Konyhai hangrendszer

Új igény merült fel feleségem részéről, a konyhai brekegő rádió helyett szeretne valami jobbat hallgatni. A cél egyrészt a költséghatékonyság volt, másrészt egy elfogadható minőség, harmadrészt pedig a strapabírás. Így kivételesen a hangszóró került először kiválasztásra: a Visaton által gyártott FR 13 WP nevű csoda lesz a projekt alapja. Ez egy vízhatlan szélessávú hangszóró, IP65-ös kivitel, ha tengerjáró hajóra jó, akkor konyhába is jó lesz. :-)
A Qts-e 1,17, tipikusan a "baromira nem érdekel, milyen dobozba raksz" :-) hangszórók jellemzője.

Így néz ki a cucc, teljesen kulturált kivitel. Az importot a Bajcsy-Zsilinszky úton található Hangszóróbolt intézte - abszolút korrekt módon és áron. Mondjuk ki kellett várni, míg beérkezik :-), de jelen esetben az idő nem volt kritikus paraméter.

Természetesen lehetne egy sima zárt dobozba rakni, de mivel elég magas a rezonanciafrekvencia (100 Hz), ész nélkül kéne nyomni rá a basszust, hogy legyen elég mélye. Ezért inkább basszreflexet választottam. Nettó 20 literes doboz már egész tűrhető karakterisztikát ad. A paraméterek olyanok, hogy a görbét ennél simábbra nem nagyon lehet kihozni, de azért a jelen alkalmazásban ez valószínűleg elfogadható kompromisszum lesz. :-)

Hú, de rég rajzoltam már hangdoboztervet... De szerencsére még nem felejtettem el, hogyan kell. :-) A Letöltés rovatban megtaláljátok. Mivel a doboz a konyhaszekrény mellett fog lógni a falon, keskeny és magas formát választottam, a doboz alsó harmadában elhelyezett hangszóróval (hogy legyen némi állóhullám-csillapítás).

Konyhai hangdoboz tervrajz

A doboz összerakása néhány órás ujjgyakorlat, semmi varázslás nincs benne. A falra akasztós elrendezéshez igazodva a hangszórócsatlakozó nem hátulra, hanem az aljára került.

Volt még némi maradék csillapítóvattám, gondoltam, nagyon nem árthat, ha belerakom... :-)

Persze kell egy költséghatékony, és szintén aránylag strapabíró hangforrás is. A választás a Somogyi CD mechanika nélküli, ellenben SD kártyát és pendrive-ot is kezelő autórádiójára esett. Szerencsére éppen volt otthon elfekvőben 12V-os notebook táp, ez lesz az áramforrás. A kimenetre csak a magam megnyugtatására raktam egy puffer- meg egy zavarszűrő kondenzátort. Meg persze bekapcsolt állapotot jelző LED-et, mert az szörnyen fontos. :-) A képen a rádió kipróbálásához használt tesztkonfiguráció látható. Az autórádió ISO csatlakozójának bekötéséhez szerencsére rengeteg infó van a neten, de a dugó, amit sikerült vennem, vezetékenként feliratozva volt, így elrontani sem lehetett...

Felületkezelés

A felületkezelést nem akartam elbonyolítani, de hogy a konyhabútorhoz illeszkedjen, úgy döntöttem, legalább az előlap legyen furnérozva. A többi oldal sima lakkozást kapott, hogy azért - legalább kívülről - védve legyen a konyhai atmoszféra viszontagságaitól. :-) Bejárattam az első dobozt, de még komoly meghallgatást nem csináltam. Elsőre biztató a hang - főzés közbeni háttérrádiózáshoz abszolút használható lesz.

Utolsó lépések

A rádió és a tápegység felrögzítéséhez a fiókban talált maradék anyagokból összeütöttem egy tartókeretet. Mivel furnérozni luxus lett volna, az előlapot simán famintázatú tapétával borítottam.

A rádió természetesen a saját rögzítőkeretébe kerül. A fémkeretnek van rengeteg kihajtható füle - érdemes az összeset kihajtogatni, amit lehet, hogy kellően rögzítve legyen a rádió.

A notebook tápegységet egyszerűen kábelkötegelőkkel rögzítettem, a kábeleket pedig U alakú, szegelhető kábelrögzítő fülekkel (hogy ennek mi lehet a hivatalos neve? :-)).

A felszereléskor végül (utólagos módosítási igény az ügyfél részéről ;-)) kapott egy előlapot a tápegységet eltakarandó.

A hangdobozok polc akasztó fülekkel kerülnek a falra. Hogy ne karcolják véletlenül se a falat, ragasztottam rájuk öntapadós parafa székláb alátéteket.

Így néz ki a két hangdoboz a rendeltetési helyén. Vizuálisan szépen illeszkedik a konyhabútorhoz, idővel a színe is hozzá "érik" majd. A legjobb, hogy még távirányító is jár a rádióhoz, így az asztalnál ülve is el lehet kapcsolni az idegesítő műsorvezetőket. :-)

A rádióvétel elfogadható, bár csúcsminőségűnek közel sem mondanám. Reggeli félkómás rádióhallgatáshoz tökéletes lesz, az előző szappantartónál százszor jobb, SD kártyáról meg aztán főleg. És a rendrakás közepette úgyis belefutottam pár elfekvő fél gigás kártyába...

Inernet rádió

Az elérhető rádióműsorok száma, színvonala és a rádióvétel minősége nagyjából szinkronban zuhant az elmúlt években, így felmerült az igény az analóg rádió kiváltására netrádióval. Szerencsére pihent a fiókban egy használaton kívül Raspberry PI meg egy érintőképernyős monitor, nem is beszélve a PHAT digitális-analóg átalakító kártyáról, így szinte minden megvolt a projekthez. Kellett még vennem tápegységet, erősítőmodult meg pár csatlakozót, aztán már bele is vágtam a projektbe. :-)

Mivel a cuccoknak rendesen kell hely, és utálom, ha centizgetni kell, eleve nagy dobozt terveztem. Így viszont a monitor még a felét sem tölti ki, szóval muszáj volt kitalálni valami díszítést. Pirogravírozás mellett döntöttem. :-)

A monitor az előlapra lesz felszerelve, minden más modul a hátlapra. A felületkezelés előtt már kifúrtam a furatokat a rögzítőcsavaroknak.

A csatlakozók alulra kerültek. Mivel a Wifi külső router-ről (pontosabban access point-ról) megy majd, kellett Ethernet csatlakozó is. Roppantószerszámom persze nincs :-), így a legegyszerűbb megoldás egy aljzat-aljzat toldó beépítése volt. Így mindenhol használhattam gyári LAN kábelt. A biztonság kedvéért kihoztam egy USB-t, hátha kell még egyszer. Persze ezt is készen vásárolt toldókábellel.

Fent a 230V/24V-os táp, tőle balra a digitális végfok modulok, jobbra az 5V-os DC/DC átalakító a PI-nek. Ahogy látható, csináltam forrfüles tápfeszültség csomópontokat, és bíztam benne, hogy ez majd elég jó földet ad, és nem lesz zaj a hangkimeneten. Hát, tévedtem... de szerencsére elég volt a hangkártya és az erősítő modulok földjét öszekötni, és megszűnt a zaj.

Első tesztmérés: tápfeszültség.

Így néz ki a kész doboz felszerelve és beüzemelve. A hangminőség még 128 kbit/s sebességnél is mesze jobb, mint bármelyik, nálunk fogható rádióadás. Nem is beszélve a kínálatról. :-)

A hangminőség javulásához azért az is hozzájárult, hogy a 16 cm-es szélessávú hangszórókat megtámogattam egy pár 8 cm-essel. Hangváltó sima elsőrendű, egy kondenzátor a kisebbiken, egy tekercs a nagyobbikon, és hopp, hirtelen mintha megjelentek volna a magas hangok az átvitelben. :-) A PHAT DAC egyébként brutális minőségi előrelépést jelent a PI saját hangkimenetéhez képest, persze a PI tervezésekor nyilván nem az audiofil hangzás volt a prioritási lista élén. :-)

Konklúzió: érdemes belevágni.

A cikk utoljára frissítve: 2019.06.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra