Mikor az ember először kezd hangdobozépítéssel foglalkozni és elolvas némi irodalmat a témában, akkor simán az a képe alakul ki, hogy jó hangdobozt nem is lehet építeni, de ha mégis, akkor háromutas basszreflex alatt semmi esetre sem. Aztán túl tíz mélyládán meg majdnem ennyi szobai dobozon, kicsit átalakulnak a dolgok. A kétutas már nem mond újat, rendes tölcsér építéséhez kicsi a nappali, háromutashoz fájdalmasan drága a keresztváltó... valami másra vágyik az ember. Olyanra, mint ez a csöppség, ami oldalnézetben alig nagyobb egy A4-es lapnál, akkora hangszóró való bele, hogy elröhögtem magam, amikor kivettem a csomagolásból (és ez nem vicc), és ehhez képest 50 Hz-et tud. És transmission line, ami nem egy hétköznapi konstrukció és még nem is sok volt (leszámítva a szintén nem szokványos Lancettát).
Nos, a PL2 amennyire kicsi, annyira macerás megépíteni. Pontosabban nem is macerás, inkább odafigyelős. Nagyon át kell gondolni az egyes lépések sorrendjét, mert utólag nehéz bármit módosítani - főleg, ha valaki hozzám hasonlóan nem lebontható hátlappal építi.
A doboz egyébként népszerű a hobbiépítők körében, érdemes a neten turkálni. :-)

A cucc ugyan kicsi, de azért a hat oldallapon kívül van még pár darabka a készletben - egy doboz nem kevesebb, mint 11 lapból épül fel. Mivel ráadásul több egyforma méretű van, érdemes a munka kezdetén mindegyikre ráírni, mi lesz belőle.

Több darabot is meg kell reszelni szögben. Ezt rosszabbnak hiszi az ember, mint amilyen valójában - a 16 mm-es MDF-fel remekül lehet haladni. Mielőtt bármit is összeragasztanánk, reszeljünk hát le mindent. Vagyis majdnem mindent... de erről majd később.

Két lényeges részlet is megfigyelhető: a transmission line végén az utolsó terelőlapot le kell kerekíteni, és a hangszóró mögött a kivágást 45 fokban kúposan fel kell bővíteni, hogy hátrafelé is tudjon "lélegezni" a hangszóró. Ez a két átalakítás igényel kicsit több reszelést, de még ezek is megvannak pár perc alatt.

Először az alaplap-hátlap-fedőlap hármast ragasszuk rá valamelyik oldallapra, hogy a többi méretet lehessen mihez igazítani. A leírás külön felhívja a figyelmet, hogy pontosan tartani kell a csőszáj keresztmetszetét, erre kínosan ügyeljünk.

Itt jön az első pont, ahol el kellett térni a szokásos menetrendtől: a hangszórókábelek rögzítőcsavarjait már most be kell tenni, mert levehető hátlap hiányában nem lehet később hozzáférni. Ha már ez van soron, akkor viszont értelemszerűen érdemes megcsinálni a keresztváltót (pontosabban sávszűrőt) is. Legyünk alaposak: a váltót gyakorlatilag az örökkévalóságnak építjük. Ugyan elvileg hozzáférhető a hangszórónyíláson keresztül, de azért erre nem érdemes tervezni...

A lapokat burkoló anyag nem zöldalga :-), hanem egy öntapadós csillapító vatta, Damping 10 néven. Remekül öntapad... ha az ember eljut addig, hogy leszedje róla a védőfóliát. Szinte esélytelennek tűnik a szélénél felszedni. Tipp: finoman karcoljuk meg a védőfóliát sniccerrel, utána a pengével el lehet választani. A belső elválasztó lap tetején trónol a szűrő, onnan figyel ki a tekercs. :-)

Ahogy a képen jól látható, az előlap még nincs beragasztva! Ennek a fő oka, hogy azt (is) furnérozni szeretném. Az előlap két darabját viszont ragasszuk össze a megfelelő szögben, hogy egyben lehessen majd furnérozni. Maga a furnérozás két lépésben megvan, mivel szerencsére a furnér csíkjaim szélesebbek 15 cm-nél. :-)

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra