE????) tud jó filmet csinálni, hanem a még náluk is ismeretlenebb gonosztevőkkel is. Szerintem sikerült neki. Egyik oldalról igen vicces (igen, kretén humor is van benne, de nem testnedvekkel kapcsolatos, hanem rendes kretén humor, visítva röhögős), aztán a történések is tartalmaznak meglepő húzásokat, jól felvezetve, a színészek (kiemelve Viola Davies-t és Idris Elbát (eddig is irtózatosan jó színésznek tartottam, de amit itt mutatott, az még az eddigieket is megfejelte) - Margot Robbie pedig már eggyé vált a szereppel, John Cena még mindig nem tud színészkedni, de jól állt neki a szerep. A látványra sem lehet panasz - a zene pedig, az megint üt, minden téren: dalszöveg és jelenetbe téve.
Csak ajánlani tudom - ha nem vagy képregényrajongó is simán nézhető és élvezhető, nincsenek benne "igazi" szuperek (na jó, King Shark és Weasel, mint valamiféle mutáns), csak gyarló, önző emberek színes hacukákban. Meg bél és vér. Na meg jól elhelyezett poénok.

Tattoo redo

Wolkens kritikája
Szigorúan véve a Tattoo redo nem film, hanem inkább a valóságshow műfajához áll közel, így kakukktojásként került az ajánlottak közé. Az alapötlet az, hogy valaki részegen, fiatalon, meggondolatlanul stb. csináltatott egy tetkót, ami már az elkészültekor is nagyon ciki volt, nem beszélve arról, hogy milyen x év elteltével. A lelkes stáb pedig kap az alkalmon, hogy remek új varrással takarja el a csúnyaságot, azzal a plusz csavarral a történetben, hogy nem a szenvedő alany választja ki, mi legyen a csereminta, hanem akivel érkezett (házastárs, élettárs, gyermek, kolléga, legjobb barátnő stb.), így az érintettek szó szerint a bőrüket viszik a vásárra.

A műsor tehát nem sokban különbözik a lakás- vagy autófelújítós társaitól, de viszonylagos egyszerűsége ellenére meglepően szórakoztató. A műsorvezető kicsit túlmozgásos, de a tetkósok jó arcok, a vendégek... nos, hát ők pont olyanok, akikről simán elképzelhető, hogy bekerülnek egy ilyen műsorba. ;-) Becsületükre legyen mondva, a takarások helyenként brutális méretűek, egyik-másiknál tíz óra is lehetett, mire elkészült, és vannak közte különösen fájdalmasak, például térd és környéke.
Hat félórás epizód, egyenként három pácienssel, még pont nem fullad érdektelenségbe. Tetoválás rajongóknak mindenképpen érdemes belenézni, kívülállók meg érdekes betekintést kaphatnak a színes tinták és soktűs varrógépek világába.

Raf kritikája
A Netflix algoritmusa nagyon kedves volt, a How to sell drugs online (fast) szünetében ajánlotta fel ezt a scripted reality-t(?). Nem vagyok nagy valóságsó-függő, de ez az első rész alatt megfogott: van egy kretén, eltúlzott reakciókkal operáló műsorvezető (az amcsi kaszatibi csekk), egymástól teljesen különböző stílusú (emberi és alkotói) tetoválómester (csekk) és minden részben 3 (esetenként) bődületesen elszabott tetoválás (csekk) amit javít/elfed az ötfős csapat 1-1 tagja. A csavar: nem a tetoválás viselője mondja meg, hogy mi legyen, amivel elfedik a rettenet (nem túlzok, tényleg olyan "rajzokkal" állítanak be, hogy az hihetetlen), hanem akivel az illető besétált hozzájuk.
Abszolúte szórakoztató, tökéletes agyrágógumi - nagyon szépen és igényesen kivitelezett tetoválásokkal (természetesen az újakról beszélek). Ami viszont meglepett, hogy hiába választ el minket egy óceán (és vagy 40 év), semmiben sem különbözik se a technikájuk, se a felszerelésük, se a módszerük az itthoni megoldásoktól, módszerektől. Van, ami mindenhol ugyanaz.
Ha szereted a tetoválásokat, esetleg neked is volt (pláne ha elszabott), akkor érdemes megnézni - 6 rész, kb félórás mindegyik. Ha meg már ott vagy, akkor nézz körül a tetoválók instáin is.

Resident alien első évad

Wolkens kritikája
Anno a Csapatleépítés viccesen bemutatta, hogy a sorozatgyilkosok élete sem fenékig tejfel. Most ugyanezt láthatjuk az emberiség elpusztítására érkezett földönkívüliekre vonatkozóan. Pontosabban, egyszem űrlényről van szó, aki balszerencséjére nemcsak űrhajótörést szenved, hanem még a tömegpusztító fegyverét is elveszíti az isten háta mögötti coloradói kisváros, Patience határában. Egyéb opció híján embernek álcázza magát, és próbál beolvadni, amíg sikerül helyrehoznia a bakit, és teljesítenie a küldetését.

Tíz, nagyjából háromnegyedórás epizódon keresztül követhetjük nyomon a vidéki orvos, Harry Vanderspeigle testébe költözött idegen kalandját, aki, mint azt a cím is sejteti, orvosként kénytelen helytállni a városban. A helyzetkomikum adott, és Alan Tudyk a címszerepben minden másodpercben brillíroz. Gesztusai, karikatúraszerű mimikája, belső monológjai tökéletesek, egyszerre halálvicces és übergáz, ahogy megszemélyesíti a nagy zöldeslila emberkét. Persze ez még kevés lenne egy teljes évadhoz, de szerencsére a többi karakter is érdekes, szerethető, pedig a sorozat stílusának megfelelően szintén eltúlzott sztereotípiák.
Abszolút kellemes meglepetés a sorozat, reméljük, lesz folytatás.

Raf kritikája
Harry Vanderspeigle egyedül, magányosan él a kis kunyhójában egy tó mellett, Türelem Kolorádó határában. Harry orvos. Harry kicsit fura. Harry egy földönkívüli, aki elvesztette a Föld elpusztítására szánt kis szerkezetét munka közben, és most ott lakik, s próbálja visszaszerezni azt az eszközt, hogy elvégezze a feladatát és végre hazamehessen. Harryt viszont, mint "orvost", megkéri a helyi Polgár Jenő, hogy mivel elhunyt az előző háziorvos, nézze már meg mitől, s ha már ott van, praktizáljon is amíg nem jön az új állandó doki. A szerkezet pedig a hegyekben van, arra várva, hogy Harry megtalálja.
Főszerepben Alan Tudyk, aki már oly sok szerepben bizonyított, legutóbb Tuktuk szerepében a Raya és az utolsó sárkányban, itt is mindent megtesz, hogy sokszor egyszerre röhögjünk/élvezzük a karakterét ÉS közben érezzük rosszul magunkat a szekunder szégyen miatt. Tudyk annyira jó a szerepben, hogy a többiek (egyébként is kevés erőfeszítéssel megírt karakterei) haloványak. A történet abszolúte nem rossz (bár a helyenként sok flashback helyenként kicsit idegesítő/zavaró), a poénok is ülnek, szórakoztató mind a 10 rész. Berendelték a következő évadot, reménykedjünk, hogy sikerül a színvonalat tartani.
Én nézném a helyedben, szerencsére nem hosszú.

Fear Street harmadik rész: 1666

Wolkens kritikája
A minisorozat harmadik része három évszázaddal repít vissza a múltba, hogy végre megismerhessük a boszorkány legendájának eredetét, majd visszaugrik 1994-be, hogy pontot tegyen a történet végére. És még ha a második felében kissé zavaros is néhány részlet, az első bizony remekül működik, és így ez a kétórás rész a legjobb a három közül. Ami egy záró epizódnál nem egy hátrány. :-)

Szóval aki átküzdötte magát az első két részen, itt most elégedetten dőlhet hátra. Ugyan a 18+ kategóriás tartalmak bemutatása továbbra is túl szemérmes, de ezt elég jól feledteti velünk a végig pörgős tempó, a feszült hangulat, meg a sztori, ami időnként a Boszorkány című remekművet idézi (próbálja idézni...), máshol meg konkrétan olyan, mintha lopakodós "a magas fűben nem vesz észre, főleg ha egy kővel zajt csapok és elterelem a figyelmét" videojátékot néznénk. Még mindig nem világmegváltó, de a "hiánypótló" besorolásról ezúton hivatalosan felminősítem a trilógiát "feltételesen ajánlott"-ra. :-)

Raf kritikája
Véget ért a Netflix (ezen) sorozata, a Félelem utcája, három részes horror-trilógiája (muszáj kiemelni Douglas Adams óta, hogy hány részes a trilógia). Összességében vegyes lett az élmény - szerencsére az 1666 kicsit kiköszörüli az 1978 okozta csorbát: fény derül Sarah Fier ármánykodására. Személy szerint éreztem, hogy túlságosan beszélő a neve, nem úgy lesz az ahogy lesz, de a megoldásra nem jöttem rá, sok volt a vörös hering.
Lényegében mindenki visszatér (így vagy úgy), kapunk egy lehetséges (de inkább nem kéne) folytatásnak kikacsintást, a kukásautó pedig kukásautó. És fehér.
Ha láttad az előző kettőt, ezt mindenképpen kötelező, félig hozza az első rész stílusát, jó volt. Csak az a semmilyen második rész, azt kellett volna jobban megcsinálni.

Generazione 56k

Wolkens kritikája
Habkönnyű olasz romantikus sorozat 8x30 percben. Kellemes nyáresti kikapcsolódás, semmi extra, ami átlagon felülivé teszi, az az, hogy két párhuzamos idősíkon követhetjük nyomon hőseink életét: 12 és 32 évesen, és pluszpont jár azért, mert mind a gyerekszínészek, mind a felnőttek remek választások a szerepükre. Ajánlott. :-)

Raf kritikája
Egy olasz romantikus vígjátéksorozat (lásd még: romkom vagy "számítógépes-szexelős") 8*30 percben. Aranyos, kedves, európai, könnyen felejthető.
Nyári limonádé pizzával szép környezetben.
Viszont a cím, az átverés. Teljesen.

Blood red sky

Wolkens kritikája
Próbáltam visszaemlékezni, mikor láttam utoljára igazán jó vámpíros filmet, ami nyomot is hagyott. A Twilight széria tinilányosította a műfajt, és azóta nem nagyon teremnek kiemelkedő darabok és főleg nem igazi, rendes, régimódi, patakvér darabok.

Vagy csak én maradtam le? Megnéztem néhány toplistát, és bizony tényleg harmatos a kínálat az elmúlt 15 (!) évben: a Daybreakers - a vámpírok kora, az Engedj be! (eredetiben Let the right one in), meg a Ragyogás folytatása: az Álom doktor, és nagyjából itt a lista vége, amit ajánlani tudok - ezeket viszont nagyon.
Úgyhogy vámpírvérre szomjazva (bocs... :-)) vártam a Vérvörös égboltot, ami ugye Netflix eredetiként elég kétesélyesnek tűnt, és az előzetes sem volt teljesen meggyőző. A film viszont igen, szóval örömmel jelentem, néhány apró döccenőt leszámítva a BRS megadja a nézőnek, amit ígér: erős képi világ, pörgős tempó, remek karakterek, egyszerűnek induló, de több érdekes csavart felmutató sztori, kitűnő színészek (különösen a főszereplő Peri Baumeister mozgása, mimikája, gesztusai lenyűgözőek), osztályon felüli maszkmesteri munka, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban egy befejezés, ami rendesen pofán vágja a nézőt. A trükkök döntő többsége NEM számítógéppel generált, és ez meg is látszik az eredményen, brutálisan jó a látvány. Jóllehet egyes események csak a fantáziánkban játszódnak le (elhitetik velünk, hogy látjuk, pedig nem), és a jelenetek jelentős része hiányosan megvilágított terekben játszódik, mégsem érezzük egy másodpercig sem, hogy a közönség kárára spóroltak vagy végeztek volna félmunkát az alkotók. A 15 millió dollár, amiből készült, egy ilyen kaliberű film esetében aprópénznek számít, de pontosan tudták, mit kezdjenek vele. Kérünk még pár ilyet!

Raf kritikája
Nagyja a gyermekével az Egyesült Államokba készül egy transzatlanti járattal orvosi kezelésre. Legnagyobb pechjére egy maroknyi tenorista is ezt a gépet szórta ki, hogy eltérítse - csak éppen a gépeltérítők még nagyobb pechjére Nadja nem egy rákellenes kezelésre tart, hanem bizony valami teljesen más betegségben szenved: Nadia vámpír és félti annyira a gyermekét, hogy legyenek problémák. Lesznek is.
Nagyjából 13 alátétből készült a film (15 millió dollár elvileg), ez igazán a "repülő" külső jeleneteinél érezhető csak - a maszkok cserébe nagyon jók (simán pariban van fül mozgásban a Sweet Tooth-tal), amit nem számítógéppel kellett megoldani, az ott van a szeren. A nagyrészt repülőn játszódó részek miatt kellően (nekem pont nem eléggé) klausztrofób a hangulat, amire az operatőri munka is rásegít. Vér is van dögivel, nem teljesen kiszámítható, mi kell még?
Nem rövid a közel két órás játékidő, mégsem tudnék mondani 4-5 percnél többet, amit (ha egyáltalán) kivágnék - lassan épül fel (nem túl lassan!), mindenre fény derül (akár flashbackek formájában) és a vége sem hagyott számomra kívánnivalót.
Kellemes meglepetés, tudom horror-rajongóknak ajánlani, a közepes CGI-ért kárpótolnak a praktikus effektek. Ha szereted a vámpíros-vérezőst, ne hagyd ki!

Menekülés New Yorkból

Ezt még gimiben láttam először, és emlékszem, mennyire menőnek találtam, úgyhogy gondoltam, teszek egy próbát, és megnézem, mennyire öregedett szépen ez az idén 40 éves film.

A szomorú hír az, hogy nem. A képminőség mai szemmel nézve nézhetetlen, amit csak tovább ront, hogy folyton sötét van. A látványvilág olyan semmilyen, a karakterek egyike sem egyéniség eléggé ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket. Külön zavart, hogy a főszereplőt az összes többi szereplő ismeri hírből, de hogy honnan, arra semmilyen értelmes magyarázat nincs a filmben. A bunyóknál az ütések hangeffektjei Bud Spencer munkásságát idézik, kb. annyira is lehet komolyan venni őket. Szóval a magam részéről nem ajánlom sem újranézésre, sem első megtekintésre, ha valakinek kimaradt anno.
Egy technikai érdekességet a megvalósítással kapcsolatban viszont leírnék, ami mai szemmel nézve egészen döbbenetes. Amikor a film készült, a számítógépes effektusok még annyira megfizethetetlenek voltak, hogy a büdzsé nem bírta el, hogy Manhattan három dimenziós képét (az épületek körvonalait, nem ám fotorealisztikusan!) megrajzolják, ezért a kellékesek megépítették a város makettjét, a kontúrokat körberagasztották világító szalaggal, és efölött ment el a kamera. A hatás tökéletes lett, a kreativitásért pedig tisztelet az alkotóknak.

Virgin River harmadik évad

A harmadik évadnál sokszor úgy érzi az ember, az egészet már csak a lendület viszi előre. A tíz részből kilenc nagyjából két problémakörbe taszigálja elváltva az összes, a filmben látható párkapcsolatot: (1) jaj, rosszat mondtam, megbántottam a másikat, most mi lesz, (2) jaj, nem látom a kapcsolatunk jövőjét, most mi lesz.

A tizedik rész (ami sorrendben nem a tizedik :-)) viszont meglepően hiteles érzelmekkel könnyezteti meg a nézőt. A sokszor lassú tempót külön frusztrálóvá teszi, hogy minden egyes epizód a levegőben lógva hagyja a nézőt, ami egy teljes évad esetében kifejezetten idegesítő és nem tisztességes eljárás a nézővel szemben. Aztán a záró epizódról már ne is beszéljünk.
Oké, úgy tűnhet, hogy totál nézhetetlen lett az egész, de azért ez nem így van. A karakterek továbbra is szerethetőek, a színészi játék korrekt, és helyenként még sikerült érdekes fordulatokat is csempészni a történetbe. Úgyhogy adunk egy esélyt a negyedik évadnak is - ha lesz valamikor.

A cikk utoljára frissítve: 2021.10.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2021.10.10.